Gyűjteményünk első felében elkezdtük végig sorra venni a Trónok harca világának tíz legalávalóbb, legbitófapozitívabb, legganajoslábúbb karakterét. Nehéz vállalkozás tíz főt kiemelni ebből az erkölcsi fertőből, ebből az orbitális rothadáshalomból, mi mégis úgy gondoltuk, megéri nekiveselkedni és összerakni egy tízes toplistát ezekből az egyébként nagyon valósághű, reális, és időnként nagyon is szerethető karakterekből. Következzék a toplista második fele, lássuk, ki az ötös, aki mindent visz!
5. Jaime Lannister
Jaime Lannister a királynő, Cersei testvérbátyja. Veszélyesen sármos, jóképű és stílusos. Intelligens, tanult, a harcban és az udvari dolgokban egyaránt messzemenőkig képzett. A jelenlevő hölgyekből heves sóhajtozási kölcsönhatást vált ki, és akármelyik lány boldogan, több ezerszer is lenne az övé nagyon, hólnájt. És neki ki kell? Naná, hogy a hatalom-junkie lánytestvére...
Amiért rohadék: Ez az ember megdöbbentő keverékét nyújtja a becstelenségnek és a becsületnek. A királyi testőrség főkapitányaként képes volt lebökni a Targaryen királyt, Aeryst, aki az életét bízta rá (és akinek védelmére felesküdött). Persze burzsujgyerekként Jaime-nek több összetűzése is volt ezen kívül a hatalommal, például feljebbvalójával, a Király Segítőjével, Ned Starkkal is élet-halál harcba kezdett a nyílt utcán, fényes nappal. Emellett bármikor képes egy kiadós gyerekgyilkosságra: amikor lebukik a király felszarvazása (és önnön húgának kicsit sem visszafogott megkutyuskodása) közben, minden lelkiismeret-furdalás nélkül delokalizálja Bran Starkot a toronyablakon, és cseppet sem zavarja, hogy ahogy ő vigyorogva visszatér folytatni a boldogodást, a gyerek nedves csattanással kenődik szét a várudvaron. De saját unokatestvére fejét is lelkesen szétveri, pusztán, hogy megpróbálhasson elmenekülni. Ez az ember önző, és gőze sincs róla, mi az, hogy gerinc... vagy?...
Amiért mégsem egyértelműen fekete: ... mégis csak tudja, mi az, hogy gerinc. Csak nem mindig. A legváratlanabb pillanatokban előtör belőle a lovagias viselkedés, például amikor (tökéletesen becstelenül és erkölcstelenül) nekimegy Ned Starknak az utcán, és egy katonája meggátolja az egy az egy elleni küzdelemben azzal, hogy lábszáron pörköli Nedet egy lándzsával, Jaime különösebb szívbaj levágja büntetésből. (E gesztus etikusságát persze lehet vitatni.)
Kedvenc idézetünk tőle: "There are no men like me. Only me.", azaz "Nincsenek olyan férfiak, mint én. Csak én."
4. Lord Varys
Varys egy eunuch, a király közvetlen tanácsának tagja. A suttogók ura, azaz minden ország legszimpatikusabb és leghálásabb munkáját végzi, nevesen a spiclik vezetője. Neki pedig több ezer kéme van, két kontinensen alaposan szétszórva, olyan emberek is dolgoznak neki, akikről senki sem hinné.
Miért rohadék: közkedveltségét jól jelzi, hogy a köznyelv szeretetteljesen csak a Póknak nevezi. Varys egyetlen szót nem szól, aminek ne lenne hat mellékzöngéje, tíz esetleges jelentése és egy mázsa porcukrozott hazugságtartalma. Váltig állítja, hogy mindent az ország érdekében cselekszik, de érdekes módon általában az ország és az ő érdekei nagyon gyakran egybeesnek. Már nincstelenségéből is tolvajlással emelkedett ki, kémfőnök is az őrült király, Aeris Targaryen alatt lett, méghozzá úgy, hogy a kellő neveket (például riválisai neveit) a paranoiás király fülébe sugdosta. Varys úgy eteti a Lannistereket, ahogy csak akarja: segít hatalomra jutni Joffreynak, aztán részben ellene fordulva nagyüzemben segédkezni kezd Tyrionnak, akit természetesen szintén eldob az első pillanatban, amikor már nem hasznos... ráadásul a mérgekhez is jól ért. (Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy a Király Ned Stark előtti segítője is méreg által lelte halálát, és néhány fontos, főbb szereplő szintén így fog majd járni a következő évadokban. Minő szívbemarkoló véletlenek...) Nagy ellenfele Kisujj, ami akár még szimpatikussá is tehetné a szemünkben, ha nem lenne egy szennyes, beszervezésekkel és jelentésekkel foglalkozó klasszikus gennyláda.
Amiért mégsem egyöntetűen fekete: tulajdonképpen Varys abszolút hűséges. Méghozzá... a Targaryenekhez, akármilyen meglepő is. Ő az Őrült Királyt is meg próbálta menteni Tywin Lannister seregeitől, ráadásul lehet számítani arra, hogy ha valaki hasonlóan jó sz... izé, szaftkavaró, mint ő, akkor tisztelettel fogja kezelni az illetőt és szívesen segít neki. (Persze, szigorúan amíg az illető az ország érdekeit tartja szem előtt.)
Kedvenc idézetünk tőle:
"The storms come and go, the waves crash overhead, the big fish eat the little fish, and I keep on paddling." azaz, "Viharok jönnek és mennek, a hullámok összecsapnak a fejünk fölött, a nagy halak megeszik a kis halakat, én meg evezek tovább." Hát igen, ez ő.
3. Tywin Lannister
Lassan az egész Lannister família felsorolásra kerül a Trónok harca rohadéklistájában, de ez így is van rendjén, hiszen rohadékok. Ebben pedig Tywin, a családfő abszolút élenjáró. Egy minden hájjal megkent, galád, cinikus, indokolatlanul keménykezű ember, aki a hatalom és a vagyon érdekében játszott nagy játszma alapelemének és tereptárgyának tekint mindent és mindenkit.
Mitől rohadék: Nem habozott elárulni a Targaryen házat sem (pedig az Őrült Király korábban jóbarátja volt), de csak akkor állt Robert Baratheon lázadása mellé, amikor az már nyerésre állt. Ekkor összeszedte seregeit és Királyvár alá vonult, amit Pycelle mester tanácsára az Őrült Király úgy vélt, hogy Tywin megérkezett felajánlani a segítségét (bár Varys figyelmeztette a királyt, hogy Tywin és kósza tízezres serege valószínűleg nem azért integet dárdákkal és kardokkal, hogy ezzel a szeretetét fejezze ki, de az egyébként rendkívül paranoiás király kinyittatta a kapukat). Tywin akkor elrendelte katonáinak a szabad rablást (azt a felgyújtós-megerőszakolós fajtát), majd miközben a Király tüdőre szívta az ő védelmére felesküdött Jaime kardját, bevonult a citadellába, ahol csatlósa, a Hegy éppen a tapétát mázolta át kicsit pirosabbra a Targaryen gyerekekkel (az előző poszt 75%-a felvonult ebben az egy bekezdésben. A rohadékok vonzzák egymást). Tywin egy igazi mocsadékmágnes: Westeros legnagyobb hányadékaival veszi körül magát (amelyek nagy része közeli rokon, más része meg a Hegy), ráadásul A Rózsa nevéből ismerős motívumként nem bízik a nevetésben és a mosolyban, az acélos szorításban és a gurgulázó haldoklók jajszavának moráljavító hatásaira viszont esküszik. Emellett Tywin egy kényszeres control-freak, mindenkinek jobban tudja a helyét és feladatát, mint azok maguk, és mivel annyira félnek is tőle, senki ellent nem mond neki.
Miért nem egyöntetűen fekete: Tywin egy logikus karakter, olyan, mint lánya, Cersei. Útjának végpontjában egy orbitális nagy makként látjuk, azonban ő is olyan utat járt be, ami ilyenné tette: apja engedékeny és félénk természetére kis híján teljesen ráment a család, a csatlósaik nyilvánosan kinevették a Lannistereket (innen a nevetés utálata), így Tywin úgy vélte, jobb, ha tartanak tőle, mint ha szeretik - mert az könnyen fordulhat nevetségességbe. Ráadásul Tywin tragédiája is az, amit erősségének hisz: gyerekeit, embereit egy-egy feladatkörbe illeszti, ahol azok nem tudnak megfelelni, miközben egyetlen épkézláb, korrekt utóda Tyrion, akivel az otthoni kastély csatornázását oldatta csak meg (tegyük hozzá, jól is sikerült). Összességében azonban egy keserű, szennyes alak, aki szinte rimánkodik egy kiadós sopronkőhidai vendéglátásért bűnszövetkezet vezetése, gyilkosságra felbujtás, és hasonlók ürügyén. (Ahogy a sarki fűszeres szokta mondani az ilyen emberekre, tudjuk, miért lett nem nagyon finom a kakás palacsinta, de attól még nagyon nem szeretjük.)
Kedvenc idézetünk tőle: (Jaime meglepődött, hogy apja ki akarja szabadítani Tyriont, erre Tywin:) "He's a Lannister! Maybe the lowest of the Lannisters, but he's one of us. And everyday that he remains a prisoner, the less our name commands respect." azaz, "Hiszen ő egy Lannister! Talán a legkevesebb a Lannisterek közül, de mégis egy közülünk. És minden nappal, amíg rab marad, egyre kevesebb tiszteletet parancsol a nevünk."
2. Kisujj Reloaded
Ez az oszlopos görény akkora egy rohadék, hogy egyszerűen nem bírtuk ki, hogy még egyszer be ne kerüljön a listába! Csak úgy megemlékezés szintjén. Hiszen könyörgöm, ez az ember annyi negatív folyamatot indított el, hogy szinte sírva könyörög azért, hogy betoncsizmát kapjon és vizitálhassa a Dunát (aztán halásszák ki a szerbek, ha nekik kell, de szerintünk ők is továbbküldenék).
Nem elég, hogy újra és újra megpróbálta megszerezni magának Catelynt, annak húgát, Lysát teherbe is ejtette, és még azok után is volt vele titkos kapcsolata, hogy az Jon Arryn, a Segítő felesége lett. Amikor pedig Lysa megszűnik számára Catelyn-pótlék lenni, Kisujj felkarolja Sansát (második évad vége), azzal az indokkal, hogy (idézek) "Nagyon hasonlítasz édesanyádra.". Ezt a perverz, számító ganajt, aki nők százait tette tönkre azzal, hogy bordélyházba rakta őket dolgozni, és egyébként magát Lysát is képes lesz **szpolylervédelem**-ni, miután feleségül veszi.
De már az első évadban is nagyot alakít ez a pofátlanul nagy rakás sz...emét, amikor - indirekt módon, véletlenül, vagy szándékosan, de - egymásnak ugrasztja a Starkokat és a Lannistereket, tudva, hogy ez az ügy olyan durva lesz, mintha valaki Boldog hanukát! képeslapot küldene a Führernek: az egész világ felsorakozik majd valamelyik oldalon, és sokan meghalhatnak - például az ő imádott Catelynje, de ez nem zavarja ezt az egocentrikus, gennyes trollt, amikor bemártja Tyriont Catnél, miközben tökéletesen jól tudja, hogy a támadást nem Tyrion rendelte el (hanem, minden valószínűség szerint, vagy az imádott királynő, a még imádottabb Jaime, vagy ő maga). A kedves Lord Baelish nem fukarkodik az ifjú emberek meggyilkolására tett kísérletekkel, a várandós Daenerys megöletéséért is teljes mellszélességgel kiáll.
Ha szembenézhetnénk Kisujjal, azt mondanánk neki, hogy "Te egy nagyon, nagyon... csúnya, rossz, perverz bácsi vagy, Petyr Baelish, szégyelld magad!"
1. HOLTVERSENY: Joffrey "Baratheon" és Theon Greyjoy
Egyszerűen nem sikerült dönteni, hogy melyik anyaszomorítót (Theon esetében csak apaszomorítót) tartanánk Westeros leggigantikusabb löncsölője. Joffreyval kezdjük a két nyertes bemutatását, de nem azért, mert őt nem szívesen vernénk agyon kiskanállal (úgy tovább tart és jobban fáj), csak mert előrébb van az ABC-ben.
Joffrey
Jaime Lannister és testvére, a csuda jó fej Cersei elkényeztetett kis produktuma.
Miért rohadék: Természetesen a nagypapihoz méltón kontroll-mániás elmebeteg, amit az ő esetében egyéb neurózisok is tarkítanak: egy kegyetlen kis szadista, különösen élvezi, amikor rendkívül szép nőket ér bántalmazás a jelenlétében. Szereti a halált is, ő az, aki mindenki más véleménye és tanácsa ellenére lenyakaztatja Ned Starkot, valamint a névnapi lovagi tornáján is nekiáll halálra itatni egy balfácán lovagot (a klasszikus tölcséres-megdöglesz metódussal). Ezen kívül a 30%-ban butácska, 35-35%-ban szerencsétlen és naiv csinoska Sansát is folyamatosan kínozza (és veszettül élvezi), bár őt inkább csak verbálisan és lelkileg (egyelőre, aztán, ugye, ki tudja?). Joffrey veszettül tisztában van azzal, hogy ő a király, és hogy mint király, a világon bármit megtehet, amihez kedve szottyan. Aztán persze, amikor komolyra fordul a helyzet a második évad epikus kis csatájában, teper lelkesen vissza a palotába anyuci első intésére, pedig jól tudja, milyen következményekkel jár ez a menekülése (arról nem is beszélve, hogy a Véreb megígérte a tiszta karddal meghalóknak, hogy jól fog bánni a hullájukkal, pár perccel később pedig vázolta, hogy "FFFF the King", és nem mondanám, hogy mindez különösen élvezetes lehet). Dühkitörésekre hajlamos, és olyankor emberek (általában nála gyengébb emberek) sérülnek meg. Joffreyban semmi sincs, amit szeretni lehetne, még hangulatból is csak kétféle van neki: nagyon rossz meg mocskosul tetves rossz. Joffrey egy akkora ganaj, hogy Westeros összes termőföldjét be lehetne trágyázni vele (és még a dothrakiaknak is jutna, ha kellene).
Amiért nem r... na, jó, nem vicceskedünk. NEM lehet szeretni és punktum.
Kedvenc idézetünk tőle: "The king can do as he likes!", azaz "A király azt tesz, amit csak akar!" (amíg valaki meg nem elégeli, te kis...)
Theon Greyjoy
A Vas-szigetek urának utolsó életben levő fiúgyermeke, aki a Stark-család túsza volt a Vas-szigetek lázadásának leverése után. Mégis, mindenki családtagként tekintett rá, kiváló nevelést kapott, és Robb is a bizalmába avatta.
Miért rohadék: mert a vérében van! Theon akkora hátsó fertály, hogy már komoly gravitációja van. A kényszeres megfelelési vágy olyan pszichotikus elmebajost csinált belőle, hogy hozzá képest néha még Joffrey is egy kiegyensúlyozott tinédzsernek tűnik a Facebook-korszak előtti időből. Theont Robb bizalmi alapon hazaküldi a vér szerinti apjához, hogy szövetséget ajánljon neki a Lannisterek ellen. A derék fiúcska egyből rámászik a saját nővérére (na, ez már a Lannistereknél se jött be), mert Starkék nélkül kitör rajta a csinálok-amit-akarok életérzés és mivel az apukája bemorcizik rá, úgy dönt, hogy hát jó, akkor ősi viking szokás szerint visszamegy Deresbe - egy kicsit fosztogatni, egy kicsit mészárolni és sokat keménykedni. Hogy "hű" harcosainak megfeleljen (mert neki ugye mindenkinek MEG KELL FELELNIE), még attól sem riad vissza, hogy gyerekeket mészároljon le, régi barátok fejét nyeszetelje le béna kis kardjával (meg a talpával), és egyáltalán - abba a kézbe harapott bele, amelyik jobban tartotta, mint a depressziós, agyrozzant, befordult apja valaha is tette volna. Ráadásul Theon lapvetően hisz a hősiességben és a lovagi értékekben, így halmozottan erkölcsi fogyatékosnak kell tekinteni. Ez az ember nem Joffrey, aki úgy hiszi, jó, ha valaki meghal vagy zongorahúrral letolják a lábfejeit, ó, nem! Theon nagyon jól tudja, hogy ezek rossz dolgok, és így is megteszi őket, mert azt hiszi, hogy így tud megfelelni a hibbant kalózainak.
Akiknek végül nem tud megfelelni, mert skizoid jellem lévén kitör belőle a lovagias harcos, és lelkesítő beszéde végén akkorát kap a tarkójára, hogy ha nincs akkora gravitációja szegénynek, Pyke-ig repül és Angry Bi... izé, Angry Dick módjára zúzza szét a becses apuka házát. (Jellemző, hogy beszédében újra és újra visszatér ahhoz az egyetlen szituációhoz, amikor ő van hatalmi helyzetben valaki más felett: a szexuális együttlét témájához.)
Theon Greyjoy röviden és tömören, pfehhh.
Kedvenc idézetünk tőle: "What is dead may never die!" azaz "Ami halott, meg nem halhat soha!"
Fontos megjegyezni, hogy szubjektív listánkban most a sorozatra (és nyilván azon belül is az első két évadra) koncentráltunk, hiszen ha a könyvek szemétládáit akarnánk sorra venni, egyszerűen túl nagy lenne a rohadék/blog ráta, és kellene nyitnunk egy rohadék.blog.hu oldalt, hogy mindenkivel tudjunk foglalkozni. Mert megérdemlik.
Utolsó kommentek