Aki látott már közelről rózsabokrot vagy úgy egyáltalán növényt, az tudja, mi is az a levéltetű. Ez a kis, egy-két milliméteres nagyságú rovar a növények levelével táplálkozik, és igen groteszk biológiai tulajdonságai vannak: képesek úgy megszületni, hogy alapból "terhesek", azaz meg vannak termékenyítve, a hímek időnként szájszerv nélkül születnek, hogy kimúljanak az első párzás után, sőt, a peték a nőstényben is kikelhetnek - azaz, élveszülés is történhet. Emellett egy új furcsaságot is felfedeztek ezeknél a kevéssé szívderítő kis kártevőknél: anyagcseréjük felgyorsítása érdekében a napfényt is felfogják és felhasználják. Más szóval: kvázi-fotoszintetizálnak.

A levéltetvek különlegesek az állatvilágban azzal, hogy képesek előállítani olyan pigmenteket, amiket karotinoidoknak neveznek. Rengeteg élőlény, az ember is felhasználja a karotinoidokat vitaminok előállítására, immunerősítésre vagy a szem egészségéhez, de - egy kivételével - mind a táplálékukkal veszik fel. Egy friss francia kutatás szerint pedig a levéltetvek nem csak készítik ezeket a színezőket, hanem arra is felhasználják őket, hogy a napfényt megkössék, és sejtjeikben energiává alakítsák.

A növények, az algák, valamint egyes gombák és baktériumok szintén állítanak elő karotinoidokat, amik a fotoszintézisben fontos szerepet játszanak náluk. Azonban az állatvilágban ezt mindeddig nem is nagyon feltételezték.

A kutatócsoport 2010-ben fedezte fel, hogy a levéltetvek az indokoltnál sokkal nagyobb mennyiségű karotinoiddal rendelkeznek. Abból a feltételezésből kiindulva, hogy ennek legalább egy részét ők készítik, kutatni kezdtek az után, hogy miért állítanának elő ezek a parányi rovarok egy ilyen kémiai bonyolultságú anyagot.

A következőket fedezték fel: a levéltetű színe (mely a pigmentmennyiség következménye) meghatározza, milyen ragadozók láthatják. A csoport laboratóriumi tetvei a környezetre reagáltak színükkel: a hidegebb levegő zöld tetűt adott, míg az optimális körülmények narancssárgát, és fehérek voltak akkor, amikor az elérhető táplálékra túl sokan voltak a tetvek. A kutatók megfigyelték a rovarokban az ATP jelenlétét (adenozin-trifoszfát, amely az energia eltárolásának "eszköze" szinte minden élőlényben), és azt találták, hogy a fehérekben, melyek szinte alig tartalmaztak pigmenteket, kevés és lassan képződő ATP volt csupán, míg a rengeteg karotinoiddal bíró zöldek gyorsan és sokat szintetizáltak belőle. A közepes karotinoidtartalmú narancssárga rovarok ATP tartalma nagyságrendekkel megnőtt, amikor fénybe helyezték őket, és ATP-szintjük lezuhant a sötétség hatására.

A pontos folyamat megismerése még további kutatást igényel, de a pigmentek elhelyezkedése is azt sugallja, hogy a rovarok aktív fotoszintézist végeznek: 40 mikrométerrel kutikulájuk alatt találhatóak a színsejtek, ami a tökéletes pozíció a napfény elfogásához.

A levéltetvek mellett egy másik növényevő pókféle, egy atka (a Tetranychus urticae) is képes karotinoidok szintetizálására, de nem használja fel úgy, mint a tetű.

A dolog rengeteg kérdést vet fel. Például azt, hogy a levéltetvek alapvetően iszonyatos mennyiségű energiát vesznek magukhoz, elsődlegesen cukrok formájában - amik nagy részét nem is tudják felhasználni! Akkor pedig miért állítják elő a rendkívül bonyolult anyagokat még több energia megszerzéséhez?...

Persze a fotoszintézis követelménye a szén-dioxid megkötése is, a kérdés, hogy ez ügyben tesz-e valamit a levéltetű Földünk egészségéért. (Ha igen, még a végén védett állat lehet belőlük...)

nature.com nyomán