Gyakran szembesülünk azzal a ténnyel, hogy egy új, ígéretes témában készülő sci-fi sorozatot túl hamar levesznek a képernyőről, megfosztva ezzel (még ha néha csekély számú) követőjét attól, hogy a story kiteljesedjen, minden szál elvarrásra kerüljön.
Az elmúlt évtizedekből számtalan ilyen alkotást lehet felfedezni, melyek közül most az öt (szubjektív értékelés szerinti) legérdekesebbet emeljük ki.
"Adj egy ötöst!"
Ismerős felszólítás, ugye? Némileg továbbértelmezve akár új cikksorozatot is indíthatunk ezzel a mottóval, ami hetente többször egy adott témán belül öt tétellel foglalkozik. Elsőként hát vegyük át azt az öt egyévados sorozatot, melyek hol keservesen, hol a történeten túlmutatva gyarapították a filmes sci-fi történetét.
5. Terra Nova
Steven Spielberg időutazós, 2011-es sorozata nagy reményekkel futott neki a világhírnevet jelentő deszkáknak.
Az alapelképzelés szerint a nem is túl távoli jövőben átjárót fedeznek fel az időben az őskorba, ám mint mindig, most is van egy kis bökkenő: az alagút nem retúr, csak odafelé működik. A szennyezett légterű bolygóról szerencsés kiválasztottak csoportjai indulnak el éveken keresztül, hogy aztán megérkezzenek az őskor idilli hangulatába, ahol friss a levegő, bőséges a vegetáció, és... hemzsegnek az őslények, dinoszauruszok. A telepesek fáradtságos munkával egy önálló kis városállamot hoznak létre, Terra Novát, ahol önfenntartó módon, no és persze némi technikai utánpótlás segítségével próbálják biztosítani az emberiség túlélését.
Az alapkoncepció az ötletek bőséges tárházával kecsegtet, azonban - mint mindig-, most is keveredik a felhígult amerikai családi romantikával és erőltetett drámájával, amely miatt színvonala jelentősen megzuhan, és az egyébként látványos kivitelezés, a történetbeli fordulatok ellenére is délutáni, családi sorozattá válik. Ennek "köszönhetően" a várt nézőszám már az első néhány részben sem hozta az elvárt limitet, így a sorozatot berendelő csatorna az első évad többé-kevésbé lezárt befejezése után parkolópályára küldte a "továbbgondolt Jurassic Parkot".
Mindenesetre a témaválasztás miatt mégiscsak megér néhány unalmas órát a sorozat, ízelítőként szolgáljon ez a trailer:
4. Defying Gravity
A szintén bőséges ötlettárral rendelkező téma ez esetben egy tipikus "űrös" sorozat, a szintén nem túl távoli jövőből. Az ember meghódította a Marsot, így jöhet a további, távolabbi bolygók felfedezése. A Vénusz felé indítandó űrhajó és legénysége elegendő anyagot szolgáltat - illetve szolgáltatna akár egy több évados sorozathoz is, ha nem lenne elkapkodva, üres párbeszédekkel megtöltve, és erőltetett rejtélyekkel teleszőve a történet. Sokak nemtetszését kiváltotta, hogy az egyébként jó alapötlethez meglehetősen rosszul nyúltak hozzá, rossz a csoport összeállítása,a kiképzés semmitmondó, és az emberi kapcsolatrendszerek az évad felénél már-már dél-amerikai szappanopera-szintre süllyednek. Ennek ellenére a (többi jelenethez képest kevés) űrben játszódó részlet kifejezetten kellemesre sikerült, és kielégítő magyarázatot kapunk a fizikai törvények sajátos leküzdésére is. (Az űrhajó egyes részein van gravitáció, más részein gyengébb, szintén máshol alkalmazkodni kell a súlytalanság állapotához; a Vénusz-űrruhák biztonsági előírásai is eloszlatják bennünk azt a gyanút, miszerint bárki ill. bármi is lép először a bolygó felszínére, összeroppan saját súlyának sokszorosa alatt) A sorozat készítői figyelembe vették, hogy a reálisan szóba jöhető Mars-utazás ideje jelenleg 2040-2050 közé tehető; hogy a főszereplő innen fakadó lelki kálváriája milyen tünetekkel párosulhat az új küldetésen. Figyelmen kívül hagyták azonban, hogy a legénység tagjai közül szinte mindenki "defektes", ami körülmény már alapból kizárná a legénységbe való bekerülést. Vagy mégsem? Valakinek vagy valaminek éppen ez a végső célja? Az évad megtekintése után nem minden kérdésünkre kapunk egyértelmű választ, ahogy arra a szembetűnő tényre sem, hogy a Földtől távolodva a rádiójeleknek egyre több és több időbe telne célba érni, majd ugyanennyibe megérkezni a válasszal, ám a filmben mégis szünet nélküli a kommunikáció űrhajó és Houston között. A sorozat nézői (köztük jómagam is) továbbá kifejezetten elhibázottnak találták a zeneválasztást, meglehetős gyakorisággal rosszkor, rossz helyen, oda nem illő dallamok, akár egész rádióslágerek bukkannak fel - ez pedig kifejezetten rosszat tett a sorozat megítélésének. A kis nézettség miatt végül ez a szintén 2011-es sorozat is "raktárba került", a rejtélyek végső kibontásával és a körülmények kiértékelésével talán várjuk meg az első, valódi Vénusz-utazást.
Az érdeklődőknek természetesen ajánlott a trailer megtekintése:
3. Időzsaru (Timecop)
A lista közepén szereplő, 1997-es sorozatra talán már tényleg csak a rajongók, és a sci-fi kedvelők szűk köre emlékszik. A mindössze 9 részt megélt évad az Időzsaru című '94-es Van Damme-film továbbgondolt változata. Az alapkoncepció egyszerű: 2007-ben (ma már mosolyogni való dátum!) valósággá válik az időutazás. Az ellenőrzésére felállított időrendőrség valahányszor illegális visszatérést észlel, átküldi specialistáját, hogy fogja el az időbűnözőt, mielőtt az tettével befolyásolná, megváltoztatná a jövőt.Így nyílik lehetőség a számtalan ötlet kibontására, a korok közötti ugrálásra, az alternatív történelmi elképzelésekkel való játékra. Találkozhatunk többek között Hasfelmetsző Jack-kel, Hitlerrel, Al Caponéval. A technikai megoldások mai szemmel egyszerűek, ám fiatalabb korunkban még látványosnak találtuk őket. Persze sok megmagyarázatlan tényező szerepel itt is, amin részleteket kedvelő néző gyakran "fennakad". Így például hogyan lehet az, hogy az időzsaru mindig "járgánnyal" együtt, egyenruhában indul útnak, megérkezése azonban az időgép nélkül történik, első feladata pedig elengedhetetlenül a korabeli öltözék beszerzése. Ugyanilyen megmagyarázatlan, már-már bugyuta részlet a jövőbe való visszatérés, mely egy sajátos karóra működésbe hozásával produkálható, és az időzsaru az elfogott időbűnözővel együtt ismét a kilövőálláson találja magát - "járgányostul". De ne legyünk kicsinyesek, ne ragadjunk le az "apróságoknál", hiszen a "mi lenne, ha" érzésért kedveltük meg a sorozatot, még ha olykor tökéletlennek is ítéltetett. Mi lenne, ha sikerül megölni Hitlert? Mi lenne, ha visszamehetnénk a múltba meggazdagodni? A szinte elapadhatatlan lehetőségek mégsem bontakozhattak ki teljesen. Aki még nem látta, vagy elfelejtette volna, íme a tartalomról is árulkodó főcím:
2. Űrháború: 2063 (Space – Above and Beyond)
Vajon van még valaki, aki emlékszik erre? Ígéretes sorozatnak indult a maga korában (1995), majd befejezetlenül eltűnt. Azóta se nagyon hallani róla. Élt: egy évadot, 24 epizódot. Itthon 1998-ban láthattuk a szép emlékű TV3-on, majd elfelejtettük. Illetve elfelejtettük volna, ha nem kötődne oly sok sci-fi rajongó kamaszkorához. A Star Treken majd a Babylon 5-ön felnőtt generáció következő állomása volt az Űrháború, a hetente egy epizódnyi időtartamra a sorozat követői szabályosan a TV elé ragadtak, és nem volt olyan program, ajánlat, vesztegetés, amivel el lehetett volna onnan csalni őket. Az alapstory itt is egyszerű: a (szintén, mily meglepő) nem túl távoli jövőben ismeretlen bolygókat hódítunk meg és népesítünk be, miközben a Földön az általunk kifejlesztett mesterséges értelemmel háborúzunk. Ha ez nem lenne még elég, belebotlunk egy idegen fajba, a "Tetvekbe", akikkel szintén meggyűlik a bajunk a világegyetem távoli pontjain. Amikor a földi háború győzelemmel zárul, erőink jelentős részét az idegenek elleni küzdelemre fordítjuk, ehhez pedig, mint minden, a háborút központi témájául választó alkotásban, szükség van egy összetartó, becsületes, ízig-vérig hazafi, kiváló képességekkel rendelkező csapatra, lehetőleg olyanra, akiknek külön-külön is van indítékuk a harcra. A csapatot, az Adu Ászokat természetesen megkapjuk, és már indulhat is a csatáktól véres, a szerelmektől romantikus, az idegenektől földöntúli történet, hogy mind gördülékenyebben haladjon... a beteljesületlenség felé. A sorozat "lezárása" finoman szólva is űrt hagy bennünk, a szó negatív értelmében. Mi történik majd a szereplőkkel? Lesz-e béke a fajok között? Számtalan kérdés kering a fejünkben a sorozat befejezésével, amire talán már soha nem kapunk választ. Ízelítőként:
1. Firefly - A Szentjánosbogár (Firefly)
Egyedisége, kivitelezése, történetvezetése szinte tökéletes (szubjektív megítélés), mégis marad az egy évados sorozatok gyűjteményében. A méltatlanul elkaszált, az amerikai ízléshez túl jó alkotás egyetlen hibája, hogy kilóg a sorból, pozitív értelemben. Adott a főszereplő, aki katonamúltját eltitkolva szembehelyezkedik az aktuális világrenddel, és csempésznek, afféle kisebb illegális kereskedelmeket lefolytató űrbűnözőnek áll. És adott az ő hajója, a Szentjánosbogár, valamint a változatos egyéniségekből álló legénység. Időben a 25. század elképzelt eseményei jelennek meg, társadalmi berendezkedés tekintetében pedig a teljes osztályokra tagozódás: a gazdagok jól és fényűzően élnek belső bolygóikon, míg a szegények mostoha, vadnyugatinak ható településeken a külső bolygókon. A "rendet" a katonaság tartja fenn, mégis virágzik a feketekereskedelem, a törvényen kívülieket üldözik, azok pedig minduntalan, csak azért is borsot törnek a hatalom birtokosainak orra alá. A kivitelezés pedig eltérő stílusok elegyítéséből táplálkozik, így a megszokott űrkalandokba szervesen beépülő, afféle futurisztikus western egy eddig teljesen ismeretlen atmoszférát teremt, megosztva ezzel a közönséget: van, aki imádja ezt a párosítást, másokat kifejezetten taszít. 2003-ban mindössze 11 rész került bemutatásra, azonban DVD-n már mind a 14 megtekinthető. Következményként pedig a sorozat elkaszálása után a rajongói törzsbázis kikövetelt magának egy nagyjátékfilmet, befejező epizódként, Serenity címmel. Sajnos ebben nyomatékosítva lett a folytatás lehetőségének kizárása több főszereplő halálával. (Elnézést a spoilerért.) Marad tehát az egyévados sci-fi-k listájában a Firefly is, aki pedig nem látta, annak íme a kötelező ízlésteszt:
Filmfüggőséged további kielégítéséért ajánlom még más (de nem kevésbé érdektelen) témában:
www.booker.hu/konyv/101_horror_film_-_amit_latnod_kell_mielott_meghalsz_/
Utolsó kommentek