Stan Lee-nek le kéne már állnia! Ahogy látom már ő is elvesztette minden kreativitását. Ezek a karakterek mind akkora sablonra építkeznek h egy képregényőrült is csak a fejét fogja és próbálja megszámolni hányszor hallott már ilyen sztorikat... Soldier Zero leglább jól néz ki sztem, belőle még lehet vmi, talán.
És még a mangákat húzzák le, ott még ha őrült is a sztori, legalább eredeti!

@The Cube: Ehh, hogy az első szó mindig a kritikáé, pontosabban a beszólásé...

Nem vagyok egy nagy képregény-olvasó, de a Marvel karaktereket elég jól ismerem, különösen a Pókembert.
Nem tudom, mire lehet számítani, amikor új karaktereket vezetnek be, de ha Stan Lee fantáziát lát bennük (és igen, biztosan üzletet is), akkor talán van alapja a dolognak. Pöttyet jobban ért hozzá, mint bárki más.

Ettől még lehet, hogy nem lesznek sikeresek, de ahogy a Marvel karaktereket ismerem, érdekes karakterek, jellemek, cselekményszálak és háttér-univerzum is társul majd a latex-szerkóhoz. Amelyik Marvel karakternek egyáltalán van magánélete (valós élete), azoké általában érdekes és magával ragadó.

Olyan világban élünk, ahol a vacak hamar kukába kerül, a minőség viszont hamar felszínre kerül. Hát, majd meglátjuk. De látatlanban talán mégse kellene fikázni.

@Lefetyke: Én nagyon tisztelem Stan Lee-t hiszen elvitathatatlan érdemei vannak a képregényvilágban. De sajnos manapság már nem látom az új Marvel karakterekben a kreativitást. Pókember, Megtorló, X-men...stb a régi nagyok remek ötletek voltak, bár lehet anno bennük se láttak sok fantáziát. Remélem a legjobbakat, de már nehéz.Alan Moore és Neil Gaiman művészetet csempésztek a képregénybe, Stan Lee szórakoztatott, de ma már egyik sincs meg igazán.

Elnézést... de Javier Pina.

@The Cube: Nem lehet, hogy kozben felnottel?

Pár apróbb félrefordítás került a hírbe, amin csodálkoztam is. A Marveles Stan Lee miért egy Action Comics / Dr. Who karaktert mutat be?
Szóval a linkelt forráscikkel összevetve:
- Zéró Katona írója Paul Corner, aki egyébként az ACtion Comics és Dr. Who írója szokott lenni
- Javier Pina nem megalkotta Supermant (kicsit öreg lenne már), hanem csak egyike a művészeknek, akik rajzoltak Superman képregényeket is az évek során
- az Utazót szinten nem "Wizner-díjra jelölt és Boom!" készítette, hanem Mark Waid írta, akit jelöltek már Eisner-díjra és a Boom! Studiosban dolgozik Chief Creative Officerként (nem ismerem az iparágat eléggé, hogy tudjam, ezt hogy hívják magyarul - kreatív szerkesztő?).

Egyébként jó lenne, ha lenne kedvem és időm komolyan nyomon követni az aktuális szuperképregény-történeteket. Szerintem élvezném. De nagyon le vagyok maradva, maximum pár magyar kiadást szoktam máig forgatni.
A figurák meg... hát, persze, hogy egybekezdéses alapon sablonosnak hangzanak. De komolyan, a V mint Vérbosszú V-je három mondatban bemutatva nem hangzana sablonosnak? Vagy a Watchmen csapata? Az egyediségük, szórakoztató jellegük csak alaposabban kibontva bukkan elő. Talán a három új srác között is lesz olyan, aki újat hoz a képregények világába.

Vajon Stan Lee-nek van már egy előre legyártott képregéne, amiben halála esetén kiírtja minden szuperhősét?

@Szindbad: nekem is ez jutott eszembe, hogy a szuperhősözés inkább gyerekműfaj, amiből idővel azért kinő az ember

@agyvihar: Ez hülyeség. Olvasd el a Watchmen-t, az pl. egy szépirodalmi mű.

Az szerinted szuperhősös? Hol van abban szuperhős?

@The Glow:

Jók az észrevételek. Stan Lee miután nyugdíjba vonult a Marveltől, a saját független cégével dolgozott a DC-nek, először a 2000-es években a Just Imagine sorozatot készítette nekik.
(en.wikipedia.org/wiki/Stan_Lee#Later_career)
Amúgy több DC-s jog is az övé, és a Marvel-DC stábok között azért van átjárás.

A CCO-t talán Kreatív Igazgatónak lehetne "magyarítani".

@agyvihar:

Sajnos ez a nézet nagyon berögzült Magyarországon. A DC a 60-as évek végén és a 70-es évek elején azért maradt le a Marvel mögött, mert az előző 20 év gyakorlatát folytatva, kisgyerekeknek célzott, bugyuta sztorikat kreáltak szuperhőseik köré. Ekkor a Marvel már az egyetemistákat vette célba komolyabb hangvételű témáival, ahol a hősök sokszor érzelmi, erkölcsi dilemmával szembesültek.

A képregény egy médium (csakúgy, mint a rajzfilm), ami több korosztályhoz is szólhat. Ajánlanám Frank Miller DC és Marvel munkáit, amit én nem adnék egy 8-10 éves gyerek kezébe...

A videojátékokról is elterjedt nézet volt, hogy gyerekműfaj, de már a 30 feletti korosztály a fő fogyasztó (ami a játékok témájában is megmutatkozik).

Annyi a titka, hogy a közönséggel együtt kell "felnőnie" a műfajnak is...

Ezek a karakterek mennyire szarok. De Stan bácsi pörög, jó neki.

Képregényeket nem csak gyerekként lehet értékelni, van megtorló és Pókember képregényem is és nem egyet közülük még ma is majd' olyan szórakoztatónak tartok mint kiskoromban, ez nem erről szól sztem.

SnakeHB-nek teljesen igaza van, Fran Miller igenis képregényeket csinál, akárhonnan nézzük (nem, nem csak 300 és Sin city, mert pl újragondolta a Batmant is) és ezek a művek magasan az átlag felett vannak minőségileg.

De ha tényleg csak gyerekeknek készítenek képregényt, akk sem kéne teljesen hülyének nézni őket és találják ki őket rendesen, alkossanak új klasszikusokat. De valamiért ennek pont az ellenkezőjét látom és a minőség egyre csak süllyed...

Egyszerűen arról van szó, hogy manapság elvárja az ember (pontosan a minőségi Marvel és DC elődök miatt), hogy épkézláb háttértörténetet, képességet találnak ki egy új szuperhősnek. Ezt én ezekben az új arcokban nem látom igazán

A pontosság kedvéért:

Soldier Zero: Lehet belőle vmi, ő az egyetlen közülük akiről annyira nem tudok rosszat mondani. Érdekes történetet lehet köré építeni, de vigyázni kell az eredetiségre, mert már szinte minden elemét ellőtték amerikai vagy japán rajzfilmek, képregények valamilyen formában.

The Traveler: Tényleg misztikus, szval nem tudni semmit róla. Időutazó, abból azért lehet jó történetet kihozni, ez sem lehet rossz, ha jó írót kap, csak ne essenek túlzásokba, ami sajnos az amerikaiak és a mai képregénykészítők jó szokása :(.

Starborn: Átlagos fiú váratlanul megtudja h kilönleges és INTERGALAKTIKUS BIRODALOM örököse, aztán hőssé válik....Ezt azért már ne!

@The Cube:

Köszönöm az egyetértést! :)

Igen, pl. Frank Miller-nél én is a Dark Knight-ra gondoltam, illetve elsősorban a Marvel Daredevil sorozatára, ahol Frank bácsi keze alatt Matt Murdock első nagy szerelme, Karen Page ex-pornós, prostituált drogfüggő lett.

A nagy áttörés azonban ott kezdődött, amikor még 1971-ben előbb a Marvel egy Pókember sztorijában, majd ugyanebben az évben ennek hatására később a DC egy Zöld Íjász / Zöld Lámpás füzetében a drogfüggőség játszotta a főszerepet. Akkor szakított a két nagy kiadó a Comics Code Authority-vel (amerikai képregény-erkölcscsősz hatóság), ami tiltotta a túlzott horror/szex/drog elemeket. Ironikus, hogy ezt a szervezetet pont ők hozták létre, mivel az 50-es években a képregények értékesítése csökkent, mivel a minőségük kimerült a lengén öltözött csajok és húscafatos zombik egyre extrémebb ábrázolásában. Hogy a szülőket megnyugtassák, életre keltették a CCA-t, ami a tartalmi szabályok betartásával engedélyezte a CCA logójának feltüntetését a címlapon.

Visszatérve Stan bá új karaktereire:
Most én adok Neked igazat:
Szerintem is kissé laposak, az eddigi klisék elemeiből táplálkozik (tolószékes professzor, űrből jött fiú, misztikus időutazó), de ettől még a sztori lehet érdekes, izgalmas és gondolatébresztő. Kaphatnak ezek az egymondatos hősök még egyedi és mély dimenziókat és személyiséget.
Igaz, a képregények mai újításai nem nagyon tetszenek, amolyan "Fú, csinálok valami nagyon radikálisat, azt' majd én leszek az új Képregényisten!". Pl. Pókember retcon, Infinite Crisis, Secret Invasion. Ebből kinidulva, bőven meg lehet szűrni, hogy mit érdemes olvasni.

@The Cube:

Egyetértek, de sajna Soldier Zero-ban nem látok semmit, csak az amcsi-próbál-mangát-csinálni témát, ami eddig azért lássuk be, mindig viccesre sikeredett. Szerintem az amerikai klasszik szuperhíró műfaj van annyira egyedi, hogy ne kelljen "japánosítani"...

Amúgy az írói kreativitásról meg csak mellékesen jegyzem meg, hogy bár az "egészuniverzumos" crossoverek mindig is a kedvenceim voltak, és ma egymást érik (a 15-20 éves Crisis on... és a Secret Wars után), ami által olyan egyeben van az egész univerzum, de olyan brutál retconok vannak, hogy sírni támadna kedvem, pláne, amikor ezt azzal indokolják, hogy az új olvasók bevonása érdekében nyomunk egy reset-reboot kombót, ezáltal leszarva a hárdkór tábort.

Persze, modernizáljunk, nyilván Vasember ne a tranzisztor feltalálásának köszönhesse létét 2010-ben, és időről időre újra be kell mutatni az eredet-sztorikat, egyszerűsítsünk, hogy ne kelljen tudni a történethez, hogy Lex Luthor mit csinált 228 számmal ezelőtt, de a "bobijujing" féle vissza-az-egész kivágja a biztosítékot (Brand New Day, Secret Invasion), amikor 20 évnyi rajongásod tárgyát teszik földdel egyenlővé kis buzogány tinik pénze miatt.

Miért nem jó nekik valami gyerekverzsön, vagy egy új univerzum, mint az Ultimate?!
Egy szó, mint száz: Quesada monnyon le, és vissza MJ-t! :D