Egy texasi könyvtár új üzletpolitikája keretében merőben más célközönség, a bevásárlóközpontok látogatói felé nyitott, s a siker nem maradt el. De vajon általánossá válik-e ez a merőben szokatlan gyakorlat?

Ki kell mondanunk: az Egyesült Államok közkönyvtárai nem valami népszerűek a lakosság körében. Ehhez természetesen nagyban hozzájárul az olvasás iránti igény csökkenése is, ám a probléma ennél jóval komplexebb. Először is a megrendült gazdasági helyzet miatt évről-évre egyre kevesebb közpénzből tudnak gazdálkodni, emiatt nem áll módjukban a frissen megjelent címeket beszerezniük, s még ott van a hajléktalanokkal való igencsak abszurd szituáció is: sok közkönyvtár lényegében nappali melegedőhellyé degradálódott, elijesztve ezzel a valóban olvasni vágyókat. S vajon mit lehet tenni ilyen szorult helyzetben? Páran úgy vélték, hogy a könyvtárak Starbucks-hoz hasonló közösségi találkozóhellyé alakítása jelenthet megoldást.

Az Associated Press keddi riportja alapján a szóban forgó dallasi könyvtár üzemeltetői jó döntést hoztak. A NorthPark ifjúsági könyvtár mindössze két év alatt nyüzsgő szabadidőcentrummá nőtte ki magát, s a kikölcsönzött könyvek forgalma is majdnem nyolcszorosára nőtt. Ám nem Dallas az egyetlen város, amelyik ilyen innovációkhoz folyamodott. A wichitai könyvtár példának okáért egy vegyesbolt közepén található, míg a princetoni könyvesboltként, kávézóként, s bio-piacként is üzemel. Máshol olyan könyvtárakat is találhatunk, amelyek lehetővé teszik egyes kiadványok digitális verzióinak letöltését. Ám a fejlődés nem ér véget a különböző kiegészítő szolgáltatásoknál: egyre nagyobb gondot fordítanak mind a kényelmi, mind pedig az esztétikai szempontokat szem előtt tartott belsőépítészeti megoldásokra és designra (á la McDonalds).

Sajnos nem minden könyvtár engedhet meg magának ilyen nagyszabású átalakításokat, ráadásul a könyvtárak látogatóinak száma alig változott, pusztán egyfajta átrendeződés ment végbe (a nagyobb, „trendibb” könyvtár elszipkázza a látogatókat a kisebbektől), ami a kisebb könyvtárakat a nyitvatartási idő csökkentésére és olykor végleges bezárásra kényszeríti. Pedig azt hinné az ember, hogy a könyvtárak önmagukat adják el, hiszen alapesetben teljesen ingyenes szolgáltatást kínálnak. Mégis sokan legalább olyan elavult eljárásnak tekintik a könyvek kölcsönzését, mint mondjuk a tárcsás telefon használatát. Az alatt az idő alatt, amit a könyvtár megközelítésére fordítunk, pár gombnyomással az összes, egy évre eltervezett olvasmányunkat megvásárolhatjuk egy online könyvesboltban. „A nem tudod megfizetni a saját könyveidet” című stigmától való félelem is közrejátszhat, függetlenül attól, hogy sokan nem is biztos, hogy szívesen adnak ki olykor 30 dollárt egy-egy olyan kötetért, amit később be sem tudnak fejezni, annyira nem nyerte el a tetszésüket. S végül, de nem utolsó sorban a legnagyobb dilemma, amivel egy könyvtár vezetője szembesülhet: ilyen körülmények között nem lenne érdemesebb profitábilis magánkönyvtárrá alakulniuk? Hiába, a törzsolvasók megtartása is óriási kihívás elé állítja a könyvtárakat, képzelhetjük milyen nehézségekkel járhat az új látogatók bevonzása (egyes könyvtárak klasszikus zenével próbálták feldobni a hangulatot).

salon.com

SF-Bob