Egy újonnan kifejlesztett eljárás segítségével nem csupán lelassították, de a visszájára fordították az öregedés menetét kísérleti egerek szervezetében - állítják a Harvardi Orvostudományi Egyetem kutatói. Az állati alanyoknál tapasztalt meglepően gyors gyógyulási folyamat felkeltette annak reményét, hogy a jövőben talán embereknél is alkalmazható lehet a kezelés.
Bár a kutatást vezető Ronald DePinho nem kívánt garanciákat vállalni, az eljárásban rejlő lehetőségek tárgyalásakor maga is elismerte, hogy egy esetleges öregedésgátló terápiának drámai egészségügyi következményei lehetnek. Számos időskori betegség, például a demencia vagy az Alzheimer-kór megelőzhetővé válna, s mérséklődne az agyvérzés és más keringési zavarok kockázata is. Drasztikusan kitolódna a várható élettartam és az idősebb korosztályok életminősége is rengeteget javulna.
Bár az öregedés még nem ismert teljes egészében, a tudósok tisztában vannak vele, hogy számos tényező kölcsönösen határozza meg a folyamat menetét. A nagy reakcióképességű, sejtkárosító szabad gyökök egyaránt képződnek a szervezeten belül, s jutnak be külső anyagok által, emellett különböző narkotikumok, az ultraibolya sugárzás és számos más környezeti hatás is hozzájárul az öregedéshez.
A harvardi kutatócsoport elsősorban a telomerek rövidülésére koncentrált. Az emberi test legtöbb sejtje 23 pár kromoszómát tartalmaz. Minden egyes kromoszóma végén található egy telomernek nevezett szakasz, amely az örökítőanyagot védi a károsodástól az osztódások során. Minden alkalommal, amikor a sejt osztódik, a telomer megrövidül, egészen addig, míg végül a telomer "elfogy", működésképtelenné válik, s ilyenkor elkerülhetetlenné a kromoszóma számottevő károsodása, s bekövetkezik a sejthalál vagy pedig kezdetét veszi a sejtműködést felfüggesztő elöregedési fázis.
A harvardiak genetikailag módosított egereket tenyésztettek, amelyek szervezetéből hiányzott a telomeráznak nevezett, telomerek rövidülését megakadályozó enzim. Telomeráz híján az egerek idő előtt megöregedtek, s számos rendellenességet mutattak, úgy mint gyenge szaglóképesség, csökkent agytérfogat, meddőség, emésztőrendszeri szöveteik és lépük számos helyen károsodott. Azonban amikor DePinho reaktiválta az enzimtermelődést az egerek szervezetében, a sérült szövetek regenerálódni kezdtek, ráadásul az öregedési folyamat is visszájára fordult. A kezelés hatására még új idegsejtek is termelődtek az egerek agyában.
A kísérlet emberi alanyoknál történő megismétlése némileg komolyabb problémát jelent, s veszélyesebb is. Az egerek egész életükön át megőrzik telomeráz-termelő képességüket, a felnőtt embereknél azonban az enzimtermelődés kikapcsolódik. Ennek oka rendkívül egyszerű: szervezetünk így gondoskodik arról, hogy mérséklődjön a rákos sejtek kialakulásának kockázata. Bár a telomeráz-szint növelésével jócskán lelassulna az öregedés folyamata, ezzel párhuzamosan a rákos megbetegedések esélye is jelentősen megnőne. DePinho azt javasolja, hogy utóbbi eshetőség kiküszöbölésére érdemes időszakosan, s kizárólag fiataloknál alkalmazni a kezelést, akik szervezetében még nem alakulhattak ki észrevétlen, ám hibásan működő sejtek, sejthalmazok.
A Cardiff Egyetemen dolgozó David Kipling úgy véli, hogy az emberi szövetregeneráció elsődleges célja az elöregedett sejtek kiszűrése és eltávolítása, ami által ellensúlyozhatók lennének a környező szövetekre és szervekre gyakorolt hatásaik. Bár káprázatosnak nevezte az eredményeket, emlékeztetett arra, hogy az egerek nem kicsi emberek, a két faj szervezetében teljesen másképp fejti ki hatását ugyanaz az enzim, s nem biztos, hogy a telomeráz-termelődés újraindítása valóban megszüntetné az elöregedett sejtek kártékony működését. Az Oxfordi Egyetem biokémikusa, Lynne Cox rendkívüli fontosságúnak nevezte a kutatást, s úgy fogalmazott, hogy az eredmények bizonyítékul szolgálnak arra a működési elvre, amely alapján a rövidtávú kezelések révén történő telomeráz-termelődés visszaállításával kezelhetőek az öregedéssel járó sejtromlás során sérülő szövetek, s visszaállítható a szervek egészséges működése.
DePinho elárulta, hogy a harvardi egerek közül egyikben sem alakult ki rákos megbetegedés a kezelés hatására. A kutatócsoport most azt vizsgálja, hogy a kezelés valóban kiterjeszti az egerek élettartamát, vagy csupán egészséges öregkort biztosít. Tom Kirkwood az Öregedési és Egészségügyi Intézet vezetője szerint a kulcskérdés az, hogy mindez mit jelent az öregedéssel járó egészségügyi problémák kezelése szempontjából. Bár bizonyítást nyert, hogy a telomeráz elválaszthatatlan az emberi öregedéstől, egyáltalán nem biztos, hogy kizárólag, sőt mi több, dominánsan egyetlen enzim határozná meg a folyamatot úgy, ahogyan azt a vizsgált egereknél tapasztaltuk. Kirkwood emellett aggályosnak tartja azt is, hogy a kutatás alapján egyáltalán világos, hogy a mesterséges telomeráz-reaktiváció hozzájárulna-e a rákos sejtek kialakulásához vagy sem.
Kirkwood aggályai érthetőek, ám tegyük hozzá, hogy az elmúlt évek rákkutatásai is számos eredménnyel szolgáltak. Ha sikerül egyesíteni a "rákölő vakcinát", s a telomeráz-kezelést még a végén a Marsra sem kell eljutnunk, hogy az utánunk következő generáció élvezni tudja a "negyedik életkor" szépségeit.
Segíts Te is: magyar Pulit a Holdra és legyél tagja a Kis Lépés Klub-nak.
Utolsó kommentek