Bizony, Sulu parancsnok, George Takei úgy döntött, eljött az idő, hogy közbelépjen a Carrie Fisher és William Shatner között kitört brutális háborúban, ami a youtube-on zajlik (a két legenda összecsapásait itt lehet megnézni sorrendben: ELSŐ, MÁSODIK, HARMADIK). A meglepő az, hogy Takei nem száll be az érvelésbe egyik oldalon sem, hanem egyesülést hirdet minden sci-fi világok nagy közös ellenségével szemben - ami nem más, mint a Twilight.
Bizony, videójában leleplezi a veszélyt, amely a sci-fi-re leselkedik csillámló vámpírjaival és extra-blőd, álságos romanticizmusával. Ahogy ő fogalmaz:
"A hősiesség, bajtársiasság, epikus küzdelem minden érzete hiányzik. Helyette vannak vámpírjaink, akik csillognak, jajonganak és gimnáziumba járnak. Nos, nem vagyok én ellene annak, hogy megfűszerezzük egy kis szerelemmel-gyengédséggel a fantáziát, de sci-fi rajongók, figyelmezzetek: nincsenek nagy történetek, nagy karakterek, vagy elgondolkodtató mondandók az élettel kapcsolatban a Twilightban. Az Alkonyatban egyetlen üzenet hat át mindent tisztán és érthetően: 'Jaj, szeret engem a pasim?' "
Nos, hogy ezzel az üzenettel a harminc éve hidegháborúban élő rajongókat nem tudja kibékíteni, az biztos, de Takei a szívünkből szólt. Sok mérvadó nyugati irodalomtudós ugyanis azon fáradozik, hogy a sci-fit és a fantasyt beemelje a "kanonikus" irodalomba, hogy igenis lehessen Asimovot tanítani Bertold Brecht mellett. Azonban ez úgy tűnik, csak "spekulatív fikció" kategóriaként mehet sikerre - abba pedig sajnos beletartozik az Alkonyat is, így összemosódik a minőségi sci-fi és fantasy művekkel, jelentős károkat okozva a műfajok imázsának.
Hát, Trekkerek és jedik, fogjunk össze a közös ellenség ellen, ki-ki hozzon fézert vagy fénykardot, és keressünk csillámvámpírokat.
Ha pedig valaki vámpíros könyvet kénytelen karácsonyra beszerezni (mert otthon egy XX típusú kromoszómákkal bíró személy nyomást gyakorol rá), javasoljuk a NEM-csillámló típust (ráadásul most rendes, kulturált sci-fi regény van mellé ajándékba, KLIKK IDE).
Utolsó kommentek