Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Hírdetés

mt-ekonyv-olvaso-statik-banner_300x400-v2.jpg

Galaktikabolt.hu

gbolt báner300x400.jpg

Hirdetés

marwell sfblogoldal.jpg

Hirdetés

tarhelyma_banner_300x400.jpg

Rovatok

Egyben

Csontszüret

Utolsó kommentek

Friss topikok

  • DBL: No lám... Szóval a hülyeséghez nem kell feltétlenül hétköznapi embernek lenni... :) (2014.11.19. 19:25) Ha a 67P a Földbe csapódna...
  • elmouse: A Bad Motivator qrva jó! :D (2014.11.05. 16:26) A legpocsékabb Star Wars tetkók
  • ismeretlen_katona: @steery: "Pedig érdekes lenne elcsemegézgetni azon, milyen lenne az a társadalom, amiben engedélye... (2014.11.01. 16:57) A sci-fi tabuja
  • Sigismundus: Pontosabban RedStarWars :-) (2014.10.30. 06:20) Szovjet steampunk1920-ból
  • Harrison Bergeron: Ez valami nagyon gáz. Mondhatnám bizarr, még inkább tapintatlan és legfőképp: ízléstelen. Valamin... (2014.10.23. 21:44) Híres fotók LEGO-ból!

Külső feed

Mit és hogy olvas Neil Gaiman?

2012.05.05. 05:00 :: Zanphagras

Neil Gaiman, az ember, aki minden díjat megnyer, ahova jelölik, aki mindegy, mihez nyúl, abból irodalmi arany lesz, aki szinte mindent elért, amit a spekulatív fikcióval elérni lehet - nos, ő is ember (és most érezzük a virtuális kőzáport). Neki is van ízlése és nem csak ír könyveket, hanem rengeteget olvas is. De hogyan? És micsodát? Aki szeretne belelátni egy valóban világsikerű szerző agyába, és megismerni, mit olvas valaki, akinek könyörögve küldik könyveiket más híres írók véleményezésre, íme: a New York Times elbeszélgetett Neil Gaimannel az olvasásról, és mások könyveiről. Alább közöljük a beszélgetés fordítását. (Igen, a címlapkép pedig Gaimant ábrázolja Alan Moore társaságában. Amerikai Istenek, mi?...) Vigyázat: a bejegyzés kultúra-túladagolást okozhat!

 

rendelj a hétvégén új könyveinkből a galaktikabolton, és ajándékba dvd-s sci-fi filmet adunk!



Milyen könyvek vannak most éjjeli szekrényén?

Van egy pár! A jelenlegi hangoskönyvem (Igen, ők is számítanak! Már miért ne számítanának?) a The Sisters Brothers Patrick deWitt-től. Lemony Snicket ajánlotta (képviselőjén keresztül), és feltétel nélkül megbízom Mr. Snicketben. (Legalábbis annyira feltétel nélkül, mint amennyire megbízhatsz valakiben, akivel soha nem találkoztál, és lehet, hogy csak egy írói álneve annak az embernek, aki zenélt az esküvődön.) Élvezetes - egy szomorú, vicces könyv egy családról, olyan keretbe ágyazva, amit vadnyugati befektetők és a szabályos időközönkénti gyilkosság jellemez.

A "bár lenne ez a kötet minél hosszabb" könyvem most a Just My Type: A Book About Fonts (egy könyv a betűtípusokrók - a Ford.). Egy olyan témára világít rá, amiről azt hittem, hogy értem, de nem értettem, és a Comic Sans szörnyűségégről szóló fejezete nemrég jutott az eszembe, amikor egy barátomat látogattam meg egy floridai idősek otthonában, ahol a nevek minden ajtón Comic Sansszal voltak nyomtatva. Az időseknek ennél nagyobb tisztelet jár. Kivéve a hölgynek, akit meglátogattam, aki egy képregényrajzoló özvegye. Neki valószínűleg ez a találó. Az iPaden van pár könyv, de mindet barátok írták, és egyik sincs még kiadva, úgyhogy nem nevezem meg őket.

Mikor és hol szeret olvasni?

Amikor tudok. Egyre kevesebb fikciót olvasok manapság, ami aggaszt engem, bár úgy érzem, hogy a friss felfedezésem, miszerint az olvasószemüveg viselése az olvasás cselekedetét jóval élvezetesebbé teszi, nos, szóval ez a felfedezésem azt hiszem egyenrangú a maghasadás és Amerika felfedezésével. Amikből egyiket sem én csináltam. (Ezt sietve közölném az olvasóval.)

Mi volt a legutóbbi igazány óriási könyv, amit olvasott?

A The Sorcerer's House Gene Wolfe-tól. Lenyűgözött. Nagyon erős könyv és nagyon mélyen szánt. Remekbeszabott fantasy egy házról, ami növekszik, fejezetekkel, amik a Tarot pakli nagy lapjaira épülnek.

A legutóbbi graphic novel, amit olvastam, Mary M. Talbot Dotter of Her Father's Eyes-ja volt, amit Bryan Talbot rajzolt. Talbotékat már vagy 30 éve ismerem, Bryan rajzolt néhány Sandman képregényt is, és 40 éve rajongok Bryan munkáiért. (Jó ég, hány éves lehet? Hány éves vagyok én?) Nem számítottam ilyen gyönyörű, személyes életrajz és önéletrajz-keveredésre (James Joyce lányáról, Luciáról), amit ilyen bölcsen és győzedelmesen tálalnak. Rövid, de szerintem igazán nagyszerű.

Fikció vagy valóság, melyiket olvassa szívesebben? Van kedvenc műfaja? Bűnös élvezetei?

A legbűnösebb élvezetem Harry Stephen Keeler. Talán ő volt a legnagyszerűbb rossz író, akit Amerika valaha kitermelt. Vagy talán a legrosszabb nagyszerű író, nem tudom. Elég kevés hiba van, amiben nem lesz vétkes, ha megvádolod vele. De nagyon szeretem.

Hogy lehet nem szeretni valakit, aki olyan című könyveket ír, mint "A Vándorló Koponya Rejtvénye" vagy "A helyzetváltoztatott Lábak esete"?

Mindig vitába keveredek Otto Penzlerrel a New Yorki Mysterious Bookshopban, amikor ilyesmit mondok. "Nem, Neil!", fröcsögi Otto ilyenkor. "Egyszerűen csak egy rossz író volt!"

De Otto elfogadja a pénzemet, amikor olyan Keeler könyveket veszek tőle, mint mondjuk a "Keringőző Bolond Koponyája". De az arckifejezése elvesz a móka értékéből. Aztán elolvasok egy bekezdést, például:

"De emlékeznünk kell rá, hogy abban az időben természetesen egyáltalán semmit nem tudtam Milo Payne-ről, a titokzatos Cockney-akcentusú angolról a kockás, hosszú-sildes Sherlockholmsos kalappal. Sem pedig ennek Barr-csomagjáról, ami olyan volt, mint saját csomagom úgy, mint egy Milwaukee-i német virsli olyan, mint a másik. Sem ichabod Changról, a korábbi elítéltről, Dong Chang fiáról. Sem a rejtélyes költőnőről, Abigail Spriggéről. Sem a Nagy Simonról, 2163 darab gyöngygombjával. Azaz röviden: kimondottan semmit nem tudtam senkiről és semmiről, akik és amik abban az ügyben szerepeltek, aminek most a része lettem - talán, kivételt képez Nemezisem, Sophie Kratzenschneiderwümpel - azaz Perelő Sophie!"

És akkor le se... fügézem Ottó arckifejezését, mert ha bűnös élvezetről beszélünk, Keeler annyira fura és jó, amennyire csak lehet.

 



Melyik könyvnek volt a legnagyobb hatása önre? Melyik könyvtől akart nagyon írni?

Nem tudom, hogy pontosan melyik könyvtől akartam írni. C. S. Lewis volt az első író, akinél megéreztem, hogy van valaki, aki írja a könyvet, amit olvasok - ezek a csodálatos zárójeles kiszólások az olvasóhoz! Úgy éreztem: "Ha író vagyok, akkor akarok zárójeles kiszólásokat. És lábjegyzeteket. LESZNEK lábjegyzetek. De vajon hogy kell csinálni őket? Meg dőlt betűk! Hogyan csinál az ember dőlt betűket?

Manapság a srácok értik a betűtípusokat meg a dőlt betűket, és a számítógépek az irodalom mint varázslat napjait beszüntették. De akkortájt ki kellett faragnunk a saját betűtípusainkat... többé-kevésbé. Fiatal újságíróként kellett megtanulnom a másolás-szerkesztés szimbólumainak misztériumait is.

P. L. (Pamela) Travers, aki a Mary Poppins könyveket írta, elérte, hogy olyan történeteket akarjak elmesélni, mint ő. Olyanokat, amikről azt érezted, hogy öröktől fogva vannak, és olyan szinten voltak igazak, amennyire a a valóban megtörtént, igazi dolgok nem tudnak valódiak lenni.

Más írók is voltak, akik után én is szerettem volna író lenni. Ami közös volt bennük, az volt, hogy jó mókának tűnt rajtuk keresztül. G. K. Chesterton, aki szeretett festményeket festeni a mondataiban, mintha egy gyereket szabadon engedsz egy festékesdobozzal. Roger Zelazny, aki a mítoszt és a mágiát tudományos-fantasztikus formába öntötte. Harlan Ellison és Michael Moorcock, Samuel R. Delany, Ursula K. LeGuin (bár ő megfenyegetett engem) és Hope Mirrlees, aki csak egy jó könyvet írt, a Lud-in-the-Mist-et. De ha írsz egy könyvet, ami jó, akkor nem kötelező még egyszer ugyanazt tenned.

Ha ajánlhatna egy könyvet az USA elnökének, melyik lenne az?


Valamelyik az enyémek közül. Lehetőleg egy olyan napon kéne olvasnia, amikor valami nagyon kellemetlen kérdést tesznek fel neki egy sajtókonferencián, valamit, amire nem igazán akar felelni. És akkor azzal rázná le őket, hogy: "A gazdaság? Bombázni Iránt? Wall Street? Tudják, nem rég olvastam ezt az igazán kiváló könyvet Neil Gaimantől. Olvasta itt valak? Amerikai Istenek? Mármint, az a jelenet az első fejezet végén!... Jó ég, mi a rosseb történt ott?!"

Szóval, nézze, J. F. K(ennedy) megcsinálta a James Bond franchise-t azzal, hogy elmondta, mennyire tetszettek neki a könyvek... nos, álmodni tudok.

Mik az olvasási szokásai? Papír vagy elektronikus? Jegyzetel közben?

Szeretek olvasni. Jobban szeretek nem a számítógépen olvasni, mert akkor mindegy, mit olvasok, munkának érződik. Az iPaden olvasással nincs bajom. Van egy kindle-em valahol, de szinte sose használom. De van egy Kindle-alkalmazás a telefonomon, az iPademen, meg a kenyérpirítót leszámítva szinte mindenen, és ezt az alkalmazást használok, mert imádnivaló a Kindle képessége, hogy megjegyzi, hol tartottam egy adott könyvben. Arra használom, hogy batár nagy könyveket olvassak el, amiket mindig is akartam, de nem ment, mert hurcolni őket egyszer csak nem szórakoztatott annyira. Ilyen pl. a Monte Cristo Grófja.
 


Szereti a könyveket, amik nevettetnek? Vagy megríkatnak? Vagy tanítanak? Vagy megzavarnak?

Igen. Ó... várjon, maga szerint ezek kizárják egymást? Hogy egy könyv csak egyre jó ezek közül? Legszívesebben olyat olvasok, ami mindezt tartalmazza: megnevettet és megríkat, tanít és megzavar. Sőt, többet szeretnék ennél, egy könyvet, aminek a lapjai vonyítanak ezeknek az ellentétes dolgoknak a súlya alatt, ahogy próbálják mégis egyben tartani a könyvet.

Csalódást keltő, túlértéklet, egyszerűen nem jó: melyik könyvről érezte, hogy bár szeretnie kén, nem tudja? Emlékszik olyanra, hogy úgy rakott le egy könyvet, hogy nem fejezte be?

Nem. Talán volt pár könyv a közelmúltban, amikkel szakítottam, mert megértettem, hogy nem egymásnak teremtettek minket. Vannak könyvek, amikkel így már nem randizom, de szándékomban áll egy nap befejezni őket, amikor legközelebb találkozunk, de ezek inkább általános dolgok.

Nagyon jól emlékszem viszont az első könyvre, amit nem fejeztem be. E. R. Eddison Mistress of Mistresses-je volt. 17 éves forma voltam, és korábban minden könyvet végigolvastam, amit elkezdtem. Érthetetlen volt számomra, hogy hagyhatnék félbe egyet. Elolvastam, és élveztem is Eddison The Worm of Ouroboros-át, egy epikus fantasyt, amit vaskos, gazdag, művies-Erzsébeti stílusban írt, ami rettentő idegesítő volt eleinte, aztán a móka részévé vált. Megvettem hát a Mistress of Mistressest, és a harmadánál abbahagytam. Mennyeien felszabadító érzés volt, tudni, hogy nem kell minden könyvet befejeznem.

De nagyrészt mégis megtettem. Ha elkezdtem, a végéig elolvastam: aztán hirtelen az Egyesül Királyság Arthur C. Clarke Díjainak zsűrijében találtam magam, ahol kötelező volt minden science fiction művet elolvasnom a választhatóság évében. Két évig voltam zsűritag. Első évben mindent elolvastam. Második évben rengeteg első fejezetet elolvastam és gyönyörködtem a könyvek repültében a szoba másik sarka felé amikor tudtam, hogy a második fejezetet SOHA NEM fogom elolvasni.

Aztán persze odamentem és fölvettem őket, mert hát könyvek végső soron, mi pedig nem vagyunk barbárok!

Ha találkozhatna akár élő, akár halott íróval, ki lenne az? Kit ismerne meg szívesen? Írt valaha írónak?

Tizenévesként írtam R. A. Laffertynek. És válaszolt is, olyan levelekben, amik olyanok voltak, mint egy Lafferty-novella: példabeszédes válaszok egyszerű kérdésekre, és tőmondatos feleletek bonyolult kérdésekre.

Egy sui generis író volt, a legfurcsább és legidegesítőbben üdítő amerikai mesemondó. Nem sokan olvassák, és még kevesebbeknek tetszik, amit olvasnak tőle, de akik szeretik, azok végig nagyon szeretik. Soha sem találkoztunk.

Amikor utoljára írtam Laffertynek, Alzheimer kórral ápolták Oklahomában, nem sokkal a halála előtt. Nem hiszem, hogy olvasta vagy megértette volna a levelet, de úgy éreztem, hogy helyesen cselekszem azzal, hogy megírom és elküldöm.

Mi a legjobb képregény, amit valaha olvasott? A Legjobb graphic novel?

Áá, ez nehéz! Azt hiszem, mindnél jobban szeretem Eddie Campbell ALEC: The Years Have Pants-ét, de ez nem ilyen egyszerű.

Alan Moore és Eddie Campbell From Hell-je is igen csodálatos. A Watchmennek nagyobb befolyása volt rám, mint bármi másnak, újra és újra elolvastam képregényenként, amikor jött ki, ahogy Dave Sim Cerebusának High Society és Church and State szakaszait is. És Will Eisner The Spiritje is vicces és szomorú, oktató és szórakoztató (olvassák el a könyvet, felejtsék el a filmet).

Mivel éppen egy hatalmas listát kezdenék építeni képregényekből és graphic novelekből, abbahagyom. (Gyorsan! Olvassanak el bármit Lynda Barrytől!)
Tessék. Abbahagytam.

Mit tervez legközelebb elolvasni?

Erin Morgensterntől a The Night Circust. Annyi ajándék példányom van abból a könyvből, amit sok-sok embertől kaptam, hogy el kell olvasnom, tetszeni fog, hogy lelkiismerefurdalásom van tőlük. Mindenhonnan engem néznek otthon. Ellenálltam, amikor Audrey Niffenegger azt mondta, hogy el kell olvasnom, de amikor a lányom, Holly mondta, hogy mennyire tetszett neki, rájöttem, hogy meg kell adnom magam.

 

nytimes

***

A Libri Aranykönyv versenye a finishez közeledik! Május 6-ig lehet szavazni. Neil Gaiman antológiája, a 27 képtelen történet a legjobb tízbe jutott. Most minden fantasy és sci-fi kedvelő szavazatára szükség van! Fogjunk össze! Adjátok le szavazataitokat itt:

http://www.libri.hu/aranykonyv/

Köszönjük!

Infók és rendelés az alábbi képre kattintva:

Szólj hozzá!

Címkék: irodalom

A bejegyzés trackback címe:

http://sf.blog.hu/api/trackback/id/tr274488713

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.