Folytatódik a kutatás a kozmosz nagy részét kitöltő, rejtélyes sötét anyag után. Habár manapság több mint valószínű, hogy eleddig érzékelhetetlen szubatomikus részecskékből épül fel, az univerzum kezdeti szakaszában akár hihetetlenül instabil és robbanékony sötét csillagok alkotóelemei is lehettek.
A sötét anyag röviden olyan anyag, vagy anyagok csoportja, ami mindez idáig ellenállt bármiféle közvetlen észlelésnek és kimutathatóságnak, viszont valahol, valamilyen formában léteznie kell, ugyanis az érzékelhető anyagra gyakorolt gravitációs hatása tagadhatatlan. Meglehet, hogy az univerzumot felépítő matéria 85%-át ez az titokzatos anyag alkotja, ám vannak, akik 98-ra becsülik ezt az összeget.
A sötét anyagot mögött álló egyik jelölt különleges tulajdonsága, hogy részecskéi egymás antirészecskéi, ami azt jelentené, hogy két "sötét részecske" találkozásakor kioltanák egymást egy anyag-antianyag reakció kíséretében. Az univerzum már elég nagy ahhoz, hogy természetes úton ilyesmi soha többé nem következhet be, ám amikor mindenség egykor jóval fiatalabb, s így kisebb volt, előfordulhatott, hogy a sötét anyag részecskéi néhol felhalmozódtak, s úgynevezett "sötét napok" magját alkották.
A "sötét nap" kifejezés félrevezető lehet - a sötét részecskékkel ellentétben láthatóak, sőt igen fényesek lehettek, mivel nagyrészt továbbra is "hagyományos" anyagból álltak. Valójában talán a sötét napok voltak a fiatal univerzum legfényesebben ragyogó objektumai, ahogyan a sötét anyag részecskéinek folyamatos megsemmisüléséből hihetetlen mennyiségű energia szabadult fel. Ezek a csillagok igen hamar elégethették sötét anyagból álló magjaikat, amiknek helyét a ma ismert nukleáris fúzió elvén működő magok vehették át. Az univerzum távoli részein akár ma is létrejöhetnek ezek a furcsa égitestek.
Hogy ilyen sötét napok valóban léteznek-e, azon múlik, hogy mely feltételezett részecske, vagy részecskék alkotják a sötét anyagot. A Utah-i Egyetem kutatója, Paolo Gondolo szerint az axion tűnik a befutónak, ám ez a hipotetikus részecskék között nem mehettek végbe a sötét napokat "működtetető" reakciók. Amennyiben tehát mégiscsak sikerülne felfedeznünk egy ilyen objektumot, végleg kihúzhatnánk az axiont a jelöltek listájáról. Másrészt viszont a gyengén kölcsönható, nagy tömegű részecskék (Weakly Interacting Massive Particles), ezen belül is a szuperszimmetrikus fotinók tökéletesen alkalmasnak tűnnek a feladatra.
Utolsó kommentek