Az elmélet egyszerű. Az exoplanéták távoli csillagok körül keringenek. A csillaghalmazok számos, egymáshoz viszonylag közel eső csillagnak adnak otthont. Elvileg ilyen sűrűn lakott területen bukkanhatnánk új bolygókra a legnagyobb eséllyel. Sajnos azonban a csillagászok egyre valószínűtlenebbnek tartják ezt az elképzelést – a csillaghalmazok extrém gravitációs körülményei ugyanis valószínűleg szétcincálják az exobolygókat.

Mindezidáig 450 új bolygót fedeztünk fel, ám majdnem mind egyedülálló csillagok körül kering. A 47 Tucanae nevű gömbhalmaz mindezt alátámasztani látszik – a csillagászok körülbelül 34,500 csillagot vizsgáltak meg, amelyek alapvetően egytől-egyig alkalmasak lennének arra, hogy komplex naprendszerek központjai legyenek. Ilyen számok mellett ésszerű lett volna azt feltételezni, hogy minimum egy tucat új exobolygót találunk. Ám mégis, több mint harmincezer csillaggal később: semmi.

A NASA tudósai, John Debes és Brian Jackson szerint a halmazokon belül dúló zord gravitációs erők  megakadályozzák a bolygók kialakulását, s amik mégis nagy nehezen összeállnak, előbb-utóbb áldozatul esnek a szakadatlan csillagközi-viharnak. A szomszédos bolygók lelökhetik egymást a keringési pályájukról, amik eztán egyszerűen kizuhannak a naprendszerből. A gravitációs nyomás akár óriási gyűrődéseket is létrehozhat a csillagok felszínén, amelyek hatására a csillag lassacskán magába a szippantja a saját bolygóit.
Az extrém gravitáció nem az egyedüli probléma a csillaghalmazokon belül. Debes és Jackson rámutatott, hogy a csillaghalmazok ugyan bővelkednek hidrogénben és héliumban, ám a nehezebb elemek mennyisége túlságosan csekély ahhoz, hogy valódi bolygók jöhessenek létre. A tudósok mégis úgy gondolják, hogy eme tényezők szerepe elenyésző a gravitációhoz képest.

A tudósok számos szimulációt hajtottak végre, amelyek során ún. forró-Jupitereket – a Jupiternél jóval nagyobb égitestek, amikről sokan úgy vélik, hogy valójában a fejlődés korai szakaszában rekedt napok – helyeztek el ezekben a csillaghalmazokban. A legtöbb szimuláció eredménye alapján beigazolódni látszott a tudósok gyanúja: a bolygók, s esetenként egyes csillagok is előbb vagy utóbb megsemmisülnek a gravitációs árapályerők következtében.

Számításaik szerint a csillaghalmazok bolygóinak harmada a halmaz létrejötte utáni egymilliárd éven belül megsemmisül. A 47 Tucanae körülbelül 11 milliárd éves, ezért a csillagászok úgy becsülik, hogy ebben a szakaszban a korábban kialakult bolygók 96%-a már a gravitációs erők martalékává vált. A szakemberek azt javasolják, hogy érdemesebb lenne a bolygóvadászatra fordított erőforrásainkat ennél jóval fiatalabb csillaghalmazok felfedezésére összpontosítanunk, ahol nagyobb eséllyel lelnénk még létező exobolygókra.

további részletek: NASA