Egy ausztrál cég a léghajók következő generációját fejleszti. Működési elvük ugyanaz, mint a ma is használatos zeppelineké, ám a sétarepülésnél jóval többre lesznek képesek: házakat mozgatnak majd, sőt, vészhelyzet esetén a nehezen megközelíthető helyszínekre akár egész kórházakat is eljuttatnak.

A Skylifter névre hallgató léghajót számos területen alkalmaznák: gyenge infrastruktúrával rendelkező vagy katasztrófa sújtotta területekre segélyszállítmányokat, vagy akár teljes egészségügyi központokat is repíthetne, az idegenforgalomban pedig a vízi közlekedéshez hasonló szerepet láthatna el - egy-egy út nyilván tovább tartana, ám jóval olcsóbb és kényelmesebb is lenne, mint egy utasszállító repülőgéppel. Az úgynevezett "erős rétegelt szövetből" készült léghajó az aerostatikus felhajtóerő segítségével, levegőnél könnyebb gázok alkalmazásával emelkedne fel. Az aerodinamika elvén működő, levegőnél nehezebb vagy rotációs szárnyakat használó repülőgépekkel és helikopterekkel ellentétben a SkyLifter a mai léghajókhoz hasonlóan a lebegtető konstrukció alatti vezérlőfülkén található properelekkel haladna előre. Végsebessége 45 csomó körül mozogna, s egyszerre akár 2000 kilométert is megtehetne, ám a tervezők, Jeremy Fitton és Chares Luffman, bíznak abban, hogy bio-üzemanyag és napelemek alkalmazásával ennél akár jóval nagyobb teljesítményre is képes lehet a kész modell.

Sam Mokhtari, a cég partnerkapcsolataiért felelős munkatársa elárulta, hogy idáig két prototípust is építettek, Betty-t, a háromméteres miniléghajót, s Vikkit, a 18 méteres rögzített aerostatot. Tervbe van véve egy pilótanélküli változat is, ami a következő két-három évbe várható, illetve hat-hét éven belül érkezik Lucy, a 150 méteres kísérleti modell. Mokhtari nem tért ki a várható előállítási költségekre, azonban elismerte, hogy a léghajótechnológia egyik hátulötője a gyártási folyamat időigényessége.

A 90-es évek közepén a németek is próbálkoztak a technológia feltámasztásával Cargolifter néven, ám a cég  2002-ben csődbe ment, sokmillió dolláros tartozást és egy hatalmas ipari létesítményt hagyva hátra Brandenburgban, amiből azóta trópusi arborétummá alakítottak. Az amerikaik kedvét ez úgy látszik nem vette el a kísérletezéstől, jelentések alapján az elmúlt 10 évben körülbelül 1,7 milliárd dollárt fordítottak ilyen irányú kutatásokra, a Delhiben rendezett Nemzetközösségi Játékok nyitóünnepségének sztárja pedig egy gigantikus aerostat volt. Úgy látszik több mint 70 évnek kellett eltelnie a Hindenburg katasztrófája óta ahhoz, hogy a léghajók újabb végre esélyhez jussanak.

Részletek és további képek a Sydney Morning Heraldon