Akciós könyv

asimov_sfblog.jpg

Akciós könyv

stalker_sfblog.jpg

Rovatok

Egyben

Akciós könyv

banner_felkavaro2.jpg

Utolsó kommentek

Friss topikok

Külső feed

Nincs megjeleníthető elem

Sci-fi vers pályázat a költészet napja alkalmából

2011.04.11. 14:30 :: SFblog

Ma van a költészet napja, ez alkalomból az ország számos településén tartanak megemlékezést, koszorúzást, versmondó versenyt, felolvasást. Mi pedig úgy döntöttünk, hogy sci-fi versíró pályázatot hirdetünk. Írj kommentben egy szonettet és megnyerheted Jean-Claude Dunyach Halott csillagok című kötetét.

A költészet napját József Attila születésnapjára emlékezve 1964 óta minden évben április 11-én ünneplik Magyarországon.
Ebből az alkalomból sci-fi versíró pályázatot hirdetünk. A nevezőknek sci-fi témájú szonettet kell írniuk ehhez a poszthoz kommentben. Határidő: jövő hétfő, április 18. éjfél.

102 komment

Címkék: irodalom

A bejegyzés trackback címe:

https://sf.blog.hu/api/trackback/id/tr332817364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Emide Buda 2011.04.11. 16:06:05

Galaktikus szonett

Nézz fel a lüktető égre,
csillaghalmazok, milliárd.
Ki tette fel és mi végre?
Az elme válaszért kiállt.

Meggörbült Tér, sűrű Idő,
ha véget ér a Végtelen,
a Törvényből a Rend kinő,
mögötte ott az Értelem.

Tűz a kezdet, tűz a vége,
pont kerül majd az Igére,
levetkőzik az Ideák

az anyag súlyos leplét,
és újra, mint a lepkék..
és ott lesz majd az Ideát.

Bisztő Gyalla · http://gyulszi.blog.hu 2011.04.11. 16:14:24

Amikor a felest lehúztam,
Aszhittem, rosszul látok,
Mer kinn az aszfaltra,
Bazi nagy ufók szálltak.

Kiszálltak belőlük furán,
Beszélő hórihorgas népek,
Nem sok idő után,
A krimóba betértek.

Megittak eggykét felest,
Elszítták a Károj cigijét,
Utánna megnézték egyenest,

A Miselle csöcsét,
Montak neki szépet s kedvest,
A Pörgefarkú Rúzsasándor nevü lény meg zavarába kiöntötte a sörét.

Pestabácsi 2011.04.11. 16:19:40

@Bisztő Gyalla: Látom , a végére elfáradtál.

magyar ember teli szájjal 2011.04.11. 16:24:09

Gagarin nem volt halott ürge,
És fellőtték a világűrbe.
Körbeszállta a földet párszor,
S oroszul szólott le pár szót.

Messziről lesték a vulkániak,
De elbújtak az irányelv miatt.
"Majd ha lesz nektek warp drive-otok,
Megszólítjuk az elvtársotok!"

Gagarin pedig leszállt a Földre,
Hol a látóhatár már nem görbe,
Itt éldegélt még valamennyit,
Majd papucs feldob, kihűl, ennyi!

A Nagy Villamos 2011.04.11. 16:28:01

Nem kell

Ne hidd, nem kellesz nekem
Nem akarok több lóbalzsamot
Nem kell plazma és nem kell kell elem
Hát, miért kínálsz, mi az ok?

Plüssdartvédered messzire vidd el
Reklámáron sem vágyom rája
Nem dobállak meg pénzzel
Sem holnap, sem aztán, sem már ma,

Nem veszek semmit, mikor űrutazni megyek
A lóbalzsamtól meg körbelengnek az űrlegyek
Hát kora reggel hagyj mennem, ember!

És hegedűjátékod nem igénylem én
Akkor sem ha egyedül vagyok ezzel a földtekén
Igen, nekem még űrvivaldi sem kell.

AncientFilosoph 2011.04.11. 16:33:03

Egy szonettet sem látok, illetve szonett formájút igen, na de a szonett 10-11 szótagos, nem? És jambikus, ugye?

Bisztő Gyalla · http://gyulszi.blog.hu 2011.04.11. 16:34:30

@AncientFilosoph: Én néha látok szonettet, amikor behunyom a szemem.

Pestabácsi 2011.04.11. 16:34:57

Ön ígéretes kezdő. Érdemes versírással foglalkoznia. (vagy marketinggel)

Emide Buda 2011.04.11. 16:40:46

@AncientFilosoph:
"A 19. századtól a költői szabadság elsődlegessé válásával a poéták egyre inkább elhagyták a kötöttségeket (ütemhangsúlyos ritmusokat alkalmaztak, növelték a sorok számát, elhagyták a rímeket), és a szonett egy speciális – általában továbbra is 14 soros – szabadverssé vált. "

A Nagy Villamos 2011.04.11. 16:42:57

@Bisztő Gyalla: Ha iszom, akkor én is. De én szonet-t látok.

Szódás Lova 2011.04.11. 16:50:49

Jós, rosszas

Hírbe hozták, hogy holnap
Ma lesz. A kvantum ezt dobta.
Ha nem verik nagydobra
Jobb lett volna. De szólnak

Ma már mindenért. Pakoltak
Bőröndbe, táskába, szatyorba,
És menekültek, pedig valóba'
Nincs miért. Rémültek voltak.

Tudták, hogy az élők, holtak
Testét nem rabolja
El kvantum, és hogy nem, nem vak

A sors, csak épp nem pakolja
Rendbe a kauzalitást, nem rak
Rendet. Ez van. Vissza az akolba!

A Nagy Villamos 2011.04.11. 16:55:16

@Pestabácsi: Meg internettet. Das ist doch nett.

Romboljuk le a modern világot... (törölt) · http://www.youtube.com/watch?v=9vq63q45qfk 2011.04.11. 17:14:00

@Bisztő Gyalla:
A galaxisokban
jó sok a csillag
meg a bolygó
ezen töri fejét
a sok scifi rajongó
hogy milyen az élet egy másik planétán
berúgnak e vajon
péntek délután.

BaaZooKaa 2011.04.11. 18:11:05

Öltözz viváthoz, te undoros halál!
Mélyeszd fogaid csecsemő tetembe!
Kapzsi lelkeden, trágyába temetve,
Kikelt palánta és sorstalan madár.

Tropescu 2011.04.11. 18:16:28

Úgy olvastam a kiírásban, nem bordalról volt szó... Bár tudom, a szonett csak forma, de formailag sem érvényesül minden esetben. Mindent bele szkifisták, így túlságosan könnyű dölga lesz a zsűrinek!

Tropescu 2011.04.11. 18:19:55

A Galaktikus szonetten és a Jós rosszas-on kívül nem igazán látok komoly művet, pedig szép számmal jelentkeznek a rímfaragók. De van olyan gondolat (vagy épp a gondolat hiánya) amire kár a rímet pazarolni. :)

BaaZooKaa 2011.04.11. 18:23:54

Lassan több a kritikus mint az alkotó...

Nathaniel Arthur Parrott 2011.04.11. 18:25:14

Na én is bepróbálkozom, van egy kis csúszás néhol, szóval cinkes, de hát tudjátok poetica licentia :)

Kérés

Egyik éjjel, hazafele menvén
Sötét égen, fényes csillagok vonják
el a figyelmem, mi végre valék?
Kérdezem magamtól s továbbmegyek

Földre köpök, válasz nem érdekel
megtagadtam én reményt, hitet
lemondtam a jövőről, hiába
ígértek jobbat, fényeset s szebbet

Nem érdekel, én ezt eldobom
Pusztuljon az ember, mindenestül,
ahogy a Paradicsomból is kiüzetett

Jöjjetek ide idegen lények
Transzcendensek, entitások, gépek
s pusztítsátok el az emberiséget

Pestabácsi 2011.04.11. 18:41:37

@Nathaniel Arthur Parrott:
Ha kérhetném, én még inkább élnék!

Nathaniel Arthur Parrott 2011.04.11. 18:46:38

@Pestabácsi: Pedig nem vagyok egy suicid alkat, de szinte az összes versem ilyen apokalipszis váró, vagy a háborút dicsőító(hja megártott a Marinetti:D)

Pestabácsi 2011.04.11. 18:48:26

@BaaZooKaa: Ez inkább zombihorror, mint sci-fi.

BaaZooKaa 2011.04.11. 19:36:13

@Pestabácsi: talán annyi benne a sci-fi, hogy ezt egy EmulDa nevű számítógépes program kombinálta :) (kb. 10% külső segítséggel)

BaaZooKaa 2011.04.11. 19:44:27

@Pestabácsi: Azonban dolgozom a témakör szavainak kategorizálásába is, úgyhogy a program lehetőleg a kozmoszról is fog tudni írni egyet s mást a határidő leteltéig... Ez csak amolyan gyors szonettkezdet próba volt...

nland 2011.04.11. 20:54:22

Sorry, de ez a szonett forma, nagyon nyomorult...megtöri a versek ritmusát
8-9 szótaggal zseniális, ritmusos verseket lehetne írni...de a 10-11 kötött forma miatt "higított" kevéssé csiszolt sorokat kapunk...
megértem, hogy a régies beszéd miatt ez régebben jó volt, de ma már elavult és erőltetett forma :o/

paráznabillegető 2011.04.11. 20:59:45

scifi és szonett?
én inkább haikut írok.
kedvemre valóbb.

a fej nélküli ember 2011.04.11. 21:21:44

Apa üzenete

Három holdam kering eszeveszetten
Enyémek egészen, hisz más szem nem látta
Vizeletbe fagyva reményvesztetten
S én mégis várok, hátha mégis... hátha

Három napja nincsen üzemanyagom
Nem tudok gyönyörködni a kilátásban
A napot családom képével takarom
Csókolom szeretteim az óhazában

Szerencsém elhagyott végleg a csatában
Órányi levegőm lám haszontalan
A halált beengedném a kabint feltárva

Hosszút ásít az öreg Isten magában
De szép özvegyet hagyok vígasztalan
Ne legyél katona fiam, te szegény árva

saf 2011.04.12. 08:31:23

mansave

ha ma találsz rám, talán még megérzem.
talán hangod átjut e vastag oldaton.
a csenden innen, de túl a lebegésen
lényegedet végül fellapozhatom.

ha ma keresnél, lehetsz minden álmom.
később talán sosem alszom el;
ide kell érj, míg értékedet számon
tarthatom. míg folytonos a jel.

később az én pusztán programhiba
és kitörlődnek mind majd az érzetek.
interakcióim döntési fáiba
nem szorulhat többé hely neked -

ha nem találsz rám, minden elveszett.
holnap hiányod: nullák, egyesek.

kisselemer 2011.04.12. 11:02:08

@nland: akkor írjál 7-8 szótagos sorokat. Nem hiszem, hogy manapság minden szabályt pontosan be kellene tartani. Amúgy meg a 10-11 szótag mért törné meg a ritmust? Ha tudsz verset írni, akkor jó a ritmus, ha meg nem tudsz, akkor tökmindegy a szótagszám. Használj ötös, vagy hatodfeles jambust, oszt máris ritmusos leszel, mint a rosseb.

alig se 2011.04.12. 11:56:37

Nem sci-fi

Új világban figyelem magam.
Elektronika kelt és fektet,
Ne várj tőlem vágyat, lelket
Tegnap konvertálták agyam.

Kezem helyén furcsa gépek.
Nincsen távol, nincsen soha.
Mellkasomban szupernova.
Mindent értek, mit sem érzek.

Pár éve még messzi távol
volt a jelen. Kéjes mámor,
És a rémkép, fikció.

Mivé lett a szebb jövő?
Most példakép a törtető…
Éljen a kontraszelekció!

a fej nélküli ember 2011.04.12. 14:15:27

Az örök generális

Napszél hajtja a galaxis poklába
a részeges generális koporsóját
Könnyezve kísérték utolsó útjára
mind a jóravaló alkoholisták

Nevét feledte a hálátlan világ
Egykor büszke hajója mára bárka
haramiák szívnak benne hasispipát
lepusztult korcsma lett a szegény pára

Mégis ha szóba kerülne még máma
Vigyázzba emelnék a poharat rája
Haragját félte mind a szörnyű lény

Acél városok pattogó szavára
olvadtak betűkké sírfeliratára
Magját hordozza ezrednyi legény

Városi Farkas · http://neveletlen.blog.hu 2011.04.12. 15:43:07

Mindig, ha feltekintek a csillagos
égboltra, az jut eszembe rögtön
a határtalan univerzumban
keringünk egy haldokló űrhajón

el kell kapjam tekintetem nyomban
mert úgy érzem beszippant a végtelen
üresség mely mégis csodákkal teli
mint szundító gyermek a karomban

újra és újra fel kell nézzek oda
hol csillagok halnak vagy születnek
és minden napi gondom csak ostoba

tréfa az irdatlan mélységhez képest
és mégis mosolyra késztet míg el
nem ragad magával az enyészet.

_poxy_ 2011.04.13. 00:20:42

Az utolsó reggeli

A gázon ott a rókagomba,
az eget űrhajók lepik.
Ez az utolsó reggelid -
hiába térdepelsz sarokba.

Hiába csókolsz nyúlványt nekik -
Eljöttek ők tudják honnan -,
védekezhetsz vagy vacoghatsz:
ez az utolsó reggelid.

Nagy szemükkel rád merednek,
érzed, hogy az embereknek
incs esélyük. "Rá se ránts" -

gondolod, és már cipelnek,
hüllő-kézzel átölelnek -
a sorsod a pusztulás.

_poxy_ 2011.04.13. 00:24:44

bocsánat, a 3. versszak 3. sorának elejéről egy "n" lemaradt...

BrillenBagage 2011.04.13. 09:26:57

Cserepek pereme

Besatírozott kályhacső
Helyenként vitaminhiány
Elektromosság az alkarok
Külső oldalán
A kozmosz, amelyből vétetett
Kenyérmorzsás
A pixelmintás asztalterítő
Digitális mélylélektani abszurdum
Máskor kondenzcsíkok kötnek
Simán-fordítottan

caterine 2011.04.13. 11:36:43

Sci-fi ragos rímesen

Fénysebességgel repült az űrhajóm
A végtelen galaxis közepén,
A zöld, szürke, kék szemű Ufók
Lemaradtak, egyedül én

Láttam a bolha-csillagokat,
Ahogyan ugráltak az elég,
Bermudások szellemvilágokat
Utánunk eresztették.

A halál hidegség többé nem kísért,
Elmaradtak hajóik,
De tűzlángok jelezték

A fekete sárkányt, s kíséretét.
Nagy pók forma jelent meg,
Elrémisztve az űrflotta seregét.

kedd, 2011. április 12.

alig se 2011.04.13. 11:39:00

Összeollózmány

A mezítelen nap alatt
A szkafander súlya nagy
Piknik a senki földjén
Solaris egyik völgyén

Fogadó a halott alpinistához
A holtak nem vetnek árnyékot
Redivivusz tüzet kér
És A Viking visszatér

Nehéz istennek lenni
Én a robot, a senki,
A tökéletes változat

A legyőzhetetlen végnapjai
Pirx pilóta kalandjai
Na és a Védett férfiak

Lény Ede 2011.04.13. 15:22:47

Nem sokat jártam, Én a nagyvilágban,
Habár most elég távol vagyok.
Tespedek nagyon, itt az Afrikában,
S unalom űzésként, gondolkodom.

Nézem - e tájat: homok, homok, homok,
És szemét, és szemét, rengeteg,
Szemétkupac jelzi, mint egy jelzőbója,
Merre is jártak, már az emberek.

Azt veszem észre, hogy szorít, már e látvány,
A műanyag meghágja a sivatagot,
S akkor is itt lesz minden kacat tán,
Ha öregek lesznek a fiatalok.

Nem bírom tovább, felnézek az égre,
Sok ezer csillag kacag reám,
Legalább tiszta mindegyik képe,
Ezt nem szennyezte be, még senki talán.

Ám ekkor egy repülő húz el az égen,
Ontja a füstjét, mint öreg pipás,
S látom a szennyet, s látom a véget,
Vége az égnek is, ez nem vitás.

Egyszer, majd belefúlunk a szemétbe,
Eltűnik végleg az emberi lét,
Nem marad öröm, s nem lesz remény se,
Semmi se lesz, majd csupán szemét.

És, ha majd, akkor idegenek jönnek,
Űrhajójukra a Senki figyel,
Érteni fogják, hogy mi e föld léte,
Folytatni fogják, mit mi kezdtünk el.

Hordani fogja, majd tonna, ezerszám,
Csillaghajójuk, a szemetjüket,
S örülnek tiszta bolygójuknak, hiszen,
Van, már, egy távoli szeméttelep.

rekorin 2011.04.13. 15:26:01

Csillagfény szonett

Valahol fenn, a csillagos égen,
aszteroidamezők közelében
keringőznek földöntúli gépek,
cyborgok és különös hibrid lények.

Egy alternatív világ háborog,
s benne lélektelen adathalmazok.
A kozmoszban mind céltalan bolyong,
így hát nőnek a galaktikus bajok.

Az összes egy jövő felé halad:
mikor majd minden fúzió megszűnik,
a Világ atomjaira hasad.

De míg görbül az idő és a tér,
ott ember-telen háborúk pusztítnak…
A Földről nem más ez, csak csillagfény.

rekorin 2011.04.13. 15:28:19

@rekorin: ja igen, az "ember-telen"-t azért írtam így, mert két dolgot szándékoztam kifejezni vele: embertelen - mint kegyetlen, és embertelen - mint ember nélküli. :)

rekorin 2011.04.13. 15:35:17

@kisselemer: Egyébként igaz, a szótagszámot nyugodtan lehet változtatni, meg a verslábakat is el lehet hagyni.
A XXI. sz. szonettjének egyetlen ismertetőjele maradt a régiből: 2db 4 és 2db 3 soros versszak; elég egyedül ehhez ragaszkodni. Enélkül már nem szonett lesz a mű, hanem "csak" egy vers. :)

kangep 2011.04.13. 16:16:23

@rekorin: aham, és a shakespeare szonettek 4442 formátuma az smafu :D

rekorin 2011.04.13. 17:06:07

@kangep: akárhonnan nézem, az alapnak Petrarcát tartják, ő után terjedt el ez a forma. Mint feljebb is írták, persze az egész változott, de egy valami nem: 14 sor. Ezt már sokan úgy rendezik, ahogy akarják, mint Shakespeare is tette, de ettől függetlenül a leggyakoribb az eredeti forma. Szóval Shakespeare már csak átvariálta a sorszerkezetet, de lényegi változást nem hozott. :P
/először amúgy néztem mi az a 4442, aztán rájöttem, hogy 4-4-4-2 az értelmezése :D/

rekorin 2011.04.13. 17:14:44

Amúgy bocs, az én hibám, hogy túlságosan ragaszkodom a klasszikus formához. Nem tudom, ki hogy van vele, de ha meglátok egy 14 soros verset, ami nem az eredeti formába van rendezve, és nem írja a címbe az alkotó, hogy szonett, akkor én azt nem tekintem annak, mert ennyi erővel bármire rá lehetne húzni... ez meg annak köszönhető, hogy utálom a szabadverseket, szóval ez megint csak az én hibám :D

caterine 2011.04.13. 17:56:53

Kérdés az ismeretlenhez

Az égen milliárdnyi kiscsillag,
Csodája galaxisnak számtalan,
Találgatja az ember untalan,
Mikor egy-egy csillag megvillan,

Milyen űrhajó az, mi illan
Odefenn sorstalan,
Vagy sorssal is bírnak,
Nem látomás, mely elinal.

Rejtélye a nagyvilágnak
Megannyi kérdésünk megtalál,
Felelj ismeretlen talár!

Misztikum, vagy valóságnak
Ábrándja a jövő talán,
S nem onnan, fentről jön a Halál.

szerda, 2011. április 13.

Dödölke 2011.04.14. 07:25:48

Szonett

Elindulunk az úton itt a Földön,
Elsüvítenek a galaxisok,
Ha megállunk, az erő majdnem földönt,
Pályájukhoz térnek mind a csillagok.
Álmodunk magunknak ezer jövőt,
De azt, mi vár, nem érti senki sem.
Mindünk szereti ez álomszövőt
Ki magunk vagyunk, vagy talán egy isten.
Olvasunk, keressük fáradatlan,
A válaszok: miért, merre és hova?
Lázasan reméljük nyughatatlan
Testünk bár atomra hullik tova,
Mégis szomjunkat oltja majd a katlan,
És jövőnk nem lesz tovább tétova.

kangep 2011.04.14. 13:35:32

eddig a 'csillag' 14-szer szerepel. XD

imi12345 2011.04.14. 13:43:13

Sci-fi szonett három felvonásban:

I. felvonás:
A látszat mindenek fölött

Felöltöztem szépen, fogamat mostam
A legújabb divatnak hódoltam
De nem csak én, ó nem csak én voltam
Élre vasalt és jóvágású ottan

Voltak bizony pirosak, sárgák s kékek
Fess szkafanderjeink összessége
Úgy, mint impresszionista képek
Mint szemnek üzent, láthatatlan ének

Indulás! - jött a parancs, Induljunk!
Az űr hidegén hamar túljussunk
Ámde az űrhajó megadta magát

Mivammá? - kérdtem, miért nem megyünk?
Főnökre néztem, ki ott ült velünk
S láttam, amint épp igazítja haját

imi12345 2011.04.14. 13:44:02

II. felvonás:
Idegen népek

Idegen talajon landolt a hajónk
És igen, nagyon jól állt a hajunk
Idegen népek lássák meg valónk:
“Békével jöttünk, barátok vagyunk”

Furcsa szerzetek álltak körbe minket
Fujj! Milyen csúnyák - suttogtam némán
Néhányuk nyálkás volt, csáppal intett
Üdvözölvén minket, így néztek énrám

Tétova gyermekrajzok, úgy néztek ki
Szólni szerettek volna, jelezték
Hörgő hangjukat hallgatta mindenki

Vezérük magasba emelt egy nyúlványt
Vörös szőnyegen elénk vezették
Így szóltak szavai: Fujj! Milyen csúnyák!

imi12345 2011.04.14. 13:44:59

III. felvonás:
A jelentés

“Fujj, milyen csúnyák, fujj, milyen csúnyák - Fujj!
Kezeiken ötöt számlál az ujj
Beteges bőrük sápadt, akár a hold
Járnak, mint élők, de a szemük, az holt.”

Mondták a lények embernek fiára
Tetszelegtünk, úgy tűnik hiába
Hajainkról lemostuk a zselét
Majd csendben elindultunk hazafelé

Hazaértünk küldetésünk végezvén
Földön túli létformák kutatása
Épp elég kell legyen ennyi mára

Körben ülvén írtuk meg a jelentést
Mit s kit találtunk? - gondolkodtunk, amíg
Közösen jelöltük be: negatív

kisselemer 2011.04.14. 14:24:30

Ki tett le minket itt

Az égen, ott a fénylő messzeséget
bepettyező fehér lámpák a múltat
vetítik újra most, a filmet, s téged
ez hideg és időtlen űrbe juttat.
Itt vannak ők az ismeretlen ősi
múltból ledobva. És jövőidőbe
csomagolt csillogó ruhájuk őrzi
az életet, mi talán onnan jött le
közénk (és néztük ezt, kik itt se voltunk)
kik önmagukhoz látogatva nézik
hogyan teremtjük meg jövőnk s a múltunk
s hogyan jutunk mi újra majd az égig.
Mert fent az ég milyen - kék; talán azúr
s ki tett le minket itt - ő talán: az úr.

Zentai Eta 2011.04.14. 14:37:46

Invázió

Holdtalan, különös,
Nyugtalan éjszakán
Csillagporos űrből
Leszállt egy nagy madár.

Idegen kakukkfaj
A fészkünkbe ejti
Kegyetlen szándékát
Ligetünkbe rejti.

Mint pusztító sáska
Felhőként repülnek
Mi vagyunk az álca,

A testünkbe bújnak
Megölik a lelkünk
Isten lesz-e holnap?

Zentai Eta
zentaieta@gmail.com

fookar 2011.04.14. 19:04:14

Isten teremtése

Minden arra vall, hogy új kor éri el az embert.
Lassan elfogy a megzabálható energia.
Ám tán előbb felpörög a fejlődés és megment
egy végtelen gyorsulással a technológia.

A felelősség elvész majd, mint egy pillanat.
És nem lesz többé hiány, csak örökös békesség:
egy szép, új paradicsom az új almafák alatt,
hisz a gépeknek a hatalom lehet, hogy elég…

És ha nem? - Akkor zárójelbe kerül az élet,
Kizökken a téridő, valóságunk meghasad.
Mondd, félsz a teremtménytől, ki öntudatra ébred?

A jeges gyanú zavarától fagyjon le agyad,
mert összerogy a szabályok kritikus tömege,
s a háttérből előlép az új korszak Istene!

Ihlető gondolatok:
zedpapa.blogter.hu/370545/technologiai_szingularitas
totalcar.hu/magazin/kozelet/2011/01/31/mi_var_rank_a_csucson_tul/

a fej nélküli ember 2011.04.14. 21:45:50

Szünet

Két matróz a kantinban sűrű kávét kortyol
Gondtalan könyökölnek az asztal sarkára
A kapitány a hídon a konzolon mókol,
mit sem tudva, hogy benne egy parazita lárvája

A koordináták ura nem ura léha
magának. Drága lesz, ára a tivornyának,
ahol találtatott a háromlábú Léna
kívánatosnak és az ördög öreganyjának

A bolygó árnyékában ármányt tervezget
a lény armada. Robotok jelet tesznek
hívogatót, rejtőző aknazárra

Két halott matróz a kantinban beszélget
Még ötezren és egy csatahajó lesznek
széljegyzet a háború margójára

yoska · http://hulyebioszosok.blog.hu 2011.04.14. 22:29:52

Az utolsó szonett

Hirtelen minden vörössé vált
Ahogy az utolsó tenger elpárolgott,
Szívünk sebesen kalapált,
Míg az Armageddont néztük ott

A kabin ablakánál állva.
Mi vagyunk hát az utolsók!
- Sóhajtotta Ben sírva.
Fejemben zengnek a sikolyok.

Hatan vagyunk, s kétheti élelem
A levegő fogy, lassan megfulladunk.
Percről-percre fog el a félelem,

Most már tudom: halottak vagyunk.
Ezek az utolsó soraim
Ezzel zárulnak ajkaim

kisselemer 2011.04.14. 22:46:12

@kisselemer: 'az inkább ez' - tudok én fogalmazni. :)

lancelotbéka · http://lancelotbeka.blog.hu/ 2011.04.15. 11:06:32

Találkozásteremtés.

Bolygók gyűrűje remeg ujjamon
Míg időt,teret,fényt elhagyom
Lelkek holdján poros lábnyomom
Fémszirmú rózsát tipor

Szemek csápjai kutatják agyam
Zegzugát,idegen létem, magam
Gép formálja értő szavam
Hol kék világ mint új regény

Króm kéz súlya kezemben,pillanat
Mint neuronokon átküldött gondolat
Két teremtés,ha összeér

Világok arca megremeg,pulzál
Ősanyag új gyermekké ha robban
Lét-forma ikernappá dobban

Arkady 2011.04.15. 11:51:29

Idegen alkony

Újra a kanyon pereménél állok,
A kék napnyugtát egyedül nézem,
A dűnéknél Rád már hiába várok
A szelíd, rózsaszín hóesésben.
Ágyamban fekve még minden éjszakán,
A fél órában, mit nem mér idő,
Vad fájdalmat érzek a szívem táján,
Hogyan lehettem ilyen esendő?
Miért is hagytam, hogy a vén Föld fia
Vörös bolygó lányát megszeresse?
Miért is hagytam, hogy sok kedves szava
A különbségeket feledtesse?
Mert hisz hiába hívna, nem mehetek,
Földjén véle együtt nem lehetek…

Gábor1225 2011.04.15. 13:08:34

Nem vagyunk egyedül…

Egyedülálló alakja az ember
az univerzum végtelen térségének:
lát, hall, ízlel, szagolgat, tapint, észlel
és a legfontosabb ismérve, hogy érez

Életfolyását leginkább önmaga
nehezíti meg, de ebben hűséges társa
minden ember, a Föld élővilága,
és nem utolsó sorban Harács isten uralma.

Planétánk szűkösségét már rég feladnánk,
ha találnánk olyan helyet, hol miránk
várna az új paradicsom birodalma.

Hogy ott milyen lesz az ismeretlen világ?
Biztosan más, mit emberi számítás
képes felmérni, és jósolni azután.

Gábor1225 2011.04.15. 13:12:53

Galaktika praktika

A nagy utazó fáradtan megpihen,
mély álomba zuhan kedvenc fotelében.
Ez nem a sok csillagos Hotel Éden,
hanem az álommanó éri el itten.

Fogócskázó vidám felhőpamacsok
a távolodó Föld bolygót jelző bolyhok,
már a csábító végtelen űr várja
a felfedezőt, kit messzire visz útja.

Üstökösök, csillagok, járműveken
száguldó ismeretlen, idegen lények
keresztezik az útját minden percben.

Egyszer csak felbukkan egy jó ismerős,
még gyermekkorban megálmodott jelentős
mérföldkő: a keresett igazi nő.

Gábor1225 2011.04.15. 13:51:45

Naptánc

Feketelyukat hasít az űrhajó,
szerencsére távol minden bolygó,
nem zavar se pöttömnyi zöld emberke,
se éltető Napunk mágnes szele.

Találkozás egy tejúti flottával,
jócskán megnövelt önbizalommal
repteti tovább a csotrogány bárkát,
korlátjait mások sem lépik át.

Fény villan távol, s hangzik egyből közel:
„járgányod állítsd meg, mert te ezzel
tovább már nem röpködhetsz ezerrel!”

Parkoló pálya az ismeretlenben,
biztonságos barátságos ebben:
vezérbolygónk látható fennen.

eszme 2011.04.15. 14:53:56

Omega

Hol útja nyílik: ég-világok őse
teremt elénk szelíd tücsök zenét,
a csillag-ív, ma ember ismerőse,
belőle él, de benne foszlik szét.

Mivégre jött e büszke lénynek hőse?
Mivégre fogta istenünk kezét?
Nem óvja már az életünket Ő se’…
Mit őriz itt a semmi-menedék?

Hol életünknek omegája készül,
utolsót dobban végül ím a szív,
a holt fajok listája kiegészül,

a csillagtér az űrben már nem hív,
a „szebb jövő”, mit ígért talmi fényt szül.
…eltűnt eged, te nagyszerű Enív.

kisselemer 2011.04.15. 23:43:27

@eszme: azt kell mondanom, jó szonettet írtál barátom. Ha egy-két - nem sok! - helyen még csiszolnál rajta, még qrva jónak is mondanám. De így is majdnem kurvajó.

china1421 2011.04.16. 14:26:27

A szakadár....

Csillagok között bolyongva, tépett
Zubbonyán nyomott hagyott a mártír
Sors, mert mikor kötelékbe lépett
Már tudta, hogy történelmet átír

Univerzumot utazott s múltat
Átszivárgott mind dimenziókon
S megértette, mit ember nem tudhat
Kozmosz csak játék a végső ponton

Most a Tanács üldözi a sírig
Gőgjükben nem nőnek fel a hírig
Az ember halandó, ez a dolga

És nem a teremtést kísérteni
Az öröklét jogát elfélteni
A végtelenben mindenki bolha

caterine 2011.04.16. 18:38:23

Keresztre feszítések a földön

Mennyi eltitkolt népből áll a világ,
S a földön milliónyi néptömeg,
Égő tűz földünket nem emészti meg,
Hidd el, világ vége soha nem kiált.

Tópartra visznek lábaim, s vidám
Mosollyal kezemben tőzeg,
Éppen szalonna sütésre készül a tömeg,
Élvezi közösen az életet, s hibát

Nem talál a természetben,
Megannyi szépség integet,
Bár tudjuk, a föld régóta beteg.

Idegenek közöttünk élnek,
Csak bámulják az embereket,
S nem tudják, mi végre a sok kereszt.

szombat, 2011. április 16.

Segítség nincs sehol

Apám vízöntőnek született,
Én halként tengettem életem,
S nem értettem a végzetem,
Szívem miért is ünnepelt,

Dalolt reggel, s ha este lett,
Így ringattam gyermekem,
Világot ölelte volna két kezem,
Gyászba öltözött végletek

Lettek könnyező éveim alatt,
Vágyaim ismeretlent hívtak,
Hol talán távlatok nyílnak.

Rájöttem, segítség nem jő,
Sehol sincs egyetlen nyílt lak,
Régen elkerül a jó illat.

szombat, 2011. április 16.

caterine 2011.04.16. 18:40:18

@eszme: Nagyon jól sikerült! Gratulálok!

caterine 2011.04.16. 18:41:52

@rekorin: Gratulálok, nagyon tetszik a szonett!

caterine 2011.04.16. 18:43:42

@imi12345: Nagyon jó a három szonett, gratulálok hozzájuk!

eszme 2011.04.16. 19:44:30

@kisselemer: Köszönöm a véleményt és az építő kritikát.

eszme 2011.04.17. 09:25:47

Enív

A napsugárban űri szikra tűnik,
parázs világ emitt a sík homok,
peregnek izzva szőke combú dűnék,
lilás ölükben égi hajnalok.

A kék szigetre néma vágyam űzik
gyerekkorom regéi: út-nyomok.
Csodálva, fájva, míg világa szűnik…
…sziget-delej s ökoplanktonok…

Ha végzet int: előtte térdepelve,
fejed hajolva hallgatag legyél!
Enív üzen meséket énekelve,

szelíd - susogva majd a szél zenél.

Csak állok itt a fájdalomtól telve:
…talán a lelkem újra visszatér…

rekorin 2011.04.17. 10:45:31

@eszme: Néhány helyen a túlzott archaizálás a mondatok szerkezetére, érthetőségének rovására megy. Ezt leszámítva minden a helyén van, elég tetszetős képekkel dolgozol.

rekorin 2011.04.17. 10:49:08

@caterine: Köszönöm, örülök, hogy elnyerte tetszésedet :).
Nekem az első szonetted jobban tetszik mind verstanilag, mind tartalmilag. A másikat valahogy nem érzem "elég" sci-fisnek /persze én nőttem fel a tömény műfajon, ezért ez szubjektív/. :)

caterine 2011.04.17. 12:18:08

@rekorin: Köszönöm! Az első ragos rímes lett, ez nagy hibának számít, tovább irogattam, de nem sikerült űrlényeket tennem a fogalmazásba. Nekem a Te szonetted tetszik a legjobban, biztos, hogy Te leszel a győztes, legalábbis én a Tiédet választanám. Kellemes vasárnap délutánt kívánok Neked!

eszme 2011.04.17. 12:42:31

@rekorin: Nos, amikor a szívéhez oly közel álló haldokló bolygót az utolsó túlélőnek el kell hagynia, nehéz egyszerű gondolatokba önteni mindazt az érzést, ami feszíti belülről, miközben távolodik. Mindenről szeretne szólni, de csupán egy szonettnyi kerete van...
Köszönöm a véleményed!

imi12345 2011.04.17. 14:01:44

@caterine: Örülök, hogy tetszik, pedig nem szoktam verseket írni. Nem is értek hozzájuk, úgyhogy én nem minősítenék senkit. Ettől függetlenül sok sikert!!

caterine 2011.04.17. 18:25:34

@imi12345: Köszönöm, még lehet, hogy holnap este felé próbálkozom. Annyiféle űrlény van, nem fér be egy szonettbe, nem jó a kötött forma. És még mennyi lehet, amelyet nem ismerünk, vagy csak rajzokon láttuk őket, nem sejtvén, milyen fura lények ezek. Ahhoz képest, hogy nem írsz verseket, nagyszerűen sikerült mind a három. Ezzel az erővel szonettkoszorúval is próbálkozhattál volna. Nekem az volt a kezdet egykor, egyből szonettkoszorút írtam, mert éppen a költői mesterséget tanulmányoztam. További sikeres írást, alkotásokat kívánok!

historico 2011.04.17. 23:23:53

Fénytelenül

Vörös nap ragyog a felhők felett,
s lelkedben felszakít régmúlt sebet.
A fény csupán csak emlékül marad,
és árnyaid képe egyre csak dagad.

Az éj sötétje elborítja fejed,
és tudod, itt neked nincs már helyed.
Ha a Nap fehér törpévé apad,
eltűnik a fény, csak a hideg marad.

S csak szemléled az űrt, mint magad,
szemedből egy utolsó könnycsepp fakad,
mikor itthagyod az otthonodat.

A hajó maréknyi túlélővel,
elindul egy új világ reményével,
elhagyva naprendszert, s Tejutat.

Szürkülő Hold 2011.04.18. 09:49:52

Felmentő szonett

Milyen szép is a világ, hogy sokfélék az emberek
Más a bőrük, szemük színe, más nyelveken érthetők
Csuda tudja, mint lesznek olyannyira ellenfelek
És mitől...Hacsaknem: egy bennük lakó idegentől

Sikered van, Császár lehetsz, akinek az arca nagy
Elhúzod szád, más kínzását kárörvendve neveted
Persze, ezt te nem akartad, beteg azért mégsem vagy
Mert ki mozgat, túlvilági - egyet int, és követed

Játszanak velünk a távolból jöttek
Hajh, mást mondunk mi mindig, mint akarnánk
Barrabást zúgta egykor így a tömeg...

Amúgy hát jók, nem gyűlölők volnánk?
Nagy ég! feledném is már, bűnös, tettemet...
Hé! az nem te voltál; hanem a beléd bújt szellemek

Saramago 2011.04.18. 10:33:08

Kétezerhúszban űrhajóra szálltam.
Egy párhuzamos idődimenzióban,
a Larúna bolygót meghódítottam,
s lakóit elszállásoltam egy krimóban.

Bizsergés áradt bennem szerteszéjjel,
s a Katúna-hold mesterséges fényénél
Dosztojevszkijt olvastam az éjjel,
tűnődve, van-e esendőbb az embernél,

aki hangyánál is kisebb porszeme
világegyetemének, mégis magát
Istennek képzeli, s bár zsebe üres,
úgy hiszi, kincsekkel teli. Kabát

s csizma nélkül indul a messzi űrbe
vagy hallucinál részegen a csűrbe'.

TrueY · http://qltura.blog.hu 2011.04.18. 10:41:10

József Attila barátunk nincs most gépközelbe', de a dátum okán ő is szeretne pályázni.

József Attila: A kozmosz éneke

www.sztaki.hu/~blb/irodalom/jattila/kozmosz.html

:)

Bukros 2011.04.18. 11:37:33

Városok

Rád várok kiszáradt tengerfenéken,
Körülöttem végtelen horizont,
Metropolisz egy elhagyott vidéken,
Ragyog és fehérlik, akár a csont.

Univerzum mélyén rejtőző titok,
Jövőt formáló múltbéli zárvány,
Fásult lelkemben égi ajtó nyílik,
Örvénylő galaktikus szivárvány.

Nem félek, mert erősebb a hitem,
Hogy meglesz majd a végső megoldás,
Gigászi lényünk központja agyunk,

Galaxis dallamát zengi szívem,
Nem kell többé fájdalmas lemondás,
Mi mindannyian Városok vagyunk.

kicsilucy 2011.04.18. 15:20:49

Az otthon

Bolyongok, vonz a végenincs tér,
űrhajóm mint elhagyott gyermek,
kihez gyáván szólni sem mernek,
csak kutat, hajtja nyugtalan vér.

Otthonát keresi, napfényt kér,
hol nem nyelik el sötét vermek,
megtelnek a kiürült termek,
és a lélek igazságot mér.

Egyre rovom sokadik köröm,
a Szaturnuszon új hajlan kél,
otthont találni volna öröm,

hol fáradt szívem többé nem fél.
Géptestem többé majd nem töröm,
s e rozsdás vas egyszer újra él.

eszme 2011.04.18. 15:51:18

@kicsilucy: csak véletlenül lett "hajlan" a hajnal? Vagy egy új szaturnuszi nyelvjárás? :)Különben tetszik.

rekorin 2011.04.18. 16:06:16

@caterine: Ez nagyon jól esett, de azért én tudnék mondani egyet kettőt, amelyik nyerhetne igazán :D

caterine 2011.04.18. 18:37:32

Nekem is tetszik még egy pár szonett, de majd a zsűri dönt.

Naggy Zoárd 2011.04.18. 23:41:11

Új honfoglalás

Ülök a tejút fénylő peremén,
Lógázom lábam, alattam csillagok,
Mindűkre magyarzászlót tűztem én,
S hogy hazám, ím újra nagy lett, hírt adok.

Csaba királyfi csillag ösvényén
Kondenz csíkot húz táltosom patája,
Ezredéves hányattatás végén,
Eljön hát végül fogyásunk apálya.

A kozmosz lesz az új nagy Magyarország,
Galaxisai óriás vármegyék,
Tágas mezőin meteorit hordák,
Szférák zenélte mondák, vén regék.

Amit itten össze-vissza hordék,
Nehogy véletlenül komolyan vegyék!

Vjacheslav 2011.04.20. 15:55:44

Mikor lesz eredményhirdetés?

Nathaniel Arthur Parrott 2011.04.21. 13:34:34

@Vjacheslav: Szerintem jövő hét hétfőn, de majd kiderül

rekorin 2011.04.24. 23:45:42

Én mondjuk nem bánom, ha később lesz... mindenkinek jár az ünnep :)
Épp ezért: Kellemes húsvéti ünnepeket minden sci-fi rajongónak! :)

kicsilucy 2011.04.26. 11:32:52

@eszme: Véletlenül elírtam :(

SFblog · http://sf.blog.hu 2011.04.26. 13:31:10

Sziasztok!

Jövő kedden lesz az eredményhirdetés, de addig is várható még egy kis meglepetés ez ügyben. Stay tuned!