Neal Stephenson, a kiváló regény- és esszéíró tollából született ez a cikk a Future Tense jóvoltából, amely az Arizonai Állami Egyetem, az Új Amerika Alapítvány és a Slate összefogása. A Snow Crash és a Gyémántkor című regények világhírű szerzője tudományos igényességgel, alapos ismeretek birtokában írt lebilincselő cikkét terjedelme miatt részletekben közöljük. Ez a cikk második része, az ELSŐ RÉSZHEZ KATTINTSON IDE.

Ismétlésként, nézzük át, mire is volt szükség az orbitális pályákra való szállításra is alkalmas rakéták létre jöttéhez!
A következő szélsőségesen valószerűtlen események vezettek ide:

1. A világ technológiailag legfejlettebb nemzete egy szuperfegyver-megszállot elmebeteg abszolút irányítása alatt áll

 

2. Ugyanebben az időszakban jelennek mehg váratlanul és megdöbbentően az atomfegyverek

 

3. Egy második nagyhatalom, amit egy titkolózó, szintén szuperfegyver-megszállott diktátor ural

 

4. Nukleáris és stratégiai számítások, amelyek az interkontinentális ballisztikus rakétákat képzelik el szállítóegységként

 

5. Földrajzi sajátosságok, melyek következtében az interkontinentális rakétáknak majdnem orbitális pályáig kell jutni

 

6. Élő-emberes űrkutatás mint propagandaeszköz - eltávolítva a realisztikus ár-eredmény elképzeléstől

Ezek mindegyike a múltra való támaszkodás ékes példája. Ha ezek bármelyike kiesik, az orbitális pályáig repítő rakétákat nem fejlesztették volna ki (ilyen hamar), és amikor a modern társadalmakat érdekelni kezdte volna a dolgok űrbe hajigálásának elképzelése, már lehet, hogy más technikákat találtak volna ki rá.

Mielőtt bárki azt mondaná, hogy ez lehetetlen, gondoljunk bele: a mai benzinipar annak a gyakorlatnak az egyenes leszármazása, ami úgy indult, mint fából épült teknőkben kézzel dobott lándzsákkal cethalakat vadásztak, hogy utána lámpába olajat főzzenek belőlük!

És így elérünk a technológia berögzülésének jelenségéhez.

Az űrutazás nem vált olyan hasznossá az emberiség számára, mint ahogy a korombeli srácokkal azt elhitették, de lett egy gyakorlati alkalmazása - a műholdak - amely teljesen nélkülözhetetlen a civil gazdaságnak, és az elképzelhető legnagyobb fontosságú dolog a katonai és hírszerző szegmenseknek.

Megdöbbentő és megvilágosító ezen a ponton elképzelni egy párbeszédet, ami a hatvanas években egy nagy telekommunikációs cég irodájában zajlik egy üzletfejlesztő igazgató és egy mérnök között.

Üzletfejlesztő: Szégyenteljesen nagy összegeket tudnánk szerezni kommunikációs műholdakkal.

Mérnök: De azoknak a megépítése nagyon drága lesz! És az áruk elenyésző lesz annak az árához képest, amennyibe az orbitális pályára állításuk fog kerülni.

Üzletfejlesztő: Vicces, hogy ezt mondja. Történetesen a kormányunk már elköltött 4 trillió dollárt a rakéták és egyéb szükséges technológiák megépítésére. De van még egy nehézség.

Mérnök: Ó, akkor ez mégis tetszik. De mi a probléma?

Üzletfejlesztő: A műholdat akkorára, olyan alakúra és olyan súlyúra kell építeniük, mint egy hidrogénbomba.
 

De persze ahogy a műholdak egyre fontosabbá váltak, a korai hidrogénbomba-dobálókat olyan mértékben módosították, hogy szinte már felismerhetetlenek lettek. A Titan rakéta-szériáról szóló Wikipedia bejegyzést végigfutva ez egyből látszik. A szerkezet az 1950es években mint interkontinentális ballisztikus rakéta indult, de ahogy a műholdfellövés gazdasági és katonai fontossága nyilvánvalóvá vált, hosszú átszerelésen ment át, evolúciója a felismerhetetlenségig elment.

Hasonló a története az Atlas és a Thor-Delta családoknak és a szovjet rakétatípusok java részének is. Mivel a hidrogénbomba-dobálók nem elég nagyon ahhoz, hogy ember-legénységű járműveket (mint amilyen az Apollo) vigyenek ki az űrbe. Emiatt merben új rakétacsaládok kerültek kifejlesztésre, például a Saturn-széria. Tehát az az állítás, miszerint a rakétatervezket behatárolja még ma is a hidrogénbomba-szállítók terve, egyszerűen nem igaz. Az űrkorszak hajnalán ezen a ponton átléptünk.

Nem önmaguk fejlődése tekintetében állt elő azonban a berögződés a rakéták miatt. Három dolog fontos ezzel kapcsolatban: 1. a rakétakilövések fizikai környezete 2. az iparág gazdasága 3. az iparág szabályozása, azaz hogy hogyan hatnak egymásra a kormányzattal.

/folytatása következik!/

slate.com