Rémlátomás vagy nem rémlátomás, de mindenképpen szembe kell nézni a fejlődés fenntarthatóságával, illetve azzal a ténnyel, hogy az a pont létezhet, ami után az emberiség nem fenntartani lesz képtelen azt, hanem követni...
A misztikus (vagy démoni) szingularitásról van szó: arról a pontról, ahol a fejlődés önnfenntartóvá válik, és a további fejlesztést már az embernél többszörösen intelligensebb gépek végzik. Ijesztő, hogy a fejlődés akár olyan mértékben is felgyorsulhat, hogy az emberi agy képtelen lesz tartani vele a lépést...
Valami ilyesmiről (is) szól Brandon Hackett (Markovics Botond) regénye, az Isten gépei.
A történet szerint az emberiség 2027-ben egy iszonyú krízisen megy keresztül: a Nap helyén egy vörös törpecsillag jelenik meg, a Föld pedig úgy kezd keringeni körülötte, hogy csak ez egyik oldalát éri a fény... a másik oldal napok alatt örök sötétségbe és jégbe fagy. Menekültek milliói lepik el a napos oldalt - és számolatlan százmilliók hullanak el.
Az emberiség mégis erősebben jön ki a katasztrófából, mint ahogy belement: a Föld óriási szellemi és anyagi erőforrásai korlátozott területre összpontosulnak, a technikai fejlődés pedig magas fokon felpörög: a géntechnika, az önfejlesztő szuperszámítógép-személyek (omegák) és a nanotechnika után az anyagmanipuláció is megjelenik. Ez az a képesség, hogy bármit elemi részecskékre szétbontva tetszőleges tárgy hozható létre: pénz, autó, étel...
Élet...
Kerti Szofi az anyagmanipulációban helyezkedett el, abban segédkezik, hogy a sötét oldal anyagát öszegyűjtve abból a világos oldalon újabb földterületeket építsenek, növelve a lakható területek mennyiségét. Észre se veszi, hogy az ember újabb, végső kríziséhez közeledik a világ: a Föld anyaga hamarosan átveszi a pénz helyét, és az emberek gyilkolni kezdik egymást, hogy atomokat nyerjenek saját kis világaikhoz.
Még mielőtt ez bekövetkezhetne, Szofi kénytelen szembesülni a Nap problémájával: két ember jön el hozzá, akik azt állítják, ők anyagmanipulált lények - poszthumán emberek - egy másik Földről: ugyanis rengeteg Föld létezik szerteszét az univerzumban, amikben egy közös van. Mindegyik 2027-ben került el a normális Napjától. Ezek a poszthumán lények a másik Földről már több Földet találtak, azonban mindegyik letarolta és elpusztította önmagát az anyagmanipulációval. Szofi kénytelen nagyobb problémákkal szembenézni, mint új szigetek létrehozása: meg kell küzdenie a poszthumán döntés következményeivel (amit nem is ő hoz meg) és azokkal, akik a Földet ki tudja, hány példányban lemásolták és kísérleteznek vele: a rejtélyes Manipulátorokkal.
Hackett olyan témákat dolgoz fel, amik egyre aktuálisabbak a mai világunkban is: meddig lehet elmenni az ember módosításában, mennyi szabadság és hatalom adható egy gépnek, képes-e egy gép alkotója ellen törni, és miért tenné, vagy miért ne tenné... és végül, a legfontosabb kérdés: ki vagy mi az ember, mitől ember, és jó-e neki, ha több lesz önmagánál... Az író transzhumanista képe rettenetes és csodálatos: az ember isteni hatalmat nyer, de pontosan a saját lényegét veszíti el, az emberségét - és ki tudja, megéri-e a csere...
A zseniálisan, hihetetlenül élvezhető stílusban megírt kötetnek külön előnye, hogy a transzhumanizmusról olvasható benne egy rövid összefoglaló Bécsi József tollából Az önmaga istenévé lett ember címmel. Így ez a rohamosan közeledő problémakör mind irodalmi, mind tudományos szempontból bemutatásra kerül. Az antitechnológista tüntetésekről egy magyar ember külön keserű szájízzel olvashat, valószínűleg nem is véletlenül.
A regény sziklaszilárd tudományos alapokkal bír, mind a jelenkori technika, mind a kvantummechanika és a számítógépes technológia tekintetében, emellett közvetlen, sodró stílusa és időnként gunyoros vagy humoros hangja nagyon olvasmányossá és élvezetessé teszi mindenki számára. Igaz rá, amit egyes reklámokban hallottunk: Minden cseppje érték. És Hackett egy-egy oldalra is rengeteg cseppet bezsúfolt.
Ráadásul a Zsoldos Péter-díjas (a magyar sf legnagyobb elismerése) szerző kiváló kötete a modern technológia alkalmazásával, e-book formátumban is kapható. Bár még közvetlenül az agyunkba nem tölthetjük fel, de már a számítógépeinkre igen.
Cím: Isten gépei
Szerző: Brandon Hackett (Markovics Botond)
Megjelenés éve: 2008
Kiadó: Metropolis Media
forrás: www.booker.hu
Utolsó kommentek