Így szól a hirdetés: "Űtőhangszeres (lehetőleg marimba-játékos) kerestetik egy jazz-ihletésű bandába. Értenie kell a rögtönzéshez, jól kell tudnia mozogni és nem árt ha rozsdamentes fémből készült.”

S vajon ki a tökéletes jelölt? Lehet, hogy Shimon, a marimbán játszó robot, aki dacára négy karjának, igencsak emberi. Csillogó, alumínium-bevonatú fejét a zene ritmusára ringatja és felismeri a közelében lévő emberek gesztusait is.

 
Mint minden jazz-zenész, Shimon is képes a zene hallgatása közben elemezni annak struktúráját és improvizálni más zenészekkel. Shimon azonban egész életen át tartó zenei képzés helyett komplex algoritmusok segítségével határozza meg a tempót, az ütemet, az akkordokat, a disszonáns dallamokat és az együtthangzást.

"Egészen másképp hatunk egymásra a robottal, mint amiképpen emberek között alakulna ki a zenei kölcsönhatás” nyilatkozta Ryan Nikolaidis, a Georgia Tech Center for Music Technology PhD-hallgatója. Nikolaidis felelős Shimon programozásáért, akinek a neve héberül annyit tesz: "aki hallgat” vagy "akit hallgatnak”.

"Érzed a jelenlétét, látod ahogyan bólogat... Rád néz, amikor szólózol és magára, illetve a többi zenészre is odafigyel amikor közösen jammelnek. Egészen másféle szociális interakcióról van szó, mint amit egyébként megszoktunk.” tette hozzá.

John Coltrane. Thelonious Monk. Shimon úgy improvizál, akár a legjobbak. A robot összegyúrja a jazz nagymestereinek különböző stílusait, hogy merőben új és meglepő ötletekkel inspirálja, egyben kihívás elé állítsa a zenészeket.

"Leginkább az érdekelt minket, hogy milyen, amikor emberként improvizál ám mégis gép módjára játszik. A lehetőség, hogy különböző ihletforrások között ily módon váltogathatunk miközben egy merőben új és gazdag zenei szókészletet hozunk létre… ez valami olyasmi, amire az ember önállóan nem lenne képes. Mindez remélhetőleg arra inspirál minket, hogy egy olyan új zenét hozzunk létre, amit nem tudnánk más emberekkel karöltve reprodukálni” mondta lelkesen Nikolaidis, miközben zongoráján folyamatos egymásra utaltságban játszik együtt a robottal, ami így egyszerre tanít és tanul.

Gil Weinberg, a Georgia Tech Center for Music Technology igazgatója, két évvel ezelőtt kezdte el építeni Shimont két kollégája Guy Hoffman és Roberto Aimi segítségével (Alium Labs). A Nemzeti Tudományos Alapítvány segítette a projekt finanszírozását.

Simon nem Weinberg első kísérlete arra,  hogy robotikus „maestrokat” hozzon létre. Ő és tanítványai fejlesztették ki Haile-t, a robot-dobost még 2006-ban. Akárcsak Shimon, Haile is hús-vér zenészek mellett tanul játszani és improvizálni.

Mindemellett Weinberg hozzájárult az úttörő, s népszerű ZOOZbeat nevű iPhone alkalmazás elkészítéséhez is, ami zenei tehetségtől függetlenül mindenki számára lehetővé teszi, hogy a telefon mozgatásával saját dalokat hozzanak létre.

Decemberben a Japán Georgia Tech irodájában egy csapat zenész ezzel az alkalmazással jammelt együtt Shimonnal. Az előadást ma is úgy tartják számon, mint az első interkontinentális zenei interakciót emberek és robotok között.