Vasárnap a Nemzetközi Holdmegfigyelési Éjszaka alkalmából mintegy 400 Hold-témájú tudományos összejövetel zajlott világszerte, ám minden bizonnyal a NASA programja volt mind közül a leglátványosabb. A csillagászok ugyanis lézersugarakkal bombázták a Hold felszínét - természetesen tudományos céllal.

Aggodalomra semmi ok, a NASA nem a régóta húzódó Holdinvázió első lövéseit adta le. A Greenbelt (Maryland) székhelyű Goddard Űrrepülési Központ Lézermérési Részlege csupán a Hold körül keringő LNR-szonda (Lunar Reconnaissance Orbiter) helyzetét próbálta meghatározni.

A terepjáró méretű műhold körülbelül 5800 kilométert tesz meg óránként, és a Föld felszínétől mintegy négyszázezer kilométerre található. Mégis, a NASA a nagy erejű lézersugarak 28 másodpercenként történő kibocsátásával, majd  a visszaérkező fény mérésével képes pontosan meghatározni a szonda pontos tartózkodási helyét.

A hasonló akciókat általában a nyilvánosságtól elzártan hajtják végre, ám a NASA a különleges este alkalmából megnyitotta a létesítményt a turisták számára is. A fent látható felvételt Debbie McCallum készítette a műveletről.

Két nappal korábban pedig az Európai Déli Obszervatórium még egy ennél is erősebb lézert irányított az űrbe azzal a céllal, hogy az így létrehozott virtuális csillag segítségével rövid időre kompenzálják a Föld légkörének interferenciáit.

A „csillagot” a Tejútrendszer relatív közepére vetítették ki, ám csupán 90 kilométeres magasságig. E technikát viszonylag sűrűn alkalmazzák, ugyanis lehetővé teszi a helyi VLT (Very Large Telescope) csapatának, hogy finomítsanak a teleszkóp tükreinek igencsak érzékeny beállításain.

A lézert pontosan úgy kalibráltuk, hogy a légkör egy bizonyos rétegében található nátriumatomjait energetizálja. Erről a nátriumról úgy véljük, hogy számtalan becsapódó meteorit maradványa. Amikor a lézerfény eléri ezeket a nátriumatomokat, azok felragyognak – alapvetően egy új, virtuális csillagot hozunk létre, amit a VLT referenciapontként használhat.
A csillagászok ezt az eljárást a pontosabb megfigyelés érdekében alkalmazzák. Példának okáért a Tejutat vizsgálva a kutatók pontosabb adatokat szerezhetnek a galaxis központjában található szupermasszív feketelyukról, amit rengeteg közeli csillag, s az ezekből kiszippantott forró gáz és por alkot.