Minden rajongói körben akad egy szűk réteg, aminek tagjai nem ismernek lehetetlent, ha különböző kegytárgyak beszerzéséről van szó. Sokan kapcsolataik révén hollywoodi bennfenteseknek kijáró sebességgel jutnak hozzá egy-egy forgatással kapcsolatos kulisszatitkokhoz. Na, a szerb Dejan Ognjanovic talán még rajtuk is túltesz: valahogy sikerült szert tennie Lovecraft egyik klasszikusából, Az őrület hegyeiből készülő nagy költségvetésű horrorfilm forgatókönyvéhez.

Akik nem ismernék a készülő film alapjául szolgáló művet, íme a történet dióhéjban. A 30-as évek elején egy tudósokból álló kutatócsoport egy antarktiszi expedíció során egy Himalája-méretű hegységrendszer rejtekében különös civilizáció romjaira bukkan, amiről hamarosan kiderül, hogy a legkevésbé sem emberi, mi több a romok korántsem elhagyatottak. A mű, azon túl, hogy megalapozta a Cthulhu-mítoszt, a horror-irodalom történetének is igen fontos darabja – ötvözi a poe-i elbeszélést a korabeli út- és expedíció-leírások realizmusával, a földöntúli borzalmaktól való rettegést az okkultista félelmekkel.

Ne feledjük, hogy a készülő film producere maga James Cameron lesz még mielőtt belefogna a nagysikerű Avatar második részének rendezői munkálataiba, s rendkívül izgatottnak tűnik a projekt kapcsán. A Wired-magazinnak adott interjújában úgy fogalmazott, hogy: "Epikus volumenű horrorfilmre számíthatunk, amilyet már nagyon régóta nem láthatott a közönség - talán az Aliens óta. Lovecraft varázsa abban áll, hogy mindig teret hagyott a képzeletnek. Képes volt a részletek nélkül is borzongató horrort teremteni. Soha sem árulta el, hogy pontosan hogyan festenek a rémalakjai." Mindez szép és jó, ám Dejan úgy vélekedik, hogy a kezébe került forgatókönyv színvonala merőben ellentmond Cameron ígéreteinek.  Fontos, hogy a Dejan tulajdonában lévő forgatókönyv egy korai változat – nem lehet tudni, hogy pontosan milyen részleteket tartanak meg végül, s mely ötletek landolnak a kukában. Így aki szeretné megőrizni magának a meglepetés varázsát…

!!!SPOILER!!!

Röviden: olyannak hat, mint Guillermo Del Toro korábbi filmje, a Hellboy, csak a címszereplő nélkül, némi Carpenterrel (A dolog) nyakonöntve. Nem tűnik annyira „kopárnak”, mint maga a regény vagy Carpenter filmje, ami ironikus módon J. W. Campbell "Who Goes There?" című novelláján alapszik, ami viszont rengeteget merített a lovecrafti örökségből. Mint az tudvalevő, James Cameron a film producere, így az Avatar sikere után valószínűleg nem kell számolni holmi anyagi akadályokkal. E tény tudatában némi bizakodásra adhat okot, hogy a kiszivárgott forgatókönyv alapján elképzelhetetlennek tűnik a PG-13 besorolás – ha minden jól megy, komolyan vehető alkotásnak nézünk elébe. Ettől függetlenül itt is tetten érhető Guillermo szörny-fetisizmusa, ami némileg távol áll Lovecraft félelemkeltésről alkotott elképzeléseitől.

Dejan szerint a forgatókönyvíró-páros, Matthew Robbins és maga Del Toro egyértelműen a Cthulhu-szubkultúrában tobzodó rajongóknak szánják a filmet: azoknak, akik az eredeti történeteken túl Lovecraft „követőitől” is szívesen olvasnak, betéve tudják az azóta másodkézből kibővített mitológiát a szerepjátékkönyvekből, képregényekből, videojátékokból. Azok, akik itt valamiféle szimbolizmusra, filozófiára, atmoszférára, feszültségre számítanak a kozmikus szörnyalakok mögött, elképzelhető, hogy csalódni fognak. A film a második világháború kezdetén játszódik majd, s az egyetlen túlélő visszaemlékezései szolgálnak majd a cselekmény keretéül. Dejan világossá teszi, hogy elkötelezett híve Lovecraft írásainak. Ebből a perspektívából számos kifogást említ meg, ami talán hűen tükrözné valamennyi horror-rajongó véleményét, ha maguk is rátehetnék a kezüket a kiszivárogtatott forgatókönyvre.

1)    Több szörny, mutáns és hibrid, mint a teljes Lovecraft-élemtűben.
Kár a nagyszerű designért és hatásos speciális effektekért, mindent túlzásba lehet vinni, s különösen igaz ez az atmoszférára építő horrorra. Minél kevesebbet láttass, annál többet sejtess – ez itt a kulcsmondat, ám Dejan szerint a forgatókönyv olyan részletességgel tárgyalja a tucatnyi különböző lény külsejét, hogy az ember azonnal két dilemmába ütközik. Egyrészt elkerülhetetlenné válnak a Shoggothok és Carpenter „Dologja” közt vonható párhuzamok, különösen a gore-jelenetek leírásánál (van itt minden ember-kutya mantikóroktól kezdve egészen az egyes szereplők felemésztése, majd lemásolásától kezdve minden), másrészt maga Cthulhu is feltűnik a színen, ami viszont totálisan ellentmond a mitológiának (egyes információk szerint a forgatókönyv legutóbbi változatában Cthulhu helyét valami új kozmikus fenyegetés fogja átvenni). Mindennek tetejébe a rendkívül kevés számú főszereplő személyiségének leírása is rengeteg hiányosságot mutat. A főszereplő Dyer alakját például egyetlen dilemma definiálja a túlélőösztönén túl: mi a fontosabb számára, az otthon hagyott terhes felesége, vagy a garantált tudományos áttörés, amit a felfedezés jelenthet számára. Még egy őrült tudósnak is jutott hely, aki nem riad vissza semmitől a céljai elérése érdekében. Szó se róla, egy horror működhet ilyen ponyva-jellegű sztereotípiákkal is, különösen egy szörnyaprítás apropóján, de akkor kezdettől fogva nem Lovecraft-adaptációban kellett volna gondolkodni. Peter Jackson is adott nekünk egy Dead Alive-ot (Braindead) a Gyűrűk Ura előtt…

2)    Több akció, mint a teljes Lovecraft-életműben
Üldözés, harc, lövöldözés, cliffhanger, robbanások... Lesz itt minden, s ha az akció egyszer beindul, valószínűleg 30 percen keresztül meg sem áll majd, majd egy kis drámázás után folytatódik a hullámvasút. Félreértés ne essék, mindez hozzátartozik egy jó mozihoz, s teljesen érthető, hogy ha Del Toro a popcorn-filmek fogyasztóinak igényeit is szeretné kielégíteni, ám kétséges, hogy emellett nem fog-e elfeledkezni azokról sem, akiket az eredeti mű szeretete csábít majd a nagyvászon elé, s nem az aktuális kasszasikereket megelőző előzetesek…

3)    Amire nem számíthatunk
-    Kevesebb feszültség és atmoszféra. A sarkvidéki helyszín csupán díszletként szolgál majd az akcióhoz, s a romváros szűkszavú leírása sem kecsegtet sok jóval. Azért bízzunk Del Toro stílusérzékében a díszletek designja terén.
-    Nagyon kevés leírásra számíthatunk az „Öregekről”. Az eredetiben lényegében ez jelentette a Jó/Rossz dichotómiáján való továbblépést, a konfliktus komplexitását, a forgatókönyvben viszont mindez 3-4 sorra redukálódott.
-    A Hegyek gyomrába való alászállás, s az elhagyatott város felfedezése – ezek a részek teljesen eltűntek a forgatókönyvből. Nagyon kevés felfedezés, nagyon kevés expozíció.
-    Megváltoztatták a befejezést (epikus „szörnyattrakció”, vélhetően az újonnan kitalált „Öreggel”)

Dejan kihangsúlyozza, hogy ezek csupán a forgatókönyv egyik korai verziójáról alkotott benyomásai, simán előfordulhat, hogy minden ellenérzés végül alaptalannak bizonyul majd.

templeofghoul.blogspot.com

bob