Az életben igenis előfordulnak csodák. Egy ilyen fénysugárnak szól ez a rendhagyó, hosszabb bejegyzés. A karácsonyi nagybevásárlás keretein belül meglátogatott eisenstadti Kik-bolt (profiljuk alapján ruha- és szárazáru üzlet) ugyanis alaposan föladta a leckét csodában. Ugyanis a NUR 1 EURO! címkéjű polcon valami olyanra bukkantunk, ami hivatalosan nem is létezik... Egy Nappali Őrség PC-játékra.

Egészen pontosan nem Nappali Őrség, hanem Wächter des Tages. Erre a megjelölésre azért van szükség, mert a megvásárolt játék kizárólag a német nyelvet támogatja. Ez sokkoló, de ez van, lendüljünk túl rajta, ez a Nappali Őrség, megéri érte áldozatot hozni. Ez Lukjanyenko! Csak és kizárólag nagyon jó lehet!
A játékot az orosz illetőségű Nival Interactive jegyzi, az Etherlords, a Blitzkrieg és a Heroes of Might and Magic V készítői. Akkor hát nem lehet baj, ugye?
Ugye?...

De. De lehet.
Intő jel, hogy a játék honlapja már nem létezik, továbbá, hogy a Nival honlapján az eddig készített játékok közt sem vállalják fel. De maradjunk optimisták. Ja, installieren. Schnell.

A történet Anna körül forog, ő a legelső karakter, akit ún. izometrikus nézetben irányíthatunk. Semmi ördöngösség: ahova kattintunk, oda megy, dupla kattintással fut, esetleges csapattársai követik. Diablo stílusú, egyszerű irányítás, nem is kell több, gondoljunk pl. a Baldur's Gate sorozatra, vagy a Commandos-ra.
Anna egy Setét boszorkány, aki könnyed esti sétája és a kávévásárlás során kerül bajba: megtámadják, és bár könnyedén lerázhatná a nem-Másféle suhancokat, egy alakváltó siet a segítségére, aki elviszi magával a Nappali Őrség által favorizált diszkóba - hiszen az eldurvult helyzetet észlelte az Éjszakai Őrség, és máris vadásznak rájuk. Itt még nagyobb slamasztikába kerverednek - az Éjszakai Őrség már vár rájuk, és kis híján otthagyják a fogukat. Zavulon kínál kiutat, és természetesen nem ingyen...
A program két részből tevődik össze: valós idejű harcon kívül, harcban körökre osztott, taktikai. Hőseink akcióponttal rendelkeznek, amit vagy mozgásra, vagy ütésre, vagy speciális képességeik egyikére tudnak felhasználni. Emellett a Homályba is be tudunk lépni, a szürke dimenzióba, ami felerősíti ugyan Másféle-képességeinket, de szép lassan elemészti életerőnk, míg végül teljesen elnyel. Természetesen, mint minden becsületes szerepjátékban, itt is tapasztalati pontot kapunk a legyőzött ellenfelek után, és szintlépéskor új képességet kérhetünk hősünknek, vagy már meglevőket erősíthetünk. Egy-egy specializációt kérhetünk a hősnek, amit 7-es szintre (Level) fejleszthet, míg ő maga további szinteket (Stufe) érhet el...
Elég követhetetlen? Képzeljük el ezt mondjuk egy hét-nyolc karaktert számláló csapattal...

A történet hűen követi a könyv eseményeit, tulajdonképpen túlságosan hűen. Aki olvasta a regényeket, annak semmi újdonságot nem fog mondani a játék (kivéve, hogy németül mondja, ami jelentősen erősíti a horrorhatást). Mint kalandjáték, nem rossz - de nem is jó. Rettenetesen közepes, az a fajta, amit az ember nem tud jólesőn kinevetni és folytatni, de nem nagyon tudja élvezni se. Megdöbbentően nehéz is: Zavulon diszkójának bejáratánál több tucatszor el tud vérezni az ember, és az csak a játék második képernyője!

A grafika finoman szólva sem felel meg a követelményeknek (a maiakról ne is beszéljünk, de még a megjelenés évében, 2007-ben sem nézett ki jól), leginkább a Sims első epizódját idézi. A pályák kicsik, a szélük pedig botrányosan, szélsőségesen semmibe torkollnak, és a játék... nem szép. A középszerűségből kitörve mélyrepülésbe kezd kinézet tekintetében. A karakterek még Sims1-es mértékkel nézve is elnagyoltak, csúnyák, mozgásuk pedig nagyon... furcsa.

A zene pedig... MIDI. Ha él még valaki, aki emlékszik rá, milyen is egy MIDI, az tudja, mi a fájdalom. Aki nem emlékszik, az menjen el a legolcsóbb piacra, vegyen egy 990 forintos Az Én Első Kis Szintetizátorom terméket (Pyang Miang márka, 800-ért megkapható, kis alkudozással), majd kérjen egy tetszőleges demót rajta. Még az is élvezhetőbb lesz, mint a játék alapzenéje.
A német példány tulajaként a szinkronhangokról annyit tudok mondani, hogy valószínűleg a párbeszédeket jó eséllyel a következő módon vették föl: az utcán tetszőleges embereket szedtek össze, akiket addig nyugtatóztak, amíg állva el nem aludtak, és amikor halálkómásan felébredtek, és még annyit se tudtak kinyögni, hogy wer bin ich, eléjük tolták a szöveget: Olvasd! Ezek a szerencsétlen, leszedált emberek felolvasták a szöveget, és az ember hitetlenkedve bámul a monitorra, hogy a karakter micsoda furcsa vonaglást vág le az álmosan, színtelenül előadott vagy túlszínészkedett germán sorokhoz. Durvábban tekeregnek a párbeszédek alatt, mint egy gótikus templomi szobor.

A játék mentségére legyen mondva, hogy nagyon nagy tisztelettel és hűségesen nyúl hozzá Lukjanyenko történetéhez, látszik, hogy szeretettel álltak az Őrség-világhoz. Mi lehet hát a Nappali Őrség játék tragédiájának kiváltó oka? Leginkább a félelmetes mértékű amatőrség - napjaink egyik legnagyobb és legtöbb lehetőséget rejtő címéhez ilyen kevés pénzzel, ilyen kis csapattal hozzányúlni egyenesen bűn volt.

Kinek ajánlanánk a Nappali Őrség játékot? Az igazi, menthetetlen megszállottaknak. Kezdjék azzal, hogy leveszik a belső zene hangerejét, és a játék alá csúsztatnak egy erősebb Nine Inch Nails vagy Avenged Sevenfold válogatást, és folytassák azzal, hogy nem kapnak infarktust a több szóból álló kifejezéssel sem leírható főmenü képernyőtől. Ha ezt garantálni tudják maguknak, akkor a játék már csak... középszerű. Azt túlélni könnyebb.

Aki úgy érzi, hogy mindez után is szívesen kattintana a Nappali Őrség játékban a Spiel starten gombra - nos, annak irány Eisenstadt, azon belül is a Kik, a játék az 1 Euros polcon lesz - fekete, kátrányszagú illatgyertyák és szexi, de gyári hibás fehérneműk között. (És készüljenek fel a pénztáros gyanakvó pillantásaira és óvó kérdésére, ob Sie das Spiel in ernst nach Hause bringen wollen...)

S végezetül egy gameplay videó a játék első pár percéről. Oroszul - ami ad neki némi élvezhetőséget a némethez képest.