Nem is olyan régen a vámpírok még az éjszaka vérszomjas vadászaiként szerepeltek tudatalattinkban s a vámpír-folklórban. Nos, Neil Gaiman szerint mindez már a múlté. Szerinte ugyanis kedvenc élőhalottaink szemfogai mára már jócskán megkoptak, s alig maradt bennünk valami a klasszikus vérszívók nemességéből.
A vámpírok olyan mértékben lepték el a populáris kultúrát, hogy már egyáltalán nem ijesztőek – nyilatkozta az író, miután átvette a brit Carnegie irodalmi kitüntetést A temető könyve című regényéért, ami egy szellemek által felnevelt árva kisfiú kalandjairól szól. Ezzel Gaiman műve az első olyan ifjúsági regény, ami egyszerre nyerte el a műfajnak járó legmagasabb szintű szakmai elismerést mind a szigetországban, mind pedig az Egyesült Államokban, hiszen a könyv korábban a Newberry medált is elnyerte.
Gaiman az Independent magazinnak adott interjújában szabályos csótányfertőzésként minősítette a könyveket, filmeket és televíziós sorozatokat elárasztó vámpírok invázióját, amiért főként a Twilight-sorozatot, s úgy általában a „paranormális románc” műfaját tette felelőssé. Következő regényének főszereplőjét eredetileg vámpírként képzelte el, ám később letett erről a szándékáról. „Esetleg ha véget ér a vámpír-csömör” – tette hozzá szomorúan. Az író abban reménykedik, hogy a mainstream kultúra idővel elveszti érdeklődését az élőhalottak iránt, s így a műfaj visszanyerheti tekintélyét. „Talán az lenne a legjobb, ha kivárásra játszanánk. Néha jobb parlagon hagyni egy-egy területet, s úgy gondolom a vámpírok-tematikát jócskán kimerítettük.”
A horror-rajongók körében általánossá vált a nézet, miszerint a vérszívók jelenléte a média teljes spektrumában a vámpírok új generációjának „elpuhulásához” vezetetett – gondoljunk csak Charlaine Harris könyvsorozatára, s az abból készült True Blood – Inni és élni hagyni című HBO-sorozatra vagy L. J. Smith Vámpírnaplójára/Night World-jére. Sam Stone, a Brit Fantasy Társaság képviselője, s a The Vampire Gene-trilógia szerzője mindezért a paranormális románc, s az ifjúsági vámpírregények piaci túlsúlyát tartja felelősnek.
„Személy szerint nem tartom szerencsésnek a vámpírok Meyer-féle vegetáriánus, s más regények neurotikus ábrázolását. Bram Stoker Drakulája a sötét hangulat, s az erőszak többrétű megjelenítése miatt volt kiváló olvasmány. A mostani tiniregényekből mindez hiányzik.” - mondta Stone.
A gyermekkönyv-szerző Graham Marks szerint Meyer kisasszony lényegében egy olyan átmeneti műfajt hozott létre, ami semmilyen tekintetben sem követi a vámpírregény szabályait. „A vámpírok alapesetben a félelem, s a szexuális vágy megtestesítői, a Twilight karakterei viszont nem szexisek, s a legkevésbé sem ijesztőek. Meyer fogta a műfajt, s a feje tetejére állította. A többi író csupán kapva kapott az alkalmon, s a könnyen jövő siker érdekében állt be a sorba.”
A sors iróniája, hogy Stephenie Meyer alig egy héttel korábban jelentette be, hogy félbehagyta a saga következő, „Éjféli Nap” (Midnight Sun) című darabjának írását, s úgy tűnik, hogy a legutóbbi Twilight-film sem nyerte el a rajongók tetszését (imdb-n 4 pont alatt áll, s a Rotten Tomatoes-on sem teljesített valami fényesen). Talán visszatér az SF-hez, mint A Burok esetében? Minenesetre arra a kérdésre, hogy a regény félbeszakításának bármi köze lenne ahhoz, hogy a Twilight eseményeit Edward Cullen szemszögéből bemutató regény 12 fejezetének szinopszisa kiszivárgott az internetre, Meyer azt válaszolta, hogy már amúgy is torkig van a vámpírokkal ez csupán az utolsó csepp volt a pohárban.
„Tudom, mindenki azt szeretné tudni, hogy hol tartok… tartottam a Midnight Sunnal. Tudom, hogy a helyes válasz az lenne, „ó igen, már kész is van, egy hónap múlva már a boltok polcain lesz!”. De ha ezt mondanám, hazudnék. Akkor is hazudnék, ha azt állítanám, hogy a munka zömével már kész vagyok, s csak apróbb csiszolásokra lenne szükség. Az igazság az, hogy kiégtem, elegem van a vámpírokból, s nem szeretnék rossz könyvet kiadni a kezeim közül. Várnék addig, amíg újra lázba hoz a témám, Edward, s elég motivációt érzek a folytatásra. Mindenki tudja milyen érzés amikor egy történet miatt egész éjszaka nem tudunk aludni, majd hajnali négykor hirtelen belénk vág a felismerés „Igen! Most ennek kellene volna történnie!” Csak így tudok szívvel-lélekkel írni, most viszont úgy érzem magam, mintha házi feladatot kellene írnom. S amikor házi feladatot írok, akkor nagyon lassan, s nagyon kelletlenül haladok a munkával.”
Utolsó kommentek