A kortárs skandináv filmművészet széles rajongótábort tudhat magáénak. Bár az északi népek mozgóképes alkotásai zömében a vérfagyasztó történettel és nyomasztó képi világgal operáló krimi/thriller határmezsgyéjén alkotnak nagyot, az ide tartozó nemzetek más műfajok irányába is kitekintenek. A 2010-es norvég, André Ovredal rendezésében készült Trollvadász (Trolljegeren) a fantasy felé nyit, miközben a fantasztikum elemeit rendkívül sajátos módon a dokumentarista stílussal ötvözi. Az eredmény egy kellőképpen – és a skandináv filmkultúrába pont emiatt plasztikusan beolvadó – agyament alkotás.

A film főszereplői filmszakos hallgatók, akik egy egyetemi projekt végrehajtása érdekében felkerekednek, hogy riportot forgassanak a vidéken rohamosan megszaporodó medvegyilkosságok ügyében, amiket feltehetőleg egy rejtélyes orvvadász hajt végre. A három fiatal (a riporter, a hangmérnök és az operatőr) egy titokzatos és igencsak mogorva férfi nyomába ered, ám egyik éjszakai kutakodásuk alkalmával rá kell döbbenniük, hogy a vadregényes norvég erdőkben sokkal nagyobb és veszélyesebb dolgok is élnek, mint a medvék. És a követett férfi, Hans történetesen egy trollvadász. Miután fény derül a titokra, Hans felajánlja nekik a lehetőséget, hogy vele tartsanak a rendszeres vadászatokon, sőt filmre vegyék valamennyit.

A Trollvadász az 1999-ben hatalmas sikert arató Ideglelés (The Blair Witch Project) által megalapozott és sokak számára példaértékűvé vált (pl. Utolsó műszak) dokumentarista hagyományhoz kapcsolódik. Bár a történet - ahogy a fent említett filmek esetében is – telített valószínűtlen és valószerűtlen elemekkel (egyébként a film néha humorosan reflektál is arra, hogy a bolondját járatja velünk), a filmezési metódus következtében páratlanul hitelesnek tűnik. A számtalan kézikamerás, infrás (éjszakai) felvétel, improvizatív jelenet és a dokufilmek többé-kevésbé betartott szabályai hitetik el velünk, hogy tényleg a valóságot nézzük. Gyakorta hosszan kitartott suspense-zel operálnak az alkotók, én az erdőben játszódó éjszakai részeknél szabályosan borzongtam, hogy mikor és melyik fa mögül fog előbukkanni egy negyven méteres troll.

Egyébként a Trollvadász, emblematikus elődjéhez, az Idegleléshez képest már nem annyira uzsonnapénznek számító költségvetésből készült, a trollokat például kivételesen jó CGI-technikával varázsolták a filmvászonra, az ilyen jellegű utómunka márpedig nem filléres mutatvány. Ráadásul a stáb igen sokat utazott is, szinte roadmovie-szerűen keresztül-kasul bejárták Norvégia leggyönyörűbb tájait, és ha másért nem, már a bámulatos természeti- és tájképekért érdemes benyomni a távirányítón a gombot.

A Trollvadász a sikeres téma-stílus ötvözésnek köszönhetően elérte, hogy a felfestett fantasy-világ elemei annyira hitelesnek hassanak a vásznon, mint talán még soha. Mindenkinek ajánlani tudom!

9/10

Szerzőnk eredeti cikke itt olvasható.