Markovics Botond (Brandon Hackett) neve valószínűleg nem ismeretlen az SF kedvelői előtt – a hazai szerzők új generációjának meghatározó képviselője olyan kiváló regényekkel örvendeztetett meg minket, mint az emberi nem technológia általi továbbfejlesztésével felmerülő etikai kérdéseket boncolgató Poszthumán döntés és a Zsoldos Péter-díjjal jutalmazott Isten gépei, melynek központi témája a technológiai szingularitás volt. Következő regénye, Az ember könyve várhatóan 2011 folyamán jelenik meg.

GALAKTIKA: Bár a blogodban magad is több helyütt elismered, hogy óriási fába vágtad a fejszéd a regény megírásakor, mégis meg kell kérdeznem: röviden össze tudnád foglalni, hogy miről is szól Az ember könyve?

BRANDON HACKETT: Ez mindig nehéz kérdés, mert pár mondatban összefoglalva bármely regény banálissá tud válni, ráadásul a legérdekesebb részletekről nem is szabad mesélni, mert megölik az olvasás élményét, így nem beszélhetek pl. a regényben markáns szerepet kapó idegen civilizációról sem. :)

A regény kezdetén háromezer ember zsúfolódik egy csarnokban nyomasztó körülmények között, erkölcsök nélküli, öntörvényű közösségbe szerveződve. Egy félig élő, idegen űrhajó belsejében utaznak, ami egyre távolodik a Földtől, de még azt sem tudják, hogy kik és miért ragadták el őket, és egyáltalán hová tartanak?

Az űrhajó végül megérkezik elrablóik világába, ahol az evolúció egy gyökeresen más utat választott, mint a Földön, és ahol az érkezésük az egész bolygó életét feldúlja, és életük legfontosabb választása elé állítja a szereplőket is, amelynek tétje a túlélésük és az emberi mivoltuk megőrzése.

G: Emlékszel-e valamiféle konkrét élményre, ami az írást megelőző ötletáradatot elindította?

B. H.: Három ilyen élményem is volt. A legelső még 2001-ben ért, miközben egy dokumentumfilmet néztem a Bikini-atoll egykori lakóiról, akiket 1954-ben az amerikai hadsereg kitelepített a szigetükről, hogy utána a térségben nukleáris kísérleteket folytasson. A bennszülötteket egy másik szigetre költöztették, ami jóval kisebb volt, ezért a hadsereg rendszeresen szállított nekik élelmet, és közben elhintették az amerikai kultúrát is. Az őslakók nemsokára már napszemüveget, hawaii ingeket, baseball sapkát hordtak, konzerveket és kólát ittak, az új helyen született gyerekeknek pedig már semmit nem jelentett a Bikini-atoll. Ez volt az a gondolat és kép, ami nagyon erősen megragadt bennem.

A másik élményem egy csigafajról szóló tudományos cikk volt, ami egy új dimenzióba emelte a történetet, a harmadik pedig Victor Hugotól A nyomorultak újraolvasása. Hugo világirodalmi klasszikusa Az ember könyve egyik drámai részében játszik fontos szerepet.

G: Kellett bármilyen jellegű kutatómunkát végezned az írás során?

B. H.: Természetesen, bár ezúttal igyekeztem kihagyni a tudományos fejtegetéseket, leírásokat, hiszen a szereplők is hétköznapi emberek, emiatt nem magyarázhatnak meg minden jelenséget egymásnak és az olvasónak :), mivel vajmi keveset értenek az események tudományos hátteréből.

Kiknek ajánlanád leginkább Az ember könyvét?

B. H.: Igyekeztem olyan történetet írni, ami nem csak a sci-fi rajongóknak szól, így szerintem olyan olvasók is a kezükbe vehetik, akik idegenkednek a sci-fi tematikától. Éppen az utolsó simításokat végzem a szövegen, de hogy milyen lett, azt nem tudom megítélni. Igaz, az író véleménye ilyenkor aztán végképp nem is számít.

G: Bár a blogod már önmagában is kiváló olvasmány a rajongóid és az írói munka iránt érdeklődő internetezők számára, nemrég indult több más szerzővel közösen szerkesztett online magazinotok, az sfmag.hu. Mesélnél egy kicsit az oldal születéséről?

B. H.: Még év elején kezdtünk el róla beszélgetni Kánai András barátommal, az ötlet pedig abból eredt, hogy hiányzott már a széleskörű összefogás a hazai fantasztikumból, valamint nagyon hiányzott egy rendszeres frissítésű, és saját cikkeket, ismertetőket, esszéket publikáló fantasztikus oldal. Minél több ismerőst kérdeztünk meg, hogy mi a véleménye az ötletről, annál nagyobb lett a lelkesedés, annál nagyobbak lettek a célok. Közel fél éven át szerveztük az oldalt, közben csatlakoztunk az LFG Zónához, ahonnan egyrészt tech hátteret, másrészt egy hosszú évek alatt felépített olvasótábort is kaptunk, majd november végén végre elindultunk.

G: Hányan szerkesztitek az oldalt, és miként működtök?

B. H.: Az SFmag-ot harmincan üzemeltetjük, köztük a sci-fi és fantasy élet prominens személyiségei, írók, fordítók, ismert bloggerek, de napról napra jelentkeznek újabb lelkes ismerősök és ismeretlenek, hogy szívesen írnának cikkeket.

Az oldal koncepciója egyedi, ugyanis több hónapra előre dolgozunk, sok elkészült ismertető csak hónapok múlva fog megjelenni. A rengeteg cikk havi szinten előre tervezhetővé teszi az oldalt, ez pedig nagy könnyebbséget és még nagyobb előnyt jelent. Aki szeret olvasni, filmeket, sorozatokat nézni, érdeklik a fantasztikumhoz kapcsolódó tudományos, jövőkutatással foglalkozó cikkek, vagy a társművészetek, nálunk minden nap talál új olvasnivalót, megpróbálunk valamiféle minőségi irányt mutatni a hazai és idegen nyelvű fantasztikum területén.

Rengeteg tervünk van, többek között az igényes magyar fantasztikumot is szeretnénk megismertetni a világgal, ezért időnként angol nyelvű cikkeket, novellákat is közlünk, és már most több angolszász portállal vagyunk kapcsolatban.

Köszönjük, hogy időt szakítottál ránk!

Én köszönöm a lehetőséget.

Az interjút GalBob (Kovács Rezsuk Dániel) készítette.

Illusztrációk: Luis Royo, Stephan Martiniere, Neil Blevins