A gyakorlott rémtörténet-kedvelő sokszor és sokat hallhatta már annak a bizonyos 1816-os nyári éjszakának történetét. Azét a pillanatét, amikor Mary Shelley Frankensteinje megszületett. A kistestvérről azonban gyakorta megfeledkezünk, holott utódai számát és népszerűségét tekintve jócskán túlnőtt már a tudós által összefércelt szörny meséjén. Ugyanis a társaságba Byron kísérőjeként érkező John Polidori története fektette le a modern vámpírmítosz alapjait.

A rövid írás egy Aubrey nevű, fiatal nemes történetét meséli el, aki hamarosan teljesen hatása alá kerül a londoni társaság új középpontjának, a titokzatos Lord Ruthvennek. A Lord útitársa lesz, s így hamarosan felfigyel Ruthven "különcségeire" is. A varázs pedig végképp megtörik, mikor a Lord elcsábít egy ismerős kisasszonyt. Aubrey ezek után Görögországba utazik, ahol a fogadós fiatal lányától különös meséket hall az éjszaka démonairól. Ezekből pedig hamarosan valóság lesz: Ianthe vámpírgyilkosság áldozatává válik. Aubrey számára nem marad más hátra: újból csatlakozik Lord Ruthvenhez. Közös utazásukat azonban hamarosan banditák támadása zárja rövidre. A halálos sebet szerző Lord arra kéri Aubreyt, esküdjön meg, hogy egy évig senkinek sem beszél haláláról és annak körülményeiről. Miután a fiatal nemes eleget tesz kérésének, Ruthven örök álomra szenderül. Visszatérve Londonba Aubrey hamarosan ismét találkozik a Lorddal, akinek kutya baja, és arra sem rest, hogy esküjére figyelmeztesse a fiatalembert. A nemes adott szava miatt így kénytelen tehetetlenül figyelni, ahogy Ruthven elcsábítja és eljegyzi húgát. Aubrey ebbe belerokkan, de még menteni próbálja a menthetőt. Mivel az esküvő napján telik le a titoktartási fogadalom, levelet ír húgának. Ebben tudatja vele, hogy miféle szerzet is a Lord - ám soraival elkésik. A frigy megköttetik, az arát a nászéjszakát követően holtan lelik, kiszipolyozott testtel, egyetlen csepp vér nélkül. Lord Ruthvennek pedig örökre nyoma vész.

Egyszerű mese, a séma azonban már ismerős: ellenállhatatlan, gazdag nemes, aki könnyedén ujjai köré csavarja a nőket, hogy a szó legszorosabb értelmében kiszipolyozza őket; ártatlan, naiva, aki a nemes áldozatául esik; és a vakmerő fiatalember, aki előbb társként és barátként, majd "vadászként" jár a báránybőrbe bújt farkas nyomában. Hát nem valami ilyesmivel találkozunk a Dracula hasábjain is? A Polidori-féle rövid rémmese azonban nem csak a Bram Stoker-féle nagy klasszikusra gyakorolt hatást. A Byronról mintázott dandy képe azóta is az új vámpírkép alappillére. A manapság a mozikat és könyvespolcokat meghódító vérszívó-mesék halhatatlan hősei is mind vonzóak, veszélyesek, démoniak és ellenállhatatlanok. Persze az egyenjogúság jegyében már nem csak a gyengébbik nemre tehetnek mély "ruthveni" benyomást. A legjobb példa erre Miriam Baylock, az Éhség vámpír főhősnője.