A spekulatív fikció egyik kis ága, a gőzgépekkel és Viktoriánus-kori technológiákkal és divatokkal foglalkozó steampunk egykor nem volt több, mint néhány író hobbija. Mára azonban tagadhatatlanul külön sf műfajjá nőtte ki magát, sőt, megkockáztatható, hogy külön szubkultúrává.

Hiszen külön divatja, művészete, filmjei sőt, zenéje van, írja a brit sf író, Gareth L. Powell.

Az utóbbi évtizedben lezajlott egy csendes forradalom a spekulatív fikció kedvelői közt. A hölgyek fűzőkbe préselődtek, az urak pedig elkezdték viselni katonai egyenruhává alakított fekete pólóikat, örökölt, ódivatú kabátjaikat, cilindereiket és úszó (vagy éppen repülős) szemüvegeiket. Egykoron csillogó, high-tech tárgyak pedig, mint a laptopok vagy a mobiltelefonok antikolt mahagónival és bronz fedőkkel gazdagodtak. Mindennek az oka természetesen a steampunk felemelkedése.

A steampunk az 1980-as és 90-es években kezdett bevonulni a köztudatba olyan könyvek megjelenésével, mint William Gibson és Bruce Sterling A gépezete, Paul di Filippo Victoriája és Alan Moore képregénysorozata, a The League of Extraordinary Gentlemen. Irodalmi szemszögből a forrásai között tudja olyan írók munkáit, mint H.G. Wells, Jules Verne, Sir Arthur Conan Doyle, W.E. Johns és Mary Shelley. Sőt, bár Powell nem ír róla, ide lehet sorolni Nathaniel Hawthorne-t is, aki zseniális lélektani kisregényében, a The Artist of the Beautifulban egy órásmesterről ír, aki nem elégedett azzal, hogy pusztán hasznos és zseniális időmérő eszközöket gyárt, valami szépet akar alkotni... így születik meg a pici, gőzmeghajtású rovar a mű végére... Gyakran tűnnek fel az órák mellett más Viktória-korabeli technikai eszközök, mint például gőzmeghajtás és léghajók.

Egyes művek alternatív történelmekben játszódnak, ahol a viktoriánus tudósok modern eszközöket állítanak elő a 19. századi technológia használatával. Például A gépezetben Charles Babbage gőzerővel működtetett mechanikus számítógépe egy évszázaddal előrehozza az információs társadalom korát, Stephen Baxter Anti-Ice című regényében pedig az antianyag felfedezése ad az 1850-es években Angliának nukleáris energiát és az időutazás képességét.

Azonban az minden steampunk történetre igaz, hogy a világ energiaellátását alapvetően gőzzel fedezik, a benzin és a gázolaj pedig nem válik jelentőssé.

A műfaj szempontjából nagyon fontos az esztétika, a tárgyak, ruhák, épületek kinézete. Rengeteg rajongó foglalkozik azzal, hogy különböző mai használati tárgyakat, számítógépeket, hangszereket, zsebórákat átalakítsa: Neo-Viktoriánus díszítést és műgépesítést helyeznek el a tárgyakon, ami gyakran foglal magába bronzfogaskerekeket és üvegburákat. Még saját kosztümöket is készítenek, amikre a mintákat egy olyan korból merítik, amikor a férfiak (és lassacskán a nők és a gyerekek is) fülig gépzsírosan tértek haza, de mégis volt idejük kiöltözni a vacsorához. Ráadásul a dolog ideológiája is távol áll a mai világtól: amikor olcsóbb és egyszerűbb boltból pótolni egy elromlott elektromos eszközt, mint megjavíttatni, elég furcsa az elképzelés, hogy piszkos és kimerítő munka árán elkészíthetjük és megjavíthatjuk a saját felszerelésünket... a saját, nagyon nagyméretű, puffogó felszerelésünket.

A filmek világába is betört a steampunk, olyan alkotásokat köszönhetünk neki, mint a 2004-ben Oscar díjra is jelölt anime, A vándorló palota, a Wild, Wild West, az Elveszett gyerekek városa vagy A szövetség. (Az animéknek alapból is jól áll a steampunk. Kettő is van, amit nyugodt szívvel tudok ajánlani, az egyik a hosszú, legendás sorozat, a Full Metal Alchemist, a másik az egész estés film, a Steamboy/Gőzfiú. Mindkettő letölthető egy ingyenes regisztrációt követően az AnimeAddicts.hu jóvoltából, magyar felirattal illetve szinkronnal.)

És mi a steampunk lényege? A függetlenség, személyi szabadság elképzelése, a kalandos, pozitív, vállalkozó lelkület. Ezen értékes üzenet dacára sokan azért kritizálják, mert szerintük nem a 19. század problémáiról szól, mint a gyerekmunka, a női egyenjogúság hiánya, rabszolgaság, éhínség, járványok...

De ezek a kritikák pont elmennek a lényeg mellett. Bár a steampunk gyökerei a történelemben keresendők, nem történelmi műfajról van szó. Nem szociológiai elemzést akar nyújtani, ráadásul, csakúgy, mint a viktoriánus regényekben, a fantáziától bűzlik az egész.

Több történetben megjelenik a természetfeletti elem is, mint vámpirizmus vagy zombik (például Cherie Priest történeteiben vagy a Thief: The Dark Project című PC játékban). Más művekben, például China Miéville Perdido pályaudvar, végállomásában egy furcsa világban találjuk magunkat, ahol a mágia és technológia izgalmasan és testvériesen megfér egymás mellett.

Bár a steampunknak egységes meghatározása még nincs, az már tény, hogy a zeppelinek és a repülősszemüvegek (jó pár egyéb dolog mellett) kezdenek nélkülözhetetlenné válni, azaz kezdenek egyes elemek díszletté válni. Még zenei műfaj is indult, olyan bandák játszanak steampunk zenét, mint az Abney Park, a Rasputina vagy a Vernian Process.

A steampunk legnagyobb előnye és ereje a hangulat, ami egyetlen csapásra beszippantja az embert. Azért is lehetséges ez, mert egy olyan optimista és pozitív gondolkodású  világba repíti vissza az embert, ahol még szilárd volt a hit, hogy az univerzum mindenki számára megérthető és hasznosítható.
A világ jobbításáért pedig érdemes dolgozni. Még töméntelen gépzsírral is.

irishtimes.com nyomán