Vincenzo Natalinak, a Splice rendezőjének jelenleg két film is van a tarsolyában. Az egyik William Gibson: Neurománca, a másik J.G. Ballard High Rise-za. Egy exkluzív interjúban Natali mindent elmesél a két filmmel kapcsolatos terveiről és érzéseiről.

Ha megnézem a High Rise poszter-tervét, nem tudom eldönteni, milyen is lesz a film. A könyv alapján írta a forgatókönyvet? A High Rise épületei sem úgy néznek ki, mint amik a város közelében lennének. Ez a film egy elhagyatott szigeten játszódik, míg a könyv egy luxus torony London külvárosában.

Igen, igen. A könyv nagyon régen íródott, (30 éve!) és nagyon szürreális. Úgy éreztem, ha egyszerűen „lefordítanám” a regényt, ha csupán áttenném a filmvászonra, a lelkét semmisíteném meg. Kapnánk egy szürrealista filmet. Ezzel tulajdonképpen semmi probléma nincs, de valahogy úgy éreztem, hogy azért nem szükséges szürreálisnak lennie, mert ez elvenné az élét a történetnek. Próbálj meg elképzelni egy olyan kategóriát, amit én úgy nevezek, „társadalmi-katasztrófa film”. A képzeletemben abszolút lehetséges, hogy ezek az események megtörténhetnek. De soha nem történhetnének meg fél mérföldre Londontól. Szóval a könyvet gyakorlatilag tekinthetjük a filmünk háttértörténetének. Sokkal többet megtudunk Royalról, az építészről, a múltbeli bukott kísérleteiről. Ez szoros kapcsolatban van az elzárt High Rise-zal, amely egy szigeten van valahol a Csendes-óceánon.

Gyakorlatilag vehetjük a High Rise 2.0 verziójának?

Ez a High Rise 2.0.

Pszichohorrorokról vagy ismert. Úgy gondolod, hogy a Neurománc is ebbe a kategóriába sorolható?

A Neurománc? Nem, nem hiszem. Azt gondolom, hogy kétségtelenül van benne pszichológiai alkotóelem, mindenesetre nem horror film. Azt hiszem, hogy William Gibson jövővíziója nagyon gazdag, mert van benne valami bizonytalan. Antiutópisztikusnak tűnik, de mégsem teljesen az. Ez egy kevert valami. És azt hiszem, ez az, ahova haladunk. Úgy gondolom, hogy az úton lesznek jó és rossz dolgok is. Az egyetlen dolog, amiben biztosak lehetünk, hogy más lesz. Hogy alapvetően világméretű szeizmikus fordulóponton állunk. És annak ellenére, hogy 1984-ben adták ki, a Neurománc előre látta ezeket a dolgokat, amelyek abszolút lényegesek, talán lényegesebbek, mint eddig bármikor.  
Számomra ez egy hamisítatlan science fiction, valószínűleg a leghatásosabb sci-fi az elmúlt 25 évben. Szóval az is hihetetlen megtiszteltetés számomra, hogy egyáltalán lehetőséget kaptam az adaptációjára. Nem tudom elmondani, mennyire izgatott vagyok.

És ezt most adaptálja?

Az internet egy technológiai szörnyeteg. A hírek idő előtt elterjedtek. Egyenlőre még az engedélyemet sem írtam alá. Beszéltem William Gibsonnal, és azt hiszem, az ő áldását megkaptam. Nagyon barátságos volt.

Várj, úgy gondolod, áldását adta a munkádra?

[Nevet] Nos, megvan az áldása, csupán próbáltam szerénynek tűnni. Ez a kanadai oldalam. Nagyon-nagyon lelkes volt. Életem egy nagyon izgalmas pillanata volt, amikor beszélhettem vele. És hogy megkaptam az áldását. Amint befejezem a Splice című filmemmel a népszerűsítő körutat, el fogok kezdeni írni. 

Akik olvasták a könyvet, tudják, hogy mi a „kiberpunk”. Néhányan talán hallottak már a Neurománc leírásról és azt gondolják, hogy ez egy másik Mátrix vagy [Gibson történetét megfilmesítve] Johnny Mnemonic ismét. Mit tudsz nyújtani nekik, ami meggyőzi őket, hogy a film újat tud hozni?

Mindenekelőtt hadd mondjam el, hogy a Neurománc szempontjából jó, hogy ezek a filmek léteznek. Jó az is, hogy az Avatar létezik. Több okból — legelsősorban azért, mert még most sem tudom, hogy 1984-ben hogy érthették meg az olvasók a Neurománcot. Annyira megelőzte korát még könyvként is, hogy el sem tudom képzelni, milyen nehéz lehetett az embereknek ráhangolódni.
Köszönet a Mátrixnak, amelyet a Neurománc nyilvánvalóan erősen befolyásolt. Sok ötlet belőle mára a köztudat szerves részévé vált. Úgyhogy amikor majd a Neurománc-film készül, akármikor lesz is az, — 2012-ben, 2011-ben — nem kell majd sokat magyaráznunk. Az ismert dolgok helyett az én elképzeléseim szerinti lényegről, azaz a közelgő emberutáni világról beszélhetünk, amiről a film szól. 
A Splice a kifejlődő testről szólt, a Neurománc a fejlődő agyról, és hogy hogy fogunk egyesülni és egymásra hatni gépek tudatával a jövőben. Ami, szintén úgy gondolom, hogy elkerülhetetlen, és nem hiszem, hogy a Mátrix kísérletezik, vagy egyáltalán foglalkozik ezzel a területtel.
Tulajdonképpen a Mátrix bizonyos aspektusaiban olyan, mint Philip K. Dick könyvei: a valóság természetét vizsgálja. A Neurománc is belekap ebbe a témába, de inkább arról szól, hova fejlődünk. Hangneme sokkal realisztikusabb. A Mátrix, amit én nagyon kedveltem, egy olyan film, amely a képregények világához hasonlít, ebben lubickol

Mit fogunk látni Tőled legközelebb? Olvastam, hogy Alan Moore Swamp Thing-jén, a High Rise-on és most a Neurománcon is dolgozol…

A Swamp Thing megfilmesízése egy másik vad internetes szóbeszéd, mert nekem nincsenek meg Alan Moore Swamp Thingjének jogai. Ez csak egy olyan munka, amelyet szívesen csinálnék.
Nem tudom, arra várok, hogy rájöjjek, mit is akarok igazán. Igazából mindet meg akarom csinálni, sőt, van még az Alagutak néven futó projekt is, ami nagyon király, egy fijusági sorozat. Mind elképesztően jó munkák, csak éppen nem rajtam múlnak. Bárcsak úgy lenne. Attól függ, hogy ki írja a csekket. Nagy csoda hogy a Splice idáig jutott. Soha nem gondoltam volna, hogy a film nagy terjesztőhöz kerül.
De üzenem mindenkinek, aki aggódik a High Rise-ért, mert megcsinálom a Neurománcot, vagy fordítva: egyik film segíti a másikat. Dolgoztam a High Rise-on, a Splice-szal párhuzamosan, de a Splice volt az első. A tény, hogy elkészítettem a Splice-t, segít majd finanszírozni a High Rise-t. Könnyebb lesz elkészíteni ezt a filmet.
 

www.quietearth.us/