A második világháború utáni brit irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, Alan Sillitoe, április 25-én, nyolcvankét éves korában elhunyt. Hírnevét már pályája elején, a Szombat este, vasárnap reggel című regényével sikerült megalapoznia, ám az igazi áttörést A hosszútávfutó magányossága hozta el számára 1959-ben.

Korai regényeiben hűen eleveníti fel a brit munkásosztály rideg hétköznapjait és a brit új hullám szellemiségében íródott, főként késő kamaszkorukban járó fiúk életéről szóló történetei miatt sokszor azonosították a "dühös fiatalok" mozgalmával.  Gyakran állította pellengére az angol társadalmi rendet, miközben pikareszk regényeiben a Szovjetunió körülményeit is fanyar humorral, halk iróniával volt képes olvasói elé tárni. Késői regényeiben a csillapíthatatlan düh helyét mintha  lassacskán átvenné a megállapodottság és a nosztalgia érzése - a Születésnapnál aligha találhatnánk szórakoztatóbb regényt, ami bennsőséges hangvétele mellett hitelesen ábrázolja a gazdag életútat lezáró időskort.

 Sillitoe-tól nem állt távol az egyes tematikákkal való kísérletezgetés sem. Az 1971-es Travels in Nihilon például egyesíti magában a disztópia és  tudományos-fantasztikus irodalom jellemzőit. A regény öt férfiről és nőről szól, akiket Nihilonba küldenek azzal a céllal, hogy útikönyvet írjanak arról az államról, ahol a kétszintes házak földszintje fából, emelete pedig betonból készül, ahol a rádió- és tévéhíreket a "Jöjjenek a hazugságok!" szlogennel vezetik be és ahol a népszámlálások során a házikedvenceket is nyilvántartásba veszik. Bizony, az országban államilag szabályozott törvénytelenség, konkrétabban nihilizmus uralkodik. Nihilon nagyban emlékeztet egy olyan balkáni államra, ahol maradéktalanul megvalósultak az anarchista forradalmárok törekvései, s a nihiloni alkotmány egyes passzusai a 60-as, 70-es évekre jellemző totalitarista filozófiák idealista címszavait idézik. A regény egyesíti magában a szatírikus disztópia, a pikareszk és  tudományos-fantasztikus irodalom jellemzőit.

Alan Sillitoe modern irodalomra gyakorolt hatása elvitathatlan. Családos ember volt, aki egész életében határtalan kedvességet és a legkevésbé sem leereszkedő bölcsességet tanúsított mások iránt, miközben rosszindulatú bírálóval szemben a neheztelés legkisebb jelét sem mutatta.

guardian