Miután a feminizmus megvetette a lábát a köztudatban, megérett a női karakterábrázolás is a változásra. Átértelmeződtek a nemi szerepek, és egyre inkább előtérbe helyeződött az erős, szinte maszkulin női idea. A férfias nő képének megjelenése a legradikálisabb reakció a kialakult új helyzetre, a Jean D'Arc szellemiségének újbóli megjelenése egyfajta elégtétel az elnyomásban töltött évszázadokért.

Az Alien-tetralógia Ripley századosa (Sigourney Weaver) teremtette meg azt a női képet, aki (férfi)társai képességén felülemelkedve immáron egyedül, nőként képes diadalmaskodni. A közeg által szült kényszer hatására az érvényesülési vágy első lépcsőfokaként női mivoltát vetkőzi le Ripley (Nyolcadik utas: a Halál - Alien, 1979). A lassú folyamat célja a megtépázott renoméjú Nő képének visszaállítása, aminek végállomása az anya-szerep különös deformációja. Ennek az előképe a második filmben (A bolygó neve: Halál - Aliens, 1986) megfestett proto-anya, ugyanis a kislányt védelmező nő már egyfajta anyai ösztönöknek tesz eleget.

A nemek ábrázolásának második szintje a szörny-férfi párhuzamban rejlik. Az agresszor behatoló férfi attribútumokkal van felruházva, és Ripley megtermékenyítése (ami a legerősebb utalás a lény férfi mivoltára) is tulajdonképpen erőszaktétel. Ez a burkolt társadalomkritika a negyedik részben csúcsosodik ki (Alien 4: Feltámad a Halál - Alien: Resurrection, 1997), amikor Ripley saját szülöttének elpusztítása árán képes csak a túlélésre. Szülő-anyává vált, de nem család-anyává.

A férfi-női elvárások kereszttüzében még számos női karakter edződött. A kényszer hatására agresszívan reagáló karakterek közül említhetjük még Trinity-t (Mátrix - The Matrix, 1999), Alice-t (A Kaptár - Resident Evil, 2002), de hasonló teremtmények a későbbiekben is sorra jelentek meg a filmekben. Ami azonban fontos, hogy ezek az ikonok mindig alkalmazkodnak az adott kor női ideájához. Így éledt fel az évezredfordulón a tudós nő karaktere.

A karakter lényege abban rejlik, hogy képes intellektuálisan megoldani a rá nehezedő problémát. Ez a megközelítés szöges ellentétben áll a fizikai erő segítségével boldoguló nők világával, ugyanakkor ily módon szellemi szinten is megvalósulhat az egyenlőség. Ennek a karakternek a prototípusa az 1997-ben készült Kapcsolat (Contact) főszereplője, Jodie Foster, akinek személye már magában garancia az emancipált, felvilágosult nő jellemrajzára. A naivitás és az idealizmus határát súroló romantikus ábrázolásmód lényege, hogy új megvilágításba helyezze a XX. századi gondolkodó, érző nőt.

Nemcsak a női nem megítélése változott meg az elmúlt évtizedekben, hanem ábrázolása is. A társadalom belső harcainak köszönhetően a filmekben is egyre több női főszereplővel, karakterrel találkozhatunk, akiknek jellemábrázolása is sokat fejlődött. Miután megtörtént a fizikai és a szellemi rehabilitáció, a Nő immáron a Férfival egyenjogú társként élhet - a mozivásznon is.

kicsimate