Az NGC 6210-es csillagköd egy csillag halálából született. A felvétel a csillag utolsó stádiumának egy pillanatát örökítette meg, mielőtt az fehér törpeként folytatná életét. Figyelem, hasonló sors vár a mi Napunkra is.

A planetáris köd kifejezés igencsak félrevezető, ugyanis nincs semmi köze a bolygókhoz, vagy a bolygók kialakulásához. A név onnan ered, hogy a korai csillagászok a Jupiterhez vagy a Szaturnuszhoz hasonló gázóriásoknak vélték ezeket az objektumokat. A planetáris ködöket valójában a végüket járó, hidrogénkészleteit kimerítő csillagok által kibocsátott por és gázok hozzák létre. 

Ez a felvétel a jelenségről készült eddigi legrészletesebb képet tárja elénk, különösen a formáció belsejét illetően, ahonnan a haldokló csillag minden irányba repíti ki magából a korábban őt alkotó anyagokat, szabálytalan alakot kölcsönözve ezzel a köd külső rétegeinek. 

A fénykép közepén található fénypont az újonnan formálódó fehér törpe. Relatíve kis méretű égitest, alig lehet nagyobb a Földnél, mégis rendkívül sűrű, fényes és forró. Nem tudni, hogy meddig tartanak ki a fehér törpék. Az egyre enyhébbé váló gázkibocsátásuk mellett akár évbilliókig is fennmaradhatnak, ami által várható élettartamuk a jelenlegi univerzum korának több százszorosa is lehet.

Az NGC 6210 körülbelül 6500 fényévre található. A Hubble Űrteleszkóp által készített felvételhez hasonló látványban az idegen csillagászok leghamarabb 5 milliárd év múlva gyönörködhetnek a mi Napunkat vizsgálva, ugyanis várhatóan addigra fog elfogyni a rendelkezésére álló összes hidrogén, hogy aztán megkezdődjön a fehér törpévé váláshoz vezető haláltánc (szóval innen Dunyach cinikus keserédessége?). 

space.com