Korábban már a rakétatechnikáról elmélkedtünk Neal Stephenson, többek közt a Gyémántkor című kultikus regény szerzőjének írása kapcsán. Lássunk hát most rakétákat - amelyek a világűrbe nukleáris tölteteket szállítottak, fegyvertesztelés céljából. (Ugyanis a nyitóképen sem a lemenő Napot látjuk...)

1962 nyarán ugyanis az amerikai haderő felrobbantott nagyjából 250 mérfölddel a Csendes-óceán felett egy hidrogénbombát is (több más töltet illusztris társaságában).

A kísérlet persze nem (csak) a világűrben való bevethetőséget vizsgálta. James van Allen 1958-ban publikálta a róla elnevezett övek létezését, amelyek a Föld mágneses mezeje által a bolygó körül létrehozott, elektromos töltéssel bíró részecskék különböző, nagyjából fix formájú és elhelyezkedésű felhői. A kísérletben Van Allen vezető szereppel bírt.

Négy célkitűzésük volt a művelettel:

1. Lehet-e nukleáris robbanással megzavarni az ellenség radarjait és egyéb érzékelését?
2. A robbanás okoz-e kárt a környékén levő tárgyakban (műholdak, stb.)?
3. A Van Allen övek továbbítanak-e lökéshullámot lefelé és mérhető-e így csapás az ellenségre?
4. Megváltoztatja-e egy ilyen robbanás ezeknek a mágneses öveknek a természetes formáját és jellegét?

Nem csak a tudományos érdeklődés vezette őket természetesen, hanem a hidegháború mindent uraló alapelve: ha mi nem tesszük meg, megteszi az ellenség. Ez a történelem első olyan esete az erre szakosodott Fleming történelemprofesszor szerint, amikor valaki felfedezett valamit, aztán egyből úgy döntött, hogy felrobbantja.

A Starfish Prime kódnevű hadműveletben, több viszonylag sikertelen atombombás kísérlet után 1962-ben az amerikaiak fellőttek és felrobbantottak egy hidrogénbombát, ami olyan látványos jelenséget produkált a magnetoszférában, hogy Új-Zélandtól a Hawaii-szigetekig mindenhol látszott. Gyakorlatilag egy mesterséges Van Allen-öv kiterjesztődés történt. 

Honoluluban és a Hawaii-szigeteken szabadtéri partikat tartottak, hogy megnézhessék a jelenséget - a látvány pedig felülmúlta az elképzeléseiket. Olyan dolgokról is beszámoltak, mint kialvó világítás, és maguktól nyitódó-csukódó elektromos garázsajtók, össze-vissza kapcsolgató tévék... de a nagy műsor, az bizony az égen játszódott le.

npr.org