A tudomány jelen állása szerint ciklikus naptevékenység vitathatatlanul egyik legdurvább jelensége a fler. Olyan mennyiségű töltéssel rendelkező részecske, foton, sugárzás és ki tudja, mi minden áradhat ki ilyenkor csillagunkból, hogy azt gyanítják (bár még nem elfogadott a nézet), hogy még érzelmeink és gondolataink is megváltozhatnak tőlük kis mértékben, ráadásul nyugtalan az álmunk. És ha az emberre ilyen mértékben hat, az érzékenyebb műszerek és az állatok vajon hogy éreznek? Nézzünk meg hat jól dokumentált esetet a történelemből, és lássuk, mire számíthatunk a közelgő naptevékenységi csúcskor (amit 2013-ra jövendöl a NASA... kár, hogy akkor már nem lesz világ, amely közismerten 2012-ben véget ér, ugye).

1. A Carrington-esemény, 1859

A Carrington-esemény az első dokumentált fler, ami az emberi világra nagy mértékben hatással volt. Szeptember elsején, 11:18 perckor kezdődött. Nevét arról az asztronómusról (Richard Carrington) kapta, aki megfigyelte teleszkópjával, és lerajzolta az általa megfigyelt foltokat. A NASA szakértői szerint az elmúlt 500 év legnagyobb olyan fler-eseménye volt, amiről (dokumentáció révén) tudunk. Hatásai döbbenetesek voltak: még a Karibi-térségben is "északi" fényt figyeltek meg! De a legijesztőbb az volt, ami a telegráf rendszerekkel történt. Ugyanis a fler túltöltötte a kábeleket, "üzeneteket" küldött, sőt, több helyen kigyulladtak a vezetékek, és több kezelőt áramütés ért. Képzeljük el, milyen kellemetlen hatásai lettek volna annak, ha mondjuk a kubai atomrakéta-válság idején érkeznek ilyen fantomüzenetek a Kremlbe vagy a Fehér Házba...

2. Napkitörés vs. AT&T (1972)

Az 1972. augusztus 4-én bekövetkezett fler nemes egyszerűséggel leállította az Egyesült Államok hosszú távolságú telefonkapcsolatát. Az AT&T, az USA telefonos kommunikációért felelős gigász-cége erre az eseményre reagált azzal, hogy teljesen új design szerint átépítette a transzatlanti és államok közi vonalhálózatát (és új áramszolgáltatási rendszert fejlesztett ki), ami a mai internet technológiai értelemben vett elődjének is tekinthető.

3. Goodbye Lenin, goodbye erőmű (1989)

A nagy változások évében, március 13-án egy óriási fler a hibátlannak tartott kanadai áramszolgáltatást gyilkolta le egy szempillantás alatt. Több, mint hatmillió ember maradt áram nélkül huzamosabb ideig, és akkor még nem beszéltünk a gyárakról, cégekről - ugyanis ez többek közt Québecben következett be! Többek közt a legnagyobb vízi erőmű, a Hydro Québec esett áldozatul a Napból kiáradó részecskezuhanynak. Fizikai sérülések is történtek: például New Jerseyben egész transzformátor-egységek olvadtak szét és égtek ki, és rengeteg egyéb állomás is megsérült. A kutatás alapján ez a napkitörés nagyságrendileg meg sem közelítette a Carrington-eseményt!

4. A Bastille-napi esemény (2000)

A Bastille nap (július 14) a francia forradalom egyik eseményének, a Bastille ostromának nemzeti ünnepként kezelt évfordulója. Kár, hogy egy rakás műholdat megsütött egy X5 kategóriás napvihar-esemény, és ezért akadoztak (vagy elmaradtak) az ünnepségekről való közvetítések. Ez volt az egyik legalaposabban megfigyelt fler-esemény, és 1989 után a legerősebb is a mai napig a Carrington óta.

5. Az Ultra-Erős Halloween Napvihar (2003)

Október 28-án a Nap minimális készülődés után elindított egy komolyabb fler-sorozatot. A napvihar olyan erősre nőtte ki magát, hogy leégette a speciális megfigyelő műholdat, amit ráállítottak. A szenzorok X28-as erősségnél csődöltek be, de a megfigyelők X45-re becsülték a napvihart a legerősebb pillanatában. Két hétig folyamatosan tartott, kilenc nagy kitöréssel.

6. Utazzon a Bahamákra karácsonykor (2006 karácsony)

A Nap 2006 december 5-én úgy határozott, nagy értékű Mikulás-ajándékkal lepi meg a Föld lakóit, utazási csekkek formájában. Ugyanis olyan erejű napviharba kezdett, ami tíz percre kezelhetetlenné tette a GPS-rendszert, és így rengetegen a Bahamákon vagy Hawaii-on találhatták magukat a Krisztina-körútról vagy a BAH-csomópontról is akár. Persze, voltak kellemetlenebb ajándékai is csillagunknak: kereskedelmi műholdak mentek tönkre vagy estek ki 10-20 percekre a kommunikációs hálóból, valamint olyan energiájú Röntgen-sugarakkal bombázta a Földet, hogy a GOES-13 műhold Röntgen-kép készítő szenzorait (melyek direkt ilyen sugarak fotózására készültek!) becsülettel kiégette, amikor az az alábbi képet készítette.

Ez a hat eset jól mutatja, hogy amióta emberek kellően érzékeny (vagy ilyen jellegű részecskékre érzékeny) gépekkel dolgoznak, a napviharok jelentősége és az előrejelzés szükségessége mérhetetlenül megnőtt. A wireless internet széles körben való elterjedése és így a műholdas kommunikáció növekvő hangsúlyossága ezekre a fler-tevékenységekre nagyon érzékennyé teszik a mindennapjainkat. Fel kell tennünk a kérdést, akár az aktuális angliai események kapcsán is: mi történne, ha lecsapna ránk egy Carrington méretű vihar és mondjuk 24 órára leállnának a biztonsági kamerák, a GPS, a számítógépek, a telefonok, a mobilok...? Vagy ha olyan, még a Carringtonnál is nagyobb napvihar következne be, amely minden eddiginél nagyobb, akár az életre veszélyes részecsketengerbe merítené a Földet?

space.com