Akciós könyv

asimov_sfblog.jpg

Akciós könyv

stalker_sfblog.jpg

Rovatok

Egyben

Akciós könyv

banner_felkavaro2.jpg

Utolsó kommentek

Friss topikok

Külső feed

Nincs megjeleníthető elem

A Királynő és a Night Elf - Interjú a cosplayes Európa-bajnokság magyar indulóival

2011.11.18. 12:00 :: Rhaenyra

A Halloweent, avagy Mindenszenteket megelőző hétvége nem mindenkinek szólt az ijesztgetős bulira vagy a maskarában történő cukorkagyűjtésre való felkészüléssel. Hazánk két ifjú hölgye, Bittner Anett (Tazzie) és Laukó Viktória (Rhysa) például Londonban leledzettek, és ott mutatták be lélegzetelállító jelmezeiket. Hogy mi okból tették ezt? Nem arról van szó, hogy Angliában trendibb lenne egy Halloween-buli... Sokkal inkább az volt az ok, hogy ők ketten nyerték el a lehetőséget, hogy a jelmezek Európa-bajnokságán, az EuroCosplayen saját maguk által készített kosztümjeikben képviselhessék Magyarországot. A cosplay nevezetű, jelmezkészítésről és karakter-megszemélyesítésről szóló hobbit mindketten régóta űzik már, és a hazai rendezvényeken rengeteg díjat sikerült besöpörniük. A londoni Expon most Laukó Viktória a World of Warcraft egyik night elf druidájának öltözött és a mezőny első felében végzett. Bittner Anett pedig a Trinity Blood című anime/manga Esther királynőjét személyesítette meg, s ezzel a negyedik helyet megszerezve mindössze fél ponttal csúszott le a dobogóról. A versenyről, jelmezeikről és a londoni sci-fi/fantasy/anime témájú rendezvényen szerzett élményeikről beszélgettem velük.

 

Sziasztok lányok! Először is szeretnék Nektek gratulálni a kinti eredményeitekhez! Így a verseny után egy kis idővel pedig megkérdezném: milyen érzés volt Magyarországot képviselni? Elégedettek vagytok a szereplésetekkel? Milyen érzésekkel gondoltok vissza a londoni Expon töltött hétvégére?

Bittner Anett: Míg nem voltunk kint, én nagyon aggódtam, hogy megfelelően képviselem-e majd az országot - gondolok itt a viselkedésre és a helyt állásra. Londonban viszont ez az aggodalmam elszállt, de ez annak köszönhető, hogy kicsit ilyen nyári tábor - feelingje volt a versenynek. Nagyon közvetlenek voltak az EC - résztvevők és a szervezők, valamint olyan jó hangulat uralkodott, hogy csak a fáradtság árnyékolta be. Igaz nagyon fáradt voltam, mert az indulás hetén már annyira izgultam, hogy korán felébredtem és nem tudtam magam rendesen kipihenni, valamint még javítani kellett a jelmezemen - de szerencsére amiket szerettem volna, azokat sikerült befejeznem. Életem legnagyobb és legjobb élményei közé sorolom a londoni versenyt, szóval nagyon jó visszagondolni rá.

Laukó Vikória: Amennyire féltem az egésztől, de annyira nagy élmény lett belőle a végére. Nem tagadom, ideges voltam amiatt, hogy a kijutók közé körültem. Tartottam a visszajelzésektől, attól, hogy olyanokat hallok majd, hogy nem illek a mezőnybe, nem nekem kellett volna stb. Be kell vallanom, nem volt túl nagy az önbizalmam... Másrészt viszont nagyon örültem a leheőségnek, és annak, hogy a várttal ellentétben sok pozitív visszajelzést kaptam, jóval többet, mint remélhettem volna. A biztatásokat hallva könnyebb volt a felelősség viselése, lecsökkent a félelmem, még ha nem is tűnt el. Aztán mikor kiértünk... Imádtam az embereket! Európa összezárva az emeleti 10-es szobába, hmm. Az egész hangulat, az emberek hozzáállása nagyon felpörgetett. Minden negatívum ellenére nagyon jól éreztem magam. Mondjuk mikor megláttam, hogy milyen állapotban került elő a postai csomagból a fegyverem és az egyik vállpáncélom... Hát arról inkább ne beszéljünk. Kellett volna az alvás a verseny előtt, így viszont nem igazán volt rá lehetőségem, és iszonyat fáradt voltam. De köszi az energiaitalt és a csokit, Anett!

BA: Nagyon szívesen!

LV: Igazából hajnal négy körül azt hittem, felállok a javítás mellől, és ennyi, vége. Rossz volt az érzés, hogy hetek munkáját órák alatt kell újrateremtenem... Amennyire lehetett, sikerült, és bár még az öltözőben is festegettem, végül egész elégedett voltam. A körülményekhez képest. A koreográfiám sajnos nem lett tökéletes, de legalább a füleim nem estek le. Sőt... De az a sok ember, a nagy tér, a rengeteg látnivaló... Hát bőven kárpótolt minden rosszért. Jól esett a többiekkel nevetni, egy életre szóló élményre tettem így szert.


Fotó: Födémesi Csaba


BA: Nagyon izgultam a zsűrivel való találkozás miatt, de várakozásommal ellentétben nagyon jól sikerült és jól éreztem magam ahogy beszélhettem a jelmezemről. Pikk-pakk elröppent az az öt perc, az időlimit, ami minden versenyzőre jutott. Vikit osztották be utolsónak a színpadra lépők közül, én pedig a harmincadik voltam, így rengeteg időt töltöttünk a back stageben és az nem volt valami kényelmes, mert alig akadt szék (szerencsére én kerítettem egyet) és a spanyol versenyző paravánja folyton a nyakamba akart borulni. Voltak negatívumok is, mint ahogy Viki beszámolt az előre kipostázott kiegészítőjéről, meg ehhez hasonlók - de valahogy annyira feltöltött minket a kintlét, hogy mindezek ellenére nagyon pozitív élményként éltük meg.

LV: Igen, a backstage mögött, főleg a vége felé már tényleg nem volt túl kellemes. Akkor jött ki legjobban rajtam a fáradtság, és nem kis nyomást éreztem, amikor közölték, hogy utolsónak kell színpadra lépnem. Ezért még jobban elkezdtem izgulni, mint azelőtt. De mikor lejöttem, akkor sem éreztem magam csalódottnak. Na jó, kicsit igen, de a képességeimhez mérten azt hiszem, egész szépen szerepeltem. Még sérült cuccokkal is. Nagyon jót tett a pénteki welcome party is a bizarrabb és a kevésbé bizarr nemzeti édességekkel együtt (még mindig van a dán cukorkából). És jó volt a szombati levezető éttermezés is.



BA: Hogy elégedett vagyok-e az eredményemmel? Én igen, a családom viszont nem. Ami azért vicces, mert nem veszik komolyan a hobbimat és leginkább idegesíti őket a gyermekded elfoglaltságom. Főleg ha éjszaka varrok vagy fúrok-faragok... Apukámtól megkaptam, hogy egy Bittner mindig benne van az első háromban. Kicsivel a szemrehányása után aztán megtudtuk a pontozást és teljesen kiakadt. Én viszont örülök.

LV: Összességében én szintén elégedett vagyok. És gratulálok nagyon Anettnek! Az én szüleim pedig már annak örültek, hogy túléltem életem első repülőútját.

Hogyan készültetek a versenyre? Lenne-e pár dolog, amit szívesen megosztanátok a laikusokkal is a cosplay-készítés rejtelmeiről?

BA: Az EC Finalre sokan új jelmezzel készültek, mi viszont azok közé tartoztunk, akik a selejtezős jelmezüket vitték. Nekem sok javítani valóm akadt a jelmezen, sok mindent újra meg kellett csinálnom. Ilyen volt például a rózsafüzér, amit a szilikon-mintavételtől kezdtem és más anyagot használtam az öntéshez. Ismét meg kellett varrnom a kesztyűket és három ékszert is újra kellett gyártanom, és változtattam a rögzítésükön is. Kitaláltam, hogy hogyan lehetne meggátolni az álló gallérom elfordulását, javítottam a koronázási ékszerek festésén is, és a jogar hosszát is csökkentettem. Emellett próbáltam javítani azokat a dolgokat, amik nem tetszettek.

LV: Miután megtudtam, hogy mehetek, jó pár apróságot kicseréltem a jelmezen - ami másnak talán fel sem tűnik, de én látom. Sikerült olyan festéket is beszereznem, amitől világítottak a vállasaim és a sisakom, de az ottani fényeknél ebből sajnos szinte semmi sem látszott. De hát tanulópénz... Sok új anyagot és technikát használtam ehhez a jelmezhez, új rögzítésekkel próbálkoztam, és igyekeztem a lehető legrészletesebb (és druidához híven természetesebb) lenni. Ó, és igen, a purhab tényleg csodásan faragható, ajánlom mindenkinek! És a fibrosztir nevű szigetelőanyagot is! Meg persze a hagyományos papírmasét. Viszont szívfájdalmam volt, hogy megcsináltam az apróbb díszítőelemeket is a vállasra, amiket külön vittem (féltve őket a postától), aztán amilyen kimerült voltam, elfelejtettem őket verseny előtt felrakni... Pedig sok időmet elvette, mire elkészítettem őket. De talán majd egy későbbi fotózásra...

Fotó: Keszthelyi László



BA: Aki részt szeretne venni az EC-n, úgy készüljön, hogy a zsűri egyszerűen mindent megvizsgál a ruhán. A rögzítéseket, a parókát, a varrást (a viszályán), benéznek a szoknya alá is, hogy milyen cipőt visel az adott versenyző. Kinyomtatják a referenciaképet és a fázisképeket, amiket választhatóan lehet csatolni, és összehasonlítgatják a jelmezzel.

LV: Úgy bizony! Erre mondjuk Yuriko (Mező Judit, aki Jobbágy Ildikó Melindával együtt képviselte kis hazánkat a tavalyi cosplayes európa bajnokságon - a szerk.) próbált előtte felkészíteni lélekben, de nem hittem, hogy szó szerint benéznek a szoknyánk alá. Pedig de. Körbedöngicséltek minket, mint a méhecskék. Tényleg alaposan megnéztek mindent.

Hogy kell elképzelni egy ilyen versenyt? A kinti megmérettetés miben különbözik egy hazai versenytől? (Merthogy kis hazánkban is nagy hagyománya van a cosplay versenyeknek, amelyek a conok állandó programját képezik.)

LV: Elsőre egy szó jut eszembe: figyelmesség. Az ottani szervezők szinte már várták, mikor csaphatnak le ránk. Ha meglátták, hogy kicsit leülünk pihenni, vagy a kelleténél gondterheltebb arcot vágtunk, már jöttek is oda, hogy ugye minden rendben, nincs semmi bajunk. Meg folyamatosan kínálgattak pohár vizekkel is. Ez amúgy a londoniakról úgy alapból elmondható volt. Mikor alig három lépcsőfokon kellett felcipelnem a bőröndöm, már akkor ott termett valaki, hogy átvegye. Ami rossz volt: koedukált öltöző az EC-seknek! Semmi bajom a vécében történő testfestéssel, de hát...



BA: Nem tudom összehasonlítani az itthoni versenyekkel, mert Londonban ez egy presztízs verseny. A segítők és a szervezők is nagyon odafigyelnek a versenyzőkre, és azt érzi az ember, hogy borzasztóan örülnek az embernek. Azaz én ezt éreztem. Mindenki pozitív volt és kedves, tényleg fantasztikus hangulat uralkodott a péntek esti welcome partytól kezdve a szombati búcsú vacsoráig. Mindenki a cosplayerekhez alkalmazkodik, ők vannak kiemelve és minden igényünket kielégítették. Ha volt valami problémánk, azonnal kerestek rá megoldást. Még a felkonferálószöveget is előzetesen egyeztették velünk. Amelyik versenyző túl nagy jelmezzel nevezett, a zsűri lement hozzájuk, nem csináltak problémát semmiből, egyszerűen minden természetes volt. A koedukált öltöző viszont nem volt valami praktikus dolog.



LV: Az EC-n tényleg ez a figyelmesség volt ott mindenhol, nagyon jól esett a szervezők lelkesedése. Tetszett, hogy gondoltak a kényelemre, volt liftünk a könnyebb közlekedés miatt, és rámpán mehettünk fel a színpadra, hogy ne kelljen lépcsőzni.



BA: Persze lehet, hogy ez nem a versenynek köszönhető, hanem a brit mentalitásnak, mert például a mozgólépcsőn is kint van, hogy álljunk a jobb oldalra. Mindenhol azt vettem észre, hogy metropolis ellenére nagy hangsúlyt fektetnek a figyelmességre.

És mik a tapasztalataitok a kinti, londoni connal kapcsolatban? Az is ennyire pozitív élmény volt?

BA: Igen, teljesen más élmény a londoni con. Itthon inkább a cosplay-élményért és a társaságért járok conra, de Londonban alaposan a pénztárcám mélyére néztem. Ha szerencséje van az embernek, világsztárokkal találkozhat, hiába nem voltak ismerősök, mégis hatalmas, magával ragadó élményként éltem meg.



LV: Igen, az volt. Alapból hatalmas helyszínen volt az egész, nem is volt időm az egészet bejárni. Rengeteg kisebb helyszín, ugyancsak rengeteg kisebb programmal. Már a programfüzet olvasgatása közben is elvesztem. A világsztárokkal találkozni, meg csak látni is őket nagy élmény volt - még ha utólag rájöttem, olyanokat meg sem találtam, akiket leginkább szerettem volna, például a 'allo, 'allo! sztárjait. Viszont láttam Assassin's Creedes szinkronszínészt, Star Wars-, Back to the Future!-, Doctor Who- díszleteket és - pavilonokat, milliónyi játékkonzolt, steampunk-részleget stb. Szinte minden kedvencemből egy kicsit, ott kellett visszafogni magam.

Pontosan milyen programokon lehet kint részt venni? És Ti milyen programokon vettetek részt ezek közül?

LV: A pankrációtól kezdve a robotharcig mindent láthattunk. Voltak dedikálások, mini jelmezes bemutatók, fotózkodások egy-egy kulcsfigurával, cosplayes standok, ahol például az EuroCosplay zsűritagjai tartottak előadásokat és workshopokat, játéktesztelések, és még rengetem más minden.

BA: Én csak konzoloztam és vásárolgattam. De van kint robotharc, pankráció, workshopok, házi cosplay verseny és még megannyi más dolog, amik nem jutnak eszembe.



LV: Ismerős... A bőség zavara. Már a programfüzetben (ami azért szintén jó kis vaskos!) is annyi minden van megemlítve, hogy azt sem tudtam, hova nézzek. Utólag, ahogy még olvasgattam, akkor néztem, hogy jé, ezt sem láttam, ezt sem, ezt sem...

Az itthoni conok esetében annak ellenére, hogy már létezik a san diegoi Comic Con nyomán szervezett sci-fi és fantasy - találkozó is, mégis azt kell gondolnunk a jelmezes látogatók aránya alapján, hogy még mindig az anime az uralkodó. A cosplayesek szempontjából biztosan. Ez a londoni con kapcsán is elmondható? Mennyire volt animés/mangás/ázsiai kultúrás jellegű a rendezvény?

BA: Az árusok zöme anime/mangás vonalhoz köthető, viszont erősen jelen volt a fantasy és a sci-fi vonulat is. Ez a kiállított tárgyakban (General Lee-autó, buckalakók a Star Warsból, stb) figyelhető meg. Cosplay szempontjából valahogy arányosan oszlott el az anime-film-játék karakterek száma.



LV: Londonban elég sokoldalú volt a dolog, már a programok tekintetében is. Elég szépen jelen volt a fantasy/sci-fi vonulat, főleg a "kinti" részen, beljebb meg sok helyen inkább animés/mangás árusokat, részlegeket láttam. Cosplayek tekintetében is elég vegyes volt a felhozatal, a klasszikus Final Fantasy-karakterektől kezdve Shrekékig (Kandúr és Szamár) mindenféle előadás és kosztüm volt vasárnap. Viszont a látogatókat tekintve nagyon sokan original jelmezekkel érkeztek. Sok olyat láttam, ami saját tervezés volt, és a furrysek (az antropomorfizált állatok köré épített, főleg internetes szubkultúra tagjai - a szerk.) persze itt is képviseltették magukat.

Egy ilyen rendezvény egy elég specifikus réteget érint - mondjuk ki konkrétan: a geekeket. Mit gondoltok, a londoni Expo a sokszínű forgatagával és a rengeteg (különleges) programlehetőségével a "civileket" is meg tudná győzni? Mi lenne az az egy program, amit különösen kiemelnétek, és ahová biztosan elküldenétek azt, akinek idegen ez a világ, de szeretnétek meggyőzni arról, h mégiscsak jó dolog a con?

BA: Szerintem az animés és játék részleg nem, viszont ahol filmsztárokkal találkozhatnak, vagy filmes kellékekkel fotózkodhatnak, az talán jobban megfogja a "civileket" is. Meggyőzni nem tudom mivel lehetne az embereket, mert nem gondolkodtam ilyesmin. Az efféle conventionök elég fura dolgok, nem hiszem, hogy könnyen be tudnák fogadni a mainstreamhez szokott emberek és szerintem nem is kell rájuk erőltetni.

Ti kilátogatnátok még a rendezvényre, ha lehetőségetek nyílna rá?

BA: Persze! Jövőre ki szeretnék menni a Barátommal még egyszer.

LV: Igen! Ha az anyagi körülményeim megengedik, nagyon szívesen kimennék akár már jövőre is. Túl sok látnivalót hagytam ki.


Bittner Anett Warwick Davisszel, aki a legendás Willow c. fantasyben is (fő)szerepelt


És a cosplay tekintetében mire számíthatunk még Tőletek? Milyen jelmezekkel szeretnétek még előrukkolni a közeljövőben? Esetleg egy újabb nagyszabású (világ)verseny is tervben van?

BA: Hát, ha Magyarországon lesz még az EC mellett világverseny, szívesen kipróbálnám magam megint. Viszont ha sikerül kijutni jövőre, megpróbálnám a kinti "sima" cosplay versenyt. Igaz, a színvonal nagyjából megfelel a hazainak, csak jóval több ember van kint és ezért lehet látni több jó cosplayt. De fun lehet más országokban is részt venni, megtapasztalni, hogy mi működik máshogy, mint itthon. Szeretnék még itthon is versenyezni, mert vonz a színpad és lapul még pár olyan jelmezterv a tarsolyomban, amit színpadra szeretnék vinni - egyéni és csoportos is egyaránt. A következő tervem Lightning a Final Fantasy XIII-2-ből, a többi pedig meglepetés.

LV: Hajjaj, a terveim listája jó hosszúra rúg! Vannak közöttük animés karakterek is, de most valahogy több a fantasy - és sci-fi - szereplő közöttük. Így például Luna Lovegood a Harry Potterből, Star Wars -, Assassin's Creed -, Gyűrűk Ura - és Witcher - karakterek.. Tehát vannak sokan. Az animés vonalat sem szeretném viszont hanyagolni, oda is vannak még terveim. Az EuroCosplayre viszont nem hiszem, hogy újra neveznék, jövőre legalábbis biztosan nem. Persze ettől még a helyi londoni versennyel szívesen megpróbálkoznék, ha úgy hozza a sors...

Nagyon szépen köszönöm a válaszaitokat, és további sok cosplayes sikert és rengeteg szép jelmezt kívánok még Nektek! Csak így tovább, mi büszkék vagyunk Rátok!

A lányokról és jelmezeikről készült hivatalos EC-képek Jonathan Cullinane munkái.

Az Expon készült életképek Bittner Anett fotói.

A lányok jelmezeiről még több képet találhattok saját oldalaikon: Tazzie és Rhysa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sf.blog.hu/api/trackback/id/tr363389751

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása