Ha a jelenleg rendelkezésünkre álló erőforrásokat és technológiai fejlettségünk szintjét vesszük alapul, akkor igencsak halvány esélyünk van arra, hogy megérjük a napot, mikor az ember, vagy legalábbis egy ember alkotta szonda eljusson a hozzánk legközelebb lévő csillagrendszerig, az Alfa Centauriig. Nemcsak nekünk, de gyermekeinknek, sőt unokáinknak is. Az oda tartó út ugyanis mintegy 300 évig tartana.

Persze technikailag nem lenne lehetetlen 2300 előtt eljutnunk legközelebbi kozmikus szomszédunkig. A Voyager-szondák például jelenleg is alkalmasak a csillagközi utazásra, és alapvetően nem lenne annyira nehéz úgy beprogramozni egy újabb szondát, hogy a Centauri felé vegye az irányt, s elméletileg el is érhetné a célját. Elméletileg. A gyakorlatban a Voyager űrszondák rendszerei csupán kevesebb mint 50 évre vannak hitelesítve, így ha egy újabb Voyager el is érné a távoli csillagrendszert, nem biztos, hogy megbízhatóak lennének az általa küldött adatok, már amennyiben egyáltalán eljutnának hozzánk.

Másrészt viszont egy kimondottan az Alpha Centaurira szánt szonda akár 75 év alatt is olyan közelségbe kerülhetne a csillagrendszerhez, hogy ott pályára állva maximális mennyiségű és - ami fontosabb - hiteles adatokat gyűjthessen, s egy alkalmas berendezéssel vissza is juttathatná azokat hozzánk. Azonban egy ilyen szonda tömege meghaladná a tízezer tonnát. Ez körülbelül 13-szorosa a jelenleg is küldetésüket teljesítő Voyager, illetve 20-szorosa a Plútó irányába tartó New Horizons űrszondák tömegének. 

Ez jelenti a legfőbb akadályt. Óriási befektetést jelentene egy ilyen kifinomult,  nagy méretű szonda megépítése, továbbá az is kérdéses, hogy hány tudós munkáját emésztené fel a folyamat. A csillagász Marc Millis számításai szerint az Amerikai Egyesült Államok éves bevételeinek csupán egymilliomod részét fordította űrprogramok finanszírozására, ami bizony nem sok teret enged az ilyen grandiózus vállalkozásoknak. 

A világ energiaipari fejlődése alapján Millis leghamarabb 2247-re jósolja az első Alfa Centauira indított űrszondát, ám még az általa 2463-ra datált középérték is feltételez legalább egy tudományos áttörést, amely segítségével hatékonyabb hajtóművek fejleszthetők ki. Ha ez elmarad, akkor a jelenlegi technikai tudásunk birtokában leghamarabb 2301-ben indíthatnánk el egy olyan szondát, ami egy emberélet alatt eljutna az Alfa Centaurira. 

Természetesen maga Millis is elismeri, hogy ezek csupán durva becslések, ám némi képet alkothatunk arról, hogy mekkora energiabefektetéssel járna az emberiség első csillagközi űrprogramja. A részletesebb számokért katt ide.