Előítéletekkel ültem bele a fotelba. Félig-meddig kötelességből kell megnéznem. Gondoltam essünk túl rajta. Másfél óra, és mehetek dolgomra.
Aztán kiderült, hogy ennél jobb programot nem is választhattam volna egy borongós késő délután. A Heavy Metal ugyanis kifejezetten szórakoztató, humoros, és a zsáner szabályait felrúgó (vagy éppen megteremtő) alkotás. Mindez rengeteg erotikával felturbózva.

Egy francia SF magazin (kezdetekben Metal Hurlant néven futott) szolgáltatta a szegmensek alaptörténeteit, amikből egy laza szerkezetű animációs filmfüzér állt össze. A keretes szerkezet így fest: a zöld golyó formájában testet öltött Gonosz (Loc-Nair) sarokba szorít egy kislányt, akinek különböző fantasztikus történeteket mutat meg. A film első felében a sci-fi dominál, míg a második etap inkább a fantasy oltárán áldoz.

Ha összehasonlítjuk a korszak animációs kulcsfilmjeivel (Tűz és jég, Wizards, A vad bolygó, Az idő urai), akkor sincs miért szégyenkezni. A Heavy Metal felvállalja, hogy exploitation mozi - erőszak, szex és drogok kísérik a különböző epizódok cselekményét. Rengeteg a fedetlen női kebel, és végig dübörög a metál, amit helyenként Elmer Bernstein kísérőzenéje szakít meg.

Filmbéli klasszikusokra is utal: a Harry Canyon-sztoriban a taxist Robby, a robot szolgálja ki (Tiltott bolygó), de említhetjük a beszívott alieneket, akik a USS Enterprise mellett is elröpülnek kalandjaik során.

Nagy lelkesedésemben rögtön utána megnéztem a Heavy Metal 2000-t is: azonban a stílus, a történet esszenciája eltűnt. Maradtak az erőszak-és szexpanelek, amiket semmi se tartotta össze, csak lebegtek az űrben.

Már pár éve tartja magát a pletyka, hogy David Fincher vezetésével elkezdték készíteni az új Heavy Metal filmet. Azonban nagyon csendes a produkció körül minden - kíváncsiak vagyunk, vajon sikerül-e leküzdeni a CGI okozta korhatár-krízist, és marad-e a 18-as karika?

kicsimate