Egy távoli galaxis csillaga szupernovává vált... ám előfordulhat, hogy teljesen észrevétlenül, mivel a csillag által kibocsátott óriási porfelhő egyszerűen magába zárta a robbanást.

A csillagászok ezelőtt soha nem voltak tanúi még ilyen lelombozó szupernova-robbanásnak, ám úgy vélik, hogy ez a jelenség talán igen gyakran előfordulhatott a korai univerzumban. A NASA Spitzer Űrteleszkóp-csapata éppen fekete lyukak után kutatott, amikor 3 milliárd fényév távolságban különös hőjeleket érzékelt, ami tulajdonságaiban eltért minden eddigi felfedezéstől. Bármi is volt a dolog hátterében, hónapokig elképesztő hőt sugárzott ki magából.

A rövid ideig tartó hősugárzás egy szupernovára utalt, ám ezek a robbanások óriási fénykibocsátással is járnak, s korántsem ekkora mértékű hőemelkedéssel. S mégis, az objektum hőmérséklete majdnem megközelítette a 700 Celsius fokot (ilyen kiterjedt jelenségnél ez több mint szokatlan). A kutatók hamarosan rájöttek az egyedüli megoldásra: a szupernovát magába zárta a csillag által kibocsátott masszív porfelhő, ami ugyan felhevült, de elnyelte a robbanás fényét.

A csillagászok figyelemre méltó részletességgel jártak utánna a jelenséget megelőző eseményeknek. A csillag valószínűleg ötvenszer nehezebb lehetett a mi Napunknál, s tudvalevő, hogy az ilyen mérettartományú csillagok hatalmas mennyiségű anyagot szórnak szét maguk körül a robbanást megelőző fázisban. Az első felhőt mintegy 300 évvel, míg a másodikat mindössze négy évvel bocsátotta ki a szupernovává válás előtt. A két felhő lassacskán beterítette a csillag körüli űrt, kétrétegű porfelhőt alakítva ki ezzel, amely minden belülről eredő fényt foglyul ejtett.

A kutatók úgy vélik, hogy az ilyen típusú szupernovák sokkal gyakrabban fordultak elő a korai univerzumban, mielőtt hidrogén és hélium fúziójából nehezebb elemek is létrejöttek volna, illetve a fiatal, kevés fémtartalékkal bíró galaxisokban továbbra is megfigyelhetők lehetnek. Igazság szerint a kutatók azt állítják, hogy most, miután már tudják mit keressenek akár 100 hasonló esetet is találhatnak majd az elkövetkező két évben. Ugyan még nem robbant fel, de az Eta Carinae, galaxisunk legfényesebb csillaga is hasonló sorsa fog jutni a jövőben.

Szerencsénkre az "eredeti" szupernova is a mostaninál némileg látványosabban zárhatja karrierjét. Megvan az esély, hogy a robbanás első lökéshulláma továbbpattan a belső rétegről a külsőre, ami által előbb vagy utóbb az egész porfelhő felragyog majd.

space