Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Hírdetés

mt-ekonyv-olvaso-statik-banner_300x400-v2.jpg

Galaktikabolt.hu

gbolt báner300x400.jpg

Hirdetés

marwell sfblogoldal.jpg

Hirdetés

tarhelyma_banner_300x400.jpg

Rovatok

Egyben

Csontszüret

Utolsó kommentek

Friss topikok

Külső feed

A 10 legelcsépeltebb fantasy klisé - I. rész

2011.08.31. 06:00 :: Zanphagras

A fantasyre sokan úgy tekintenek még a sci-fi kedvelői közül is, mint az idióta "kistestvérre", pedig ugyanannyi minőségi irodalmi művet termel, mint bármely más műfaj. Ráadásul mindnyájan olvastunk már fantasy történetet, nem kell tagadni. Emellett mind olvastunk kiváló, minőségi, elgondolkodtató fantasy írásokat - valamint minősíthetetlen és tragikus tucatművet is ebből az ágazatból, amitől szintén nem kell elhatárolódni. Így tisztában vagyunk a műfajt időnként elárasztó, megállíthatatlan kliséáradattal is. Szemléljük meg közelebbről ezeket - íme a 10 legelcsépeltebb fantasy klisé.

10. A mágusok

A fiatal mágus minimum érzelmi szinten nyomorék. Gyerekkori élményei miatt kisebbségi komplexusa van, és bosszút esküszik az igazságtalan világgal szemben: na, majd ő jól megmutatja, kinek van IGAZI hatalma! Ehhez gyakran igénybe veszi sötét hatalmak segítségét vagy a tiltott tudást tartalmazó könyveket. De a szíve mélyén megmarad valami az alapvetően jó gyermekből, és a döntő pillanatban akár élete feláldozásával is képes az általa előidézett kataklizmát megállítani (pl. mégis visszazárni a térkaput, amin keresztül akar jönni démon szövetségese). Ha mégis megéri az idős kort, télapóvá változik, a leglehetetlenebb helyeken is szakáll nő rajta és jóságos remeteként éldegél - ha nem a sötét hatalmakhoz csatlakozik, mert akkor jól borotváltak, sármosak, és pokoli gonoszak lesznek, a világuralomnál nem is adják lejjebb, jó eséllyel több világ trónjára pályáznak.

Jó példa a fiatal mágusra: Raistlin Majere a Dragonlance világból, ahol még testileg is megnyomorítják, hogy jobban sajnáljuk ezt a cinikus rohadékot. És a trükk működik, mert sajnáljuk és kedveljük.

Az idős jó mágusra: Gandalf A Gyűrűk Ura filmekből. Ugyanis a könyvben azért más a helyzet.

Az idős gonosz mágus: Profion (Jeremy Irons!!!) a Sárkányok Háborúja című filmből. Borotválkozik, sármos, és gonosz. Nagyon.

9. A taverna

Azaz fogadó, alias kocsma, vagyis ivó. Mindig ide gyülekeznek a kalandra éhes elfek, törpök, harcosok, harcosnők, mágusok, stb. stb. Itt minden becsületes kereskedő legalább két országnyi bandériumot össze tud magának szedni, ha megvan a pénze. Egyébként pedig még a különböző istenek papjai sem a saját templomukban szállnak meg, hanem inkább pénzt fizetnek, annyira jó hely a taverna. Mindenki iszik, de csak a gonoszok és a helyi verekedők részegek, akiket jól meg kell verni és alázni a jóképű, kimosdott, alkohol-immunis főhőseinknek. Ezek általában sötét, homályos, füstös helyek, kövér kocsmárossal, és minimális ruházatot viselő, tekintélyes keblekkel rendelkező hölgyszemélyzettel, akik mégis halálra sértődnek, ha egy részeg hozzájuk ér. A kocsmában a pincérnőkön kívül mindenki eladó: egy kalandra bárki kapható, ha a jó ügy érdekében mész, akkor akár ingyen is megtelik a csapatod (elsősorban a "Jó" teremtményeivel, pl. elfekkel). Ráadásul senki nem lepődik meg azon, ha az egyik asztalnál hatalmas fényeket idéz egy mágus, vagy ha az egyik sarokban kibeleznek valakit.

Honnan ered a klisé? A Gyűrűk Ura Pajkos Pónija az egyik első példa a kocsmára, amire később rakódott rá a rengeteg egyéb jellemző.

Jó példa: az egyik legjobb (?) ilyen jelenet Richard Awlinson (újabban Scott Ciencin): Árnyasvölgy című regényében található. Megfizethetetlen.

A kocsma klisé legnagyszerűbb kifigurázása Dörnyei Kálmán: Kaland nélkül című regénye.

8. Mindenki harcművész

Ez így van! A legutolsó faluból is világverő harcosok kerülnek ki, akik izomzata a mezei munkán acélosodik. Aztán jön egy háború, és a gyerek a kaszát kardra váltja. A legutolsó parasztgyerek is puszta ereje mellett pokoli jól bunyózik élesben. A harcosok akármilyen fegyverrel ugyanolyan jól bánnak, még a mágusok is tele vannak botokkal, tőrökkel. Egy íjjal is lehet embert ölni közvetlen közelről, valamint nyílvesszővel is torkon lehet szúrni egy feléd rohanó fegyveres-páncélos orkot (ugye, Legolas...?). A főhősök egyszerre akár 5 ellenféllel is képesek harcolni és győzni, ha egyedül vannak - együtt pedig, képességeik kombinálásával mindenre képesek, akár még a klisék kliséjének, a sárkánynak a legyőzésére is.

Legjobb példa: akármelyik fantasy mű. Akármelyik.

7. Fegyverek és halál

A fegyver nem törik, se a kard, se a lándzsa. Alapszabály. A lándzsába belefut a lovasság, de a rohamozót nem nyársalják fel, a lándzsa pedig nem törik el. A fegyvert nem kell ápolni: sem élezni, sem a kovácshoz vinni. A dédapád kardja karbantartás nélkül is ugyanolyan könnyedén nyes le sisakos fejeket, mint hetven éve. A nyilak találatra egyből ölnek, ráadásul mindenki hanyatt zuhan, ha eltalálják. Kivéve a főhőst, aki megrázza magát, és tovább rohamoz. Amikor pedig a szexi barbárlány ápolni akarja, közli, hogy ez csak egy karcolás, tűnj el, asszony, nem látom tőled a sörömet. Ha valaki a rossz oldalon áll, könnyedén - és brutálisan - hal meg, de a jók még a végakaratukat is el tudják mondani (dédapám kardját, a Wunscheburzenschwertet adjátok át X.-nek/a fiamnak/dobjátok a tengerbe), valamint végigvárják az érzelmes hegedűszót és hirtelen kilehelik lelküket.

Legjobb példa: akármelyik fantasy mű, de kiemelném az Ezer Orkot R. A. Salvatore-tól. Minden megvan: érzelmes halál, ezer ork faji alapon történő lemészárlása, törhetetlen fegyverzet...

Legjobb ellenpélda: a Tűz és Jég Dala G. R. Martintól. Műfaja, a "medieval fantasy" egy reálisabb hozzáállást tükröz.

6. Helyek és utazás

Nincs két egyforma hely. Se város, se erdő, se pusztaság: minden helynek saját személyisége van. A veszedelmes lápot fenséges hegyek váltják fel, azokat egy sivatagos fennsík, majd vízesés és szelíd lankák, amiket hatalmas rengeteg vált fel... és mindenből csak egy darab van az út közben. Soha nincs két külön erdő, ami egyforma volna, nincs két hegység, ami hasonló magas, nincs két hasonló tó vagy folyó. A városokra ez hatványozottan igaz: minden egyes település gyökeresen különbözik a többitől mind építészetében, mint kultúrájában, vallásában, politikai berendezkedésében, sőt, gyakran a titulusokban és nyelvben is - annak ellenére, hogy ezek a városok alig ötven-hatvan mérföldre vannak egymástól. Emellett a hősöknek valamilyen okból kifolyólag mindenképp útra kell kelnie, az ok pedig soha nem hétköznapi: meg kell találni ezt vagy azt a varázstárgyat, meg kell ölni az ellenséges vonalak mögött egy generálist, meg kell törni az élőhalottakat mozgató átkot, valakitől tanácsot kell kérni (annak ellenére, hogy út közben úgyis maguktól rájönnek a válaszra)... Ehhez pedig utazni kell. Sokat, döbbenetesen változatos és mindenképpen gyönyörű tájakon, melyek jó része külön-külön jellegzetes veszélyekkel bír. Ráadásul soha, de soha nem szabad mondjuk seregeket útnak indítani, ha 6-7 külön kaszttal, egyéniséggel és képességrendszerrel bíró karaktert is küldhetünk.

Persze, az igaz, hogy az utazás ősi toposz - a gondolkodás, a változás metaforája -, de azért az talán túlzás, hogy minden egyes gondolatnak meglegyen a saját óriáspók/troll/erdei sötételf/stb. populációja.

Eredete: ókori mítoszok is felhasználják az utazási toposzt, de a klisétenger ismét csak Tolkien eposzára nőtt rá.

Legjobb példa: egyszerűen nincs "legjobb" példa. Tessék felnyitni akármelyik kalandozós fantasyt, főleg, ha van benne térkép is... nincs két egyforma táj, nincs!

folytatása következik!

56 komment

Címkék: film irodalom zs

A bejegyzés trackback címe:

http://sf.blog.hu/api/trackback/id/tr973190144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Bar Kochba 2011.08.31. 09:12:27

Fantasy regény klisé:
1. Kocsma sarkában fekete köpenyes _rejtélyes_ megbízó: hozzátok vissza a gyűrűt/királylányt/varázsgombát.
2. Út az erdőn keresztül. A helyi fauna lemészárlása.
3. Epikus csata egy nagy csúnya szörnnyel/varázslóval.
4/a. Visszatérés a kocsmába, ünneplés, tüzijáték.
4/b. Visszatérés a kocsmába, a fekete köpenyes megbízó az igazzy főgonosz.

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2011.08.31. 12:46:44

Nagyon jó.
Egyébként lehetett volna a megfelelö példákat felhozni a Star Wars-ból is, hiszen az is inkább fantasy, mint SF, és az itt elösorolt klisék egytöl-egyig megtalálhatók benne...

Grave digga 2011.08.31. 13:50:59

Szerintem eléggé gyengus lett, de ez a kisebbik probléma vele.
A nagyobb az, hogy a bevezető bekezdés nyilvánvaló tévedést is tartalmaz. Fantasy rajongó vagyok nagyon rég óta, de nem állítanék olyat, hogy ugyanannyi minőségi irodalmat művel, mint bármilyen irányzat. A popularitása miatt a fantasy kifejezetten kedvez a hitvány írásoknak - MINDENKI fantasyt ír - persze az vitathatatlan, hogy akadnak nagyszerűen sikerült szövegek is.

Grave digga 2011.08.31. 13:51:54

Minden esetre kíváncsi vagyok a folytatásra is.

Zanphagras 2011.08.31. 14:00:52

@Grave digga: Ne érts félre, abszolút egyetértek abban, hogy az irodalom legalját a "Júlia" és a "Hegyi Pásztorlány" füzetek után a fantasy prezentálja, pontosan azért, mert könnyű fantasyt írni, és mindenki ezt teszi. Pont ezért nehéz kihámozni a minőséget a műfajból időnként. Szóval, mint szubjektív véleményt, fenntartom, hogy szerintem ugyanannyi jó írás kerül ki a műfajból, mint a többiből - csak sokkal több szutyok is azok mellett, mint bármelyik másikból.
De mint ember, a tévedés jogát is fenntartom. :)
Mindenestere is, köszönöm a visszajelzést!

lord_soth 2011.08.31. 14:45:40

"A fegyvert nem kell ápolni: sem élezni, sem a kovácshoz vinni."
Azért, mert ezeket a jeleneteket nem mutatják a filmben/könyvben, még meg lehet csinálni. Ha MINDENT realisztikusan ábrázolnának a filmekben, kétszáz órásak lennének. Ilyen alapon a főhősök sosem szarnak, mert nem mutatják?

kozi001 2011.08.31. 14:49:04

A mindenki harcművész-en (8) jót derültem! :)
Gondolom ez főleg gyűrűk ura film tápos karaktereiről íródott!

Azonban tegyük hozzá, hogy Gandalfék valóban magas szintű karakterek, hogy pár tucat orkon ne vágják át magukat!

doggfather · http://apengeele.blog.hu/ 2011.08.31. 14:55:11

"Legjobb példa: akármelyik fantasy mű. Akármelyik."

:D

$pi$ 2011.08.31. 14:55:53

"pedig ugyanannyi minőségi irodalmi művet termel, mint bármely más műfaj": Aha! Háppersze. Mer ott van a LOTR, meg... őőőő...

lepratelep 2011.08.31. 15:13:39

Utazás, harc, fegyverek ?
Hát végülis szólhatna a történet arról is, hogy a hős otthon ül, a kocsmában, ja ott nem lehet, akkor a gangon, élezi a fegyverét, meg jókat ***ik hátul a pottyantósban.

benoke77 2011.08.31. 15:23:17

Mindig azt játszottuk a bátyámmal, hogy ő volt Raistlin én meg Caramon. Csépeltük egész nap Leányfalun a telken az ellent:-) Szóval nem cikizni:-)
De most nagyon kedvet kaptam a fantasy olvasáshoz. Irány a pinyó!

powerage 2011.08.31. 15:26:23

"A fantasyre sokan úgy tekintenek még a sci-fi kedvelői közül is, mint az idióta "kistestvérre", pedig ugyanannyi minőségi irodalmi művet termel, mint bármely más műfaj."

Jó ötlet volt rögtön a kezdőmondatban jelezni, hogy a szerző teljesen hülye a témához, így felesleges tovább kínozni magunkat...

Dandie (törölt) 2011.08.31. 15:29:44

@Zanphagras: egyébként te a LOTR trilógiát (akár könyv, akár film) nem tartod sokra, vagy éppen ellenkezőleg; annyira alapmű, hogy a legtöbb tucatszemét belőle próbál meríteni, és elcsépeli az alapötleteket? Szinte az egész lista pont ráillik a könyvre, és te is mindig ezt hozod fel példának.

Gamma Leonis · http://gombamania.blogspot.com 2011.08.31. 15:56:07

Miért kell cikizni a fantasyt? Egy bizonyos életkorban nagyon szórakoztató. Senki se mondja, hogy tényleg mélyen megveti eme könnyed műfajt. :-) Mert nem hiszek neki.

nemorino 2011.08.31. 16:06:16

Pár éve nekiültem és végigolvastam Robert E. Howard Conan-összesét és bizony, meg kellett állapítanom, hogy tinédzserkorom egyik nagy kedvence bizony eléggé egy kaptafára írt. Szinte minden Conan történetben van egy alulöltözött rabszolgalány, gonosz mágus, varangyszerű természetfeletti lény, elveszett város romjai stb.

Mondjuk a rom tényleg elég komoly fantasy klisé, már a romantika is előszeretettel használta (építettek is akkoriban kerti romokat dekorációs célzattal).

Tényleg mindenki fantasyt ír, még én is egyszer neki akartam állni, hogy az általam annyira kedvelt XIV-XV. századi európai történelmet átírjam fantasy történetté, de eddig még nem mertem nekifogni. Pedig már a nyitójelenet is megvan, II. Manuel bizánci császár 1400-as nyugat-európai látogatása apropóján. Nyüzsgő, barbár város, cifrálkodó nagyurak, egy erős ország őrült uralkodója és egy hanyatló birodalom császára, aki undorát leplezve segítségért könyörög az őrült királynak.

victor vacendak 2011.08.31. 16:10:55

Szerintem az irodalmi fantasyval nincsa nagy baj (kivéve a Rawling, Meyers könyveket és az azokat untánzó írókat), inkább a filmes fantasyt kéne szétszedni. Mert ott még jobban leegyszerűsödik minden, még kontúrosabb a klisé, még hülyébb befogadó közönségnek készülnek. Arról nem is beszélve, hogy könyvben (jól vagy rosszul megírva, ez mindegy is) olvasva a te fantáziádra van bízva minden a dialógusokat leszámítva, addig a vásznon valakik megelevenítik a szereplőket. És hálivúdi trendek szerint, mindig a lehető legrosszabb színészt választva a karakterhez.

RÁJEN · http://szirszarjaim.blog.hu 2011.08.31. 16:13:28

Esetleg a nagy lakomák. És az ellenkezője, a test fizikai szükségleteinek mellőzése, fantasy-ben senki nem pisil vagy kakil soha :) Nem is nagyon dugnak, max csók és házasság, annyi. A teljes faluk megerőszakolása (majd lemészárlása) nem ide tartozik persze.

MEDVE1978 2011.08.31. 16:24:01

Olvasni a Gyűrűk urán és anno a kaland játék kockázaton kívül nem nagyon olvastam fantasyt, de azért szerepjátékoztam. Egész jól összefoglal a cikk... Nyilván van még néhány abszolút klisé, pl:

1. A megbízó az igazi gonosz (már írta valaki),
2. A majdnem legyőzhetetlen főgonosz legyűréséhez szükséges egyedi eszköz pont a főgonosz előszobájában vagy tartózkodási helyéhez viszonylag közel található meg.
3. Valahonnan mindig van pénz a főhősnél vagy csak úgy szépen vendégül látják. A pénzt soha nem veszíti el, akkor sem ha folyóba esik, hatalmas harcba keveredik stb.
4. A gonosz sárkány általában tartózkodik az olyan manőverektől pl. a repüléstől, amelyek jelentősebb előnyt jelentenének.
Ez úgy általában a gonoszokra igaz, például a Gyűrűk Urában a lovasroham úgy megy át az orkokon, mint a kés a vajon.

De szerintem ez nem baj, a fantasy egyik lényege az, hogy hősök vannak benne, akik valamennyire mindenképpen hibátlanok.

Dr. Schwanzkopf Rudolf 2011.08.31. 16:29:24

A sötét erdőből hirtelen a hősök elé ugró gamat szörny ordítva megáll velük szemben, majd addig folytatja az ordítozást, amíg a hősök alaposan megbeszélik a legyilkolási stratégiát, ami természetesen elsőre bejön.

Logan Grimnar 2011.08.31. 17:37:27

Látszik, hogy a poszt írója felületesen ismeri csak a fantasy irodalmat, és nem is kedvelo ezért ír így és ilyeneket@$pi$: . Vannak klisék valóban, de pont annyira mint bármilyen más műfajban, sci-fiben, vadnyugati regényben, detektíves, nyomozós regényben vagy éppen egy háborús regényben. Bármelyik más műfaj ugyanannyi gyenge minőségű alkotással "büszkélkedhetik" mint a fantasy. Talán 3-nál több könyvet kellene elolvasni, jót és rosszat egyaránt, utána azért az ember véleménye jóval összetettebb lesz.
Nyilván az igényesebb művekre kevésbé jellemzőek a klisék használata vagy nagyon jól használja a kliséket szemben a gyengébbekkel.

meglivorn 2011.08.31. 17:41:17

Raistlint a kutya se sajnálta (a bátyján kívül) de legalább kúl tudott lenni :)

Ami meg a legyőzhetetlen hősöket illeti, nem fantasy közhely, hanem a viláűg egyik legősibb toposza. Már Nagy Ramszesz is százasával mészárolta az ellent, feliratai szerint, de veheted a westerneket, háborús filmeket, lovagregényeket, kémtörténeteket...

Fegyverek: nagyjából jogos, bár szinén megvan az előképe. Kb. ugyanaz mint a kifogyhatatlan hatlövetű :)
Az ősök fegyverei pedig megint csak klasszikus elem, régebbi a fantasynál.

Logan Grimnar 2011.08.31. 17:43:08

@$pi$: Ajánlanám a LOTR mellet még a Salvatore sorozatokat, Raymond E. Feist sorozatokat, Ravenloft, Athas, Greyhawk, Dragonlance, Speljammer, Forgotten Realms világaiban játszódó műveket ( sokszor trilógiák vagy pentalógiák ), vagy az itthoni Skandar Graun-ról szóló könyveket.
Rengeteg minőségi mű van közöttük.

Intizar 2011.08.31. 17:53:03

Hát én azért kiváncsi volnék irodalmi igényű fantasykra a Gyűrűk Urán kivül. Nem inkább az van, hogy az egész műfaj a Gyűrűk Ura irodalmon aluli utánzata?

punk snot dead 2011.08.31. 17:55:04

@Gamma Leonis: Egy bizonyos életkorban ez így van. Ha 13 lettem volna amikor a gyűrűk ura a kezembe kerül lehet, hogy beszartam, hugyoztam volna a gyönyörűségtől, de húszas éveim végén került anno a kezembe, mit mondjak, másfél oldalt bírtam elolvasni, kilátástalanul és reménytelenül unalmasnak és terjengősnek találtam. De az akármelyik más stílusú filmre/könyvre/zenére érvényes, hogy a megfelelő pillanatban/életkorban kell, hogy megtalálja az embert.

Intizar 2011.08.31. 17:56:20

Amivel még mindig nem akartam azt mondani, hogy a Gyűrűk Urát az irodalom élvonalába raknám. De mégiscsak az irodalomba.
Sci-fiből valamivel, ha nem is sokkal több kerülne oda.

kicsimate_galaktika 2011.08.31. 18:18:16

@Intizar: a Gyűrűk ura nem kifejezetten a fantasy csúcsa, viszont elég szép összefoglaló "tabló". huszonévesen már nem olyan szórakoztató, mint tinédzserként, ráadásul ki tudja megemészteni Bombadil Toma történetét?:)

- Capri - 2011.08.31. 18:22:07

Faja karcolás, kösz! :)

cyd 2011.08.31. 18:29:07

@MEDVE1978: "...lovasroham úgy megy át az orkokon, mint a kés a vajon."
Mégis hogy kéne? Egy ostromló, szedett-vedett sereget kap hátba egy lovasroham. Mutass nekem átlagos gyaloghadat, mely nem beásva megáll egy ilyen előtt.

Lángharcos 2011.08.31. 18:29:44

Robin Hobb regényei nagyon jók. Képes szakítani a klisékkel, jellemek vannak benne, és hitelesen működik a világ.

kerecsen2010 2011.08.31. 19:09:50

@punk snot dead: Ez nem feltétlenül igaz. Tolkien művek "nehezen" indulnak, ezért dobtam le kb. 12 évesen pár oldal után a Hobbitot, amit évekkel később elővéve nagyon élveztem. A Gyűrűk ura meg csak 20-as éveim második felében került a kezembe, és nálamnál nagyobb rajongó kevés lehet. Kicsimate...: LOTR nem éppen összefoglaló tabló, akár az orosz irodalom Gogol köpönyegéből, úgy a fantasy műfaj is ebből bújt ki, még ha voltak is korábbi zsáner művek.

záporeső 2011.08.31. 19:11:55

@Lángharcos:
+1 like Robin Hobb-nak. Amíg olvastam a hozzászólásokat azt vártam, hogy végre valaki említse meg.
Teljesen egyedi, semmi nincs belőle a szerepjátékokban, népszerű sorozatokban megszokott fantasy-hoz.

Draug 2011.08.31. 19:53:07

@lord_soth: Pontosan!

Hozzátenném még, hogy ezek a klisék, amik itt felsorolásra kerülnek, a Dungeons and Dragons nyomdokain létrejött, a Gyűrűk Ura olcsó utánzatának nevezhető "szerepjátékos fantasy" (vagy "dungeon-fantasy") kliséi. Tipikusan olyan műfaj, amelynél a játék volt előbb, és nem egy vagy több irodalmi mű.
A fantasy azonban nem csak ez, sőt, véleményem szerint Conantől kezdve "Az utolsó egyszarvún" át "A Faun labirintusáig" nagyon sok minden belefér. A cikk címe ennek okán pontatlan és félrevezető.

midnight coder 2011.08.31. 21:05:26

@Intizar: Ízlések és pofonok. Amit legutóbb olvastam ebben a műfajban és tetszett, az Terry Goodkind sorozata (Az Első szabálytól az Igazság kardjáig). Hosszú, de nagy igazsága van. Aztán nem rossz Stephen King Setét torony ciklusa sem. Salvatore-t nem annyira kedvelem, viszont a Drangonlance sorozat első három kötete nem rossz, bár nem az első kettő színvonala. Magyarban leginkább a régi M.A.G.U.S. könyveket kedveltem, különösen a Két hold nem rossz, illetve az első két Káosz könyvet.

Meth, Not even once 2011.08.31. 21:09:35

Én amúgy ha egy igen klisémentes fantasyt akartok olvasni, akkor én a Tűz és Jég dalát ajánlom George R. R. Martintől. Zseniális összetett történettel rendelkezik, és bár a világ nincs annyira az utolsó fűszálig kidolgozva, mint pl. a Gyűrűk Ura, de itt végre nem követi el az író azt a hibát, hogy a jó és rossz harca jelenjen meg a könyvben. Persze, vannak szimpatikusabb szereplők is, de nincs abszolút gonosz aki ellen minden "jó" harcol, hanem személyes érdekek (hatalom, család, kötelesség, dicsőség, stb.) állnak a központban, és minden karakternél más. Ezen kívűl nincsenek halhatatlan hősök, az író kb. akárkit lazán kinyír, nincs az hogy mindenki túléli (pl. Gyűrűk Urában, kivéve Boromirt, de ő amúgy is köcsög volt Frodóval :D).
Szóval olvassatok Martint.

midnight coder 2011.08.31. 21:26:10

Amúgy maga a post elég béna. Ezek nem annyira klisék, és nem is annyira műfaj-specifikusak.

10. A dacos fiatal mágus aki csak azért is megmutatja az életben sem ritka jelenség, különösen mostanság. Az életben geeknek hívják őket. Magam is így lettem midnight coder úgy 30 éve. Pedig akkor még nem is olvastam fantasy-t... :-)

9. A taverna valóban gyakori hely, ez többé-kevésbé megállja a helyét. De a legtöbb fantasy olyasfajta törvényen kívüli világ mint a westerneké - és egy ilyen világban bizony a kocsma/fogadó valami hasonló mint a fantasy-k tavernája.

8. Ezzel annyira nem találkoztam. Hol harcművész mindenki ? Másrészt, azért voltak idők IRL is amikor kötelező katonaság volt, és vitték is a polgárt háborúba. Az aztán hogy ki maradt életben, nagyban múlt az ilyen képességein.
Az 5 ellenféllel küzdő főhős meg kispályás Jackie Chanhoz képest...

7. Eddig más műfajban sem nagyon olvastam oldalakat a fegyver ápolásról. Más. Én még nem sok filmen, könyvben láttam olyat ahol a szereplők épp a nagydolgukat végzik. Kajálás megy, eszünk, iszunk, output meg sehol. Hol itt a realizmus, emberek ?

6. Ez a mászkálás tényleg elég jellegzetes. Bár nem mindenhol, Pl. Wayne Chapman Karneválja ha jól emlékszem egy városra korlátozódik. Én egyébként szeretem a mászkálósdit.

lutria 2011.08.31. 22:09:24

További klisé az is hogy a főgonosz általában világuralomra tör,- kérdezném hogy mit jelenthet az illetőnek (nagytudású mágus,természetfeletti gonosz akárki)ez abban a középkori korszakban?Annak az "országnak" a meghóditása ahol a történet játszódik,+ a szomszédos királyságok stb.+ esetleg az egész kontinens,-vagy talán az egész föld ami akkoriban köztudomásúan egy lapos tányér alakú és 4 teknősbéka hordja a a hátán?
És ha esetleg sikerül neki mihez kezd vele,büszkén hátradől a halálfejes trónján és hízik a mája?Vagy eldicsekszik vele az udvari bolondnak?
Ha komolyan vennénk ezt a tervet akkor egy "Europai" gonosznak meg kellene hódítani pl."Ausztrália" legtávolabbi csücskét is és kizsákmányolnia-ami általában aranyat,gyémántot és egyéb csillogó tárgyakat jelent,szerintem ez a pokol haderejének példátlan elfecsérlése lenne mert pár országnyi távolságról is beszerezhetnék a szinaranyból építendő kastélyhoz az építőanyagot.Ha esetleg mégsem,akkor talán elküldi a legmegbízhatóbb talpnyalóját lóháton 20.000 km-re hogy küldjenek még több aranyat?
:)

ttrgnsz 2011.08.31. 22:27:12

Olvas itt valaki Proppot? Kissé problémás a klisé/toposz/motívum megkülönböztetés.

Zanphagras 2011.08.31. 22:28:17

@Dandie: Nem, a LotR masszívan a szívem csücske, mint irodalom, olyan középkori irodalmi hagyományokat elevenít fel (pl. a Beowulf-történet), amik mai napig nagy szerelmeim (A Beowulf költeményt óangolul is végigolvastam és gyönyörködtem, mert jó.). Szóval A Gyűrűk Ura könyvként szerintem olyan alapmű, amire nagyon-nagyon sokan építettek, a bejövős elemeket (az itt felsorolt, mára klisévé silányult elemeket is) az unalomig ismételték és fokozták. Ettől lettek klisék, holott amikor Tolkien írta a művét, még nem voltak teljesen bevett elemek (bár a Gothic Horrornak nevezett angolszász műfaj, amit sokan a sci-fi és a fantasy ősének tartanak, alkalmazta őket. Ilyen pl. a Castle of Otranto, a Frankenstein, sőt, a Jane Eyre...). Szóval, összegezve: nagyon szeretem A Gyűrűk Urát, mint könyvet, a filmtrilógia pedig minden idők talán legjobban sikerült fantasy művei a vásznon.

@Logan Grimnar: Téved, Logan úr :), nagyon is kedvelem a fantasyt, a kedvenc műfajom lévén. Referenciaként, hogy mennyire ismerem, adnék egy nem teljes felsorolást az általam olvasott művekről és szerzőkről:
Robert Jordan összes
Salvatore (Drizzt FTW)
Forgotten, úgy alaposan
Howard Conan-szériája (amit különösen csípek)
Diana Wynne Jones Palotái, Trónörökös
Dragonlance (majdnem teljes)
Goldenlane összes
Terry Goodkind Sword of Truth-széria végig
Dan Abnett Warhammer fantasyja, a Gilead's Blood
Gene Wolfe sorozata, a Book of the New Sun
...

és még sorolhatnám. Mindet nagyon szeretem, még azokat a műveket is, amiknek itt "beszólok" (pl. az Árnyasvölgy), tehát inkább mondd azt, hogy gonosz vagyok, de hogy utálnám vagy nem ismerném a fantasyt, az nem igaz. :)

@Gamma Leonis: ne vedd cikizésnek - nem annak szántam :). De amennyire szeretem a műfajt, megvannak a hibái. Mai napig is olvasok fantasyt, most példának okáért Sapkowskinak a The Last Wish-jét, és távol áll tőlem a cikizés. :)

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2011.08.31. 22:28:45

Még az példaként említett, "nagynevű" magyar író, Dörnyei Kálmán is a LOTR-ből merített, így van, tudom, mer eccer láttam már messziről!

Zanphagras 2011.08.31. 22:30:12

@Skulo: Mi a baj Dörnyeivel, szerintem zseniális a Kaland nélkül :)

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2011.08.31. 22:31:58

Ja igen és akkor most a Korongvilág, az nem fantasy? Mer ott szarni is szoktak, sokat, igaz főleg az Ankh-ba, de annak már úgysem árt. A legtöbb fantasy klisével szakít, vagy direkt emeli ki őket a legtöbb Terry Pratchett regény, akkor azok melyik kategóriába esnek most, pro vagy kontra?

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2011.08.31. 22:32:52

@Zanphagras: Mondtam én olyat, hogy baj van vele? ;)

Zanphagras 2011.08.31. 22:35:04

@Skulo: Jogos, jogos, mi scusi :)

Zanphagras 2011.08.31. 22:36:27

@Skulo: Pratchett egyértelműen fantasy paródiát ír, méghozzá olyan mesterien, hogy közben tökéletes fantasy... azaz úgy parodizálja a műfajt, hogy közben tökéletesen műveli. :) Legalábbis ez az én véleményem a dologban :)

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2011.08.31. 22:41:58

@Zanphagras: Én inkább úgy gondolom, hogy ilyesmit művelt az elején. Aztán az egész kezdett átmenni, valami talán a jelenkor és a történelem ritka jól megfogalmazott kritikájába, aztán filozofálásba -főleg az elmúlás körül-, aztán nem is tudom, talán a legolvashatóbban és a legszórakoztatóbban valaha megírt fantasy-szociográfiába?! Minden esetre a legtöbb "kortárs", khm, mondjuk úgy történetírónál élvezetesebbeket alkot és felháborítónak tartom, hogy kihagytad, akár pro, akár kontra. :P ;) :)

Zanphagras 2011.08.31. 22:48:08

@Skulo: Igazad van, szánom-bánom bűnömet... :) De még úgyis lesz öt másik klisé, és nyilvánvalóan a Mester is belefér a képbe... :)

FeroxX 2011.08.31. 22:50:52

Tökéletlen Katona 1-2... :)

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2011.08.31. 23:00:50

Vitatkozhatnánk arról is, hogy fantasy, nos milyen fantasy? High fantasy, mint Tolkien vagy Dark fantasy, mint R. King, esetleg fantasy horror Lovecraft-től, vagy trash Jacksontól és Livingsontól?

De, jó ez a 10 klisé, illetve jó lesz ez így is. Ne, boncolgassuk tovább a műfajt apróbb cafatjaira, főleg, hogy ezekben az elágazásokban és azok meghatározó stílusjegyeiben soha, senki nem ért egyet. Se itthon, se máshol. Sem a kritikusok, sem az olvasók. :)

Logan Grimnar 2011.09.01. 09:23:29

@Zanphagras: Örülök, hogy ennyire olvasott vagy, így ezen írásodat inkább egy "szakmabeli" csipkelődésének tekintem mint egy "kívülálló" rosszindulatának :-)

csak_csendben2 2011.09.01. 13:03:36

Szerintem ennek a listának a készítője, nem hogy egy A4-es oldalt megtöltő történetet nem írt még, de lövése sincs az egészről. Az meg különösen megmosolyogtató mikor azt hiszi, hogy a LotR miatt alakultak ki ezek a "klisék". Ezek vagy ős-toposzok, vagy az olvasó miatt alakultak ki. Olyan ez, mint mikor azt mondja valaki, hogy két szemben álló család fiú és lány sarja egymásba szeret, az bizony Shakespeare Rómeo és Júliája. Pedig egy nagy túróst, kb 3000 éves őstörténet, sőt még egyesek tán tanulnak is róluk, csak nem nagyon kötik össze a pontokat. Azért is ős-toposz, mert akár hányszor újra lehet írni, biztos, hogy kíváncsiak rá az emberek.

Vegyük a "legkedvesebbet" a listáról: a 6-ost. Vicces. Kb. olyan, mintha elhatározná valaki, hogy meglátogatja Észak-Olaszország összes katólikus templomát (turistaként, nem pedig mint bigott hívő). Az első 10 még lehet érdekes, de már a 50-nél az egészet a háta közepére kívánja. Ugyan ez, a történetekben is. Azért nincs ismétlődés, mert unalomba fulladna az egész "Ilyen már volt" alapon. Értelmét venné a leírás, mert csak annyi is elég lenne "Ugyan olyan, mint X város". Az olvasó meg azért olvas ilyet, mert új tájakat akar felfedezni, új történeteket akar hallani, új emberekkel akar találkozni, és mind ezt a lehető legrövidebb idő alatt. Lehetne írni 20.000 oldalas regényt, amiben mire az egyik területről a másikra ér lenne 1000 oldal, közben élezi a kardját, eszik, elvégzi a dolgát stb, csak ez unalmas, mert nem azért olvassa senki a regényt, hogy megtudja milyen egészségeset sz.rt a főszereplő. Példaként tessék elővenni az Odüsszeiát. Gyorsan halad a főhős, csak úgy jönnek az újabbnál újabb próbák, személyek és tájak.

Röviden: ez a lista egy laikus ál-felháborodása, aki ha kapna egy olyan könyvet, amiben a kifogásoltak nem lennének, akkor nagyon hamar tenné félre a 100. oldal után, soha többet fel nem venné, és úgy hivatkozna rá, mint unalmas, sz.r regényre.

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2011.09.01. 23:09:43

@csak_csendben2: "Szerintem ennek a listának a készítője, nem hogy egy A4-es oldalt megtöltő történetet nem írt még, de lövése sincs az egészről." Bevallom töredelmesen, hogy soha életemben nem írtam még, József Attilával, Adyval még csak összehasonlításra sem méltó verset. Kezdetleges novelláim -amik az egy A4-es oldat sem érik el-, meg sem közelítik Karinthy, vagy Örkény műveit. De, hogy ne ragadjak le a magyaroknál, a CP sorozatom nyomába sem érhet William Gibson leggyengébb fércművének sem -már, csak azért se, mert őtőle merítettem-. Ez az egész viszont teljesen irreleváns, hiszen attól még tudom, hogy Ady, Gibson és Örkény jó dolgokat írt. Nem kell 2-3 A4-es oldalt írni ahhoz, hogy valaki összeállítson egy listát, a fantasy klisékről, a saját íze szerint, a saját blogján.

Az egész 10-es lista kb. annyira komoly, mint az Ön kritikája uram! Mondom ezt, teljesen kívülállóként. 0.o

algi 2011.09.02. 17:59:33

@lord_soth: A filmekben/regényekben a fegyvereket egy egyszerű eszközként használják, legfeljebb fegyvervásárláskor vagy a nagy fegyver megkovácsolásakor dícsérik. De a valóságban nagyon oda kellett figyelni a kardokra, íjakra stb. Ez egyáltalán nem látszik a filmekben. Egy-egy kardot érdemes volt ugyanahhoz a kovácsmesterhez visszavinni, aki készítette, ezért is nyomtak rá jelet, amelyek megkülönböztették, hogy hol kovácsolták. Egy megfelelő íjhoz pedig megfelelő fát kellett találni, amiből kifaraghatják azt. Ez egyáltalán nem tükröződik a fantasy filmekben, és nem lehet annyival elintézni, hogy nem látjuk, amikor élezik a kardot, mert nagyban beleszólhat a küldetésbe az, ha egy nagyobb csata után a kiváló kardot nagy kerülővel vissza kell vinni az eredeti kovácsműhelybe, különben silányabbat kényszerülnek vásárolni - sok pénzért.

Mao elvtárs · http://diamondhostess.hu 2011.09.10. 01:22:29

Ennek az összeállításnak és sok kommentnek közös problémája, hogy erősen keveri a fantasy és a szerepjáték kliséit, fogalmát.

Próbáljon valaki egy Gaiman regényt szerepjátékban megvalósítani. Na ugye. (OK a Csillagpor határeset.)

A szerepjátékos sztorik valóban a fent említett klisékből táplálkoznak, praktikus okokból, de ha nem a ponyvát nézzük, akkor Moorcock, Zelazny, Gaiman, Feist, Hobb, Silverberg és számtalan más író műveit elemezve-összehasonlítva egészen más klisékkel találkozunk, de azokat megtaláljuk akár egy Mark Twain regényben is.

Ha nagyon le akarjuk csupaszítani a fantasy történeteket, akkor arra jutunk: adott egy átlag feletti képességekkel megáldott főhős, akit a végzet egy feladatra rendelt. Más nem tudná megoldani, mert ő az egyetlen, aki a megfelelő erkölcsi, fizikai és szellemi képességek birtokában mindig éppen azt az egyetlen döntést hozza, amely akkor és ott helytálló, mindenki más elbukna.
Mindehhez a környezet egy idegen, elképzelt, mítikus világ, ahol mások a szabályok és ez nagy szabadságot ad a szerzőnek.

A fantasy világ hitelességét a kitalált világ koherenciája és érdekessége adja, a történetét pedig a főhős személyisége. Ahol mindkettő sablonokból épül fel, azt hamar elfelejtik. Moziba viszont sajnos csak ilyenek kerülnek, tisztelet a kivételnek.

Mao elvtárs · http://diamondhostess.hu 2011.09.10. 01:34:06

Egy kis kiegészítés Howardhoz:
Másfél tucat Conan novellát írt összesen a két világháború között, a legtöbb Conan-regény az ötvenes-nyolcvanas évek között készült az ő nevét használva, illetve befejezetlen novelláira építve, olyan (egyébként remek) íróktól, mint pl. Lin Carter vagy Sprague de Camp.

Érdemes Howardtól a Kull király-ciklust és Cormac Mac Art kalandjait is elolvasni, utóbbi hátborzongatóan érdekes képet fest a viking korról és a kereszténység terjedéséről.

Grave digga 2013.11.11. 15:12:10

@Zanphagras: Kis fáziskéséssel, de észrevettem, hogy reagáltál. Igazad van, megkövetlek. Jóval nagyobb a szövegmennyiség, de nem "termel ki" (milyen csúf kifejezés ez az irodalommal kapcsolatban) kevesebb jó szöveget a fantasy, mint egyéb zsánerek. Igazad lehet, ha a darabszámot nézzük és akkor helyesbítek is: arányaiban kevesebb a jó szöveg, mivel hihetetlen mennyiségű mellettük a hitvány.
Bocs a valamivel több, mint két év kihagyásért, mondjuk azt, hogy eddig gondolkodtam a válaszon. :D