Vannak dolgok, amiktől azért félünk, mert valamilyen kellemetlen élmény tör bennünk felszínre (például egy jó kis gyerekkori darázscsípés miatt egy életre lehet félni a zümmögő, sárga-fekete rovaroktól). De vannak velünk született félelmek is, amik talán evolúciós távlatú "emlékekből" állnak össze: például a magasságtól vagy a pókoktól való félelem innen eredhet (Carl Gustav Jung elég részletesen foglalkozik ezzel a lehetőséggel). Természetesen ezekre a félelmekre előszeretettel apellálnak a horrorfilmesek is... Nos, íme 13 ilyen zsigeri félelem, amelyeket nem feltétlenül érez minden ember - de nem is feltétlenül lehet őket megmagyarázni.

13. Ophidiofóbia - félelem a kígyóktól

Elég magától értetődő dolog. Ahogy a SAS - Túlélési Kézikönyv írja: "A kígyók reggel lég kényelmetlenek a hónalj és a lágyék területén." Nos, valóban azok lehetnek (mi még nem próbáltuk), az viszont biztos, hogy szívesen kerüljük őket. Íme egy szörny a Sssssss...-ből, amely ékes példája e fóbiának.

12. Pogonofóbia - félelem az arc szőrzetétől

Gondoljunk csak a farkasemberre, és máris érthető a dolog! De az is igaz, hogy kutatások kimutatták, hogy sokkal inkább vagyunk hajlamosak megbízni egy simára borotvált arcú emberben, mind egy szakállasban: akármilyen meglepő, amikor két arcot vetítettek, egy szőrtelent és egy szakállasat, és minél gyorsabban rá kellett nyomni, hogy melyikben bízna meg inkább a vizsgálati alany, többségben voltak a szőrtelen arcú emberek, mint megbízhatónak ítélt személyek. Íme Jack Nicholson a Farkasból.

11. Necrofóbia - félelem a halott dolgoktól

... pedig ez már biztos nem fog bántani, nem igaz? Hiszen... halott! Nem él, nem harap! Akkor miért vagyunk hajlamosak félelmet, afféle megütközést érezni elpusztult élőlények mellett? Persze, erre a félelmünkre is rájátszanak a horror mesterei, ebből született meg a zombi, az élőhalott.

10. Coulrofóbia - félelem a bohócoktól

A bohóc a nevettetés, a szórakozás ügynöke - vagy nem? Érdekes, hogy ahány embert megkérdezel, mindenki idegenkedik, iszonyodik egy kicsit a bohócoktól. A bohócokban van valami nem normális, valami ijesztő - túl erős vidámságuk, a tarka felszín alatti macabre, sötét humoruk, az értelmi fogyatékosság, amit tettetnek, a hirtelen, éles váltás az idióta viselkedésből a furfangos, egyenesen gonosz, ártó és intelligens tevékenységbe?... Tény, hogy félünk tőlük. Egy szó, mint száz: Zombieland...

 És - ebből is van (zs-)film...

9. Belonefóbia - félelem a tűktől és szögektől

Aki adott már vért, gyakran érezhette: ha már benn van a tű, gond nélkül elvan, de amikor közelítenek vele, elönti az iszonyat, és odanézni sem mer. Hát itt van nekünk Clive Barker cenobita szögfeje, a Doug Bradley által megformált Pinhead, mint élő bizonyíték.

8. Entomofóbia - iszony a rovaroktól

Mert kicsi, mert recseg, mert kapar, mert mászik, mert röpül - mert van! Sokan szenvednek ettől a nem mindig megmagyarázható félelemtől. Jeff Goldblum A légyből elég jól ötvözi ezt a rettegést az emetofóbiával, ami félelem a hányástól...

7. Maimoufóbia - félelem a majmoktól

Talán mert hasonlítanak ránk valamennyire, mégis végtelenül mások, azért félünk a majmoktól. Az 1968-as Majmok Bolygójának világbajnok maszkjai jól ki is csapták sok embernél a biztosítékot, még rettenetesebbnek láttatva így a majomcivilizációt.

6. Maleficafóbia - rettegés a boszorkányoktól

Boszorkányok ugyanis igenis vannak! Ahány ember, annyiféle módon képzeli el a boszorkányt: rejtélyes klán, boszorkányszombaton csecsemőt áldozó sátánimádó, a természeti erőknek önmagát és másokat alávető hedonista... valahol mind félünk az ilyen dolgoktól, és amikor valódi, önmagát boszorkánynak valló emberrel találkozunk, kétkedéssel fogadjuk szavait, miszerint senkinek soha nem árt... A boszorkány számtalan mese, regény és film főgonosza, ami világosan mintázza, mennyire univerzális, félelemkeltő - de érdekes jelenség is valójában.

5. Satanofóbia - félelem a Sátántól

"Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennára." - mondja maga Jézus (Máté, 10,28) Nos, ez volna a Gonosz, a Sátán, és bizony vallástól függetlenül a legtöbb ember hisz egy univerzális rosszakarat, egy felfoghatatlan gonosz létezésében. Természetesen egy nálunk ennyivel nagyobb és irántunk elsöprő gyűlölettel viseltető lényt becsülettel képesek is vagyunk rettegni. Van is miért.

4. Ailurofóbia - félelem a macskaféléktől

Ez egy furcsa dolog, de létezik. Ez a szörny az 1927-es The Cat and the Canary című néma horror filmből való; macskaszerűségével a frászt hozza az emberre minden pillanatban. A teljes film megtekinthető itt:

3. Hematofóbia - rettegés a vértől

A vér nem jobb kint, mint bent. Sőt! Nem csak azért, mert nélküle meghalunk, hanem mert a hematofóbiás emberek rettegik látni. Ezt a félelmet testesíti meg a vámpír alakja, amely univerzálisan jelen van a világ minden területén, kultúrától és vallástól függetlenül: a szlávok krvnyikja, Polidori Vampyre-ja és a japán mitológia Adachigaharai Démona is vérszívó volt. A vért a világ minden táján az élet folyadékának tekintették, így annak elfogyasztása a legnagyobb tabuk között szerepel sok vallásban, ezért a vámpír sokszorosan szentségtörő és ember- valamint Isten-ellenes. Ugye érezzük, hogy egy ilyen szinten gonosz lénynek eszébe sem jut csillogni a napfényen...

2. Paraskavedekatriafóbia, avagy Campuscrystallakefóbia - félelem a péntek tizenharmadikától

Erről már bebizonyították, hogy "tanult" félelem: nem genetikailag kódolt, hanem különösen rossz nyári táborokban fölszedett fóbia, ahol különösen kicsi tavacskák melletti faházakban érnek minket negatív benyomások (általában macséta jellegű közvetítőeszköz segítségével). Vorheesium injekcióval küzdenek a kellemetlen érzés ellen.

Van egy másik ága is a betegségnek, az a sima péntektől való félelem (Fraidayfóbia), ez is tanult dolog. Ennek okozója egy bizonyos Friday című nóta.

Apropó, említettük már, hogy december 21, a "világvége hivatalos napja" péntekre esik?...

1. Anatidaefóbia - iszony a kacsáktól

Illetve, tulajdonképpen a réceféléktől úgy globálisan.

Ez a félelem minden félelmek leggonoszabbja, mert a világon semmi racionális nincs benne. Nem a libától való félelem, ami mondjuk agresszív, nem a galambtól, ami mondjuk betegségeket terjeszt, hanem a KACSA rémíti meg a fóbiásokat, ami aranyos is, nem is agresszív, és úgy alapjában véve rendben vannak vele a dolgok.

De képzeljük el, hogy életünk minden helyzetében ott a kacsa. Nem tesz semmit, csak néz minket, de azt nagyon, sosem pislogó madárszemeivel bámul, figyel. Ugye, hogy máris máshogy hangzik?

Az interneten elég komoly kutatói vannak a réce-iszonynak, tőlük származnak a képek.

blastr nyomán