Tesztoszteronban tocsogó, kőkeménységgel körített előző posztunkban elkezdtük végigvenni a 10 legkeményebb számítógépes játék karaktert. Bizony, az előrejelzések alapján nagyon sűrűnek ígérkezik a második ötös... csak reméljük, hogy minden sörvedelő, cinikus, brutális állat belefér a top5-be, vagy nagyon, nagyon súlyos problémáknak nézünk elébe, és bizony egy pixeltömeg fog levadászni minket... lássuk hát a második ötöst!

5. Garrett (Thief-trilógia)

A gőzös-gázos kő és fém Város mestertolvajának keménysége nem mennydörgő puskalövésekben és szupererős páncélzatban nyilvánul meg. Nem is megy be villogó pengékkel egy épületbe sem. Amit ehelyett csinál, abban viszont párját ritkítja (gyakran szó szerint): akárkinek a kastélyát kipakolja pillanatok alatt, úgy, hogy közben az ég adta világon senkinek nem esik különösebb bántódása egy-egy jól kiérdemelt véraláfutáson kívül, amit általában a tarkójukra kapnak. Elég csak belehallgatni Garrett cinikus, reszelős hangon (hát hogyne, nem Talker, hanem Thief a foglalkozása...) elrecsegett monológjaiba ahhoz, hogy érezzük, ennek a pasasnak a stressz a szórakozás. És Garrett konkrétan élvezi a félelmet, az izgalmat, azt az állapotot, amikor árnyékról árnyékra suhan, gonosz megjegyzésekkel illeti a falikárpitokat, kiröhögi az őröket, és a legdurvább szörny vagy élőhalott is csak egy "ejj, de ronda" sóhajt vált ki belőle. Garrett az az ember, aki nem azért menti meg a világot évente egyszer, mert hős, hanem mert pont onnan lop el valamit, ahol az apokalipszis elindul. Néha kivájják a fél szemét (reakció: "na végre, tök régóta akartam már egy ilyen király mesterséges szemet a kalapácsosoktól"), ráadásul folyamatosan a nyomában vannak a Keeperek, akiknek szent meggyőződése, hogy be kell bizonyítaniuk neki, hogy hős, de őt örökké csak az a szép hajtű érdekli, amit megrendeltek tőle előző este a feketepiacon. Mágiát és technikát is gond nélkül alkalmaz, ráadásul magas helyekre például olyan nyilakkal mászik föl, amelyek végére kötelet csomóz, és már mehet is a mászás.
És ha még nem mondtuk volna, amellett, hogy kegyetlenül meggazdagszik, megmenti a világot. Háromszor.

4. Riviai Geralt (Witcher)

Geralt egy génmódosított, ember formájú acéldarab, ha a keménységét nézzük. Tetőtől talpig vas himbálózik a testéről: tőrök, kések, kardok, balták, mikor mihez jut hozzá. Ráadásul ezeket pofátlanul jól használja is: az embereknél gyorsabb és erősebb, a szörnyeknél gyorsabb, erősebb és intelligensebb is. Ráadásul van egy-két olyan hajlama, amitől elborzad minden lányos apa: körbejárja a világot és 900 szörny leirtása után kocsmázni megy, majd négy boldog és hullafáradt nő között ébred fel. Faarccal nyugtázza a fejleményt, megrázza hófehér sörényét, felköti a negyven kiló nemes fémet, és sóvárgó asszonynépet maga mögött hagyva megy tovább ledarálni azokat a mocskos szörnyeket. Érzelmeket nem érez (leglábbis ezt állítja, és igen jól is játssza), igazi Szinbád-jellem: hív a tenger, asszony, de légy kész, mert amikor visszajövök két év múlva, lesz nemulass...! Geralt ráadásul nem agyatlanul megy neki a rémeknek, mindenhez van valami szaftos specialitása. Ezüst kard, varázsjelek (Igni ftw!), bájitalok (amiket meg is főz előzőleg) és külön harci technikák képezik repertoárját. Emellett megnyilvánulásainak 99%-a szarkazmus. Azért nem a 100%-a, mert a hölgyekkel fél mondatot azért csak kell bájologni a buli előtt. Akinek kétségei vannak Geralt kúlságával kapcsolatban, az általában csak egyszer szólal meg, mert aztán leröpül a buksija, Geralt meg visszaül az asztalához, hogy nyugodtan befejezhesse a sörét. És a paprika vodkáját. És a vacsoráját. Mert ő egy witcher, aki sokat szenvedett, hogy szörnyvadász lehessen, és aki ezt nem tiszteli, az elmehet a büdös *****-ba. Vagy a galaktika legmesszebbi sarkába.

3. Commander Shepherd (Mass Effect-világ)

Hogy a Mass Effect-univerzum mennyire eredeti és mennyire nem (leginkább mennyire nem), az vitatható, de hogy a jó parancsnoknak nem kőből, hanem mithrilből van a külső nemi jellege, az antianyagba vésett tény. Shepard úgy jár, mint akinek dinnye van a hóna alatt, úgy fut, mint Hádész, és amikor elégedetlenül összehúzza a szemeit, akkor még Songoku is halálra rémül. Akármit mond, az parancsnak minősül, és jaj annak, aki van olyan hülye, hogy szembeszáll vele, még akkor is, ha az illető egy űrhajó méretű ősöreg gépszörny. Shepard mindig a legjobb nőt boldogítja közeledésével (nem vicc: a LEGJOBBAT), mert neki az jár. Az űrhajóján még a nagyon brutálisan kőkemény, szőke, feketebőrű (!) gárdista is érez valami meleget lecsurogni a lábszárán, ha Shepard ideges, mert ez a mocsadék Saren már megint meglépett. A derék kommander végigszántja a galaxist, mint bálna... az iszapot, ha a személyiségébe gázoltak, és útközben akármi történik is, ő mindig az igazságot képviseli, méghozzá úgy, hogy akit hátrahagy, az vagy boldog, vagy nagyon halott. Tökéletesen irreleváns, hogy milyen páncélt visel, a golyók nem fogják, a Reapereknek az arcába köp, és bár kell neki egy csapat a győzelemhez, a team semmit nem csinál, mindent Shepard old meg, méghozzá kiválóan. Még meghalni is csak király módon tud, úgy, hogy rá robban egy egész űrhajó. Shepard nem egyszerű eset: vállról indítható rakétavetővel pépes-rojtos híg gyümölcslevessé lő egy intergalaktikus übermasinát, benépesít egy kihalt csillagközi tanácsot, és mindeközben PhD-je van Badass szakon. A galaxisnak annyi ilyen kommanderre lenne szüksége, ahány csillaga van, kár, hogy két ilyen szinten menő karakter NEM FÉR EL tízezer fényéven belül egymás mellett. És mi az oka annak, hogy hősként él és sorra menti meg az ismert univerzumot?
Semmi. Amikor kellett egy hős, ő előlépett, és tejszínes zöldségágyon halálig rongált mindenkit, aki az útjába állt.
Emellett fontos megemlítenünk, hogy bizony ő kommander Shepard, és ez itt a kedvenc blogja az interneten.

2. Kratos (God of War-sorozat)

Kratos egy dologban hasonlít Kyle Katarnhoz: örökké bosszút kell állnia valamiért. Eleinte családja elvesztése miatt gyilkol halomra mindenkit, később azért, mert elárulják, aztán azért, mert az, aki az árulást elárulta neki, elárulja őt, aztán az áruló elárulójának az árulása után Kratos már azt sem tudja, kire olyan elmondhatatlanul dühös, csak azt tudja, hogy a vérnyomása 140.000/66.000 és hogy iszonyúan bosszút kell állnia... nagyjából mindenkin. De tényleg mindenkin! Egy idő után Kratos már nem a spártai sereg talpasaként rohangál, nem embereket szeletel, hanem mitológiai szörnyek, majd titánok, istenek, szellemek, mellesleg emberek, azaz nagyjából mindenkinek a hátsóját brutálisan kicsipkézi változó nevű, egyre gonoszabb ikerkardjaival. A renglétrán is masszívan teper felfelé, pillanatok alatt hadisten lesz a kibelezett Árész helyett, aztán egyszer csak ott kap észbe, amikor Zeusz bőrét fordítja ki, aztán az orvul érkező Gaiát fenekeli el... Kratost nem lehet megállítani, még ő maga sem képes rá, annyira bosszút akar állni, hogy arra nincs szó, sem több szóból álló kifejezés. Olyan szinten van felhúzva, hogy hozzá képest a másodpercenként 80.000-szer körbeforduló fogorvosi fúró legfeljebb kovakő bugylibicska. Miután végighentelte a komplett görög istenvilágot és a titánokat, rájön, hogy... hogy... mintha... bosszút állt volna. Erre az egyetlen ésszerű válasza van: olyan nincs, még biztos nem állt bosszút eléggé, sőt! ő maga volt a hibás mindenért, a legjobb lesz, ha saját magán is bosszút áll. Meg is teszi, ezzel a rengeteg begyűjtött isteni erőt még jótékonyan szét is osztja az emberi faj tagjai között - mindezt úgy, hogy beledől az ikerkardjaiba (!). Ez mennyire király?

1. Dante (Devil May Cry-széria)

A kategória abszolútja egyetlen kulcsszóval leírható: stílus. Ez az alak minden reggel csontmásnaposan ébred, lesétál az alsó emeletre, whiskeyvel és eperfagyival karöltve befalja a tegnap esti pizza maradványait. És ha közben megzavarják, akkor az alkar vastagságú, emberhosszú pengéjű karjával és két gyönyörű pisztolyával akrobatikusan küzdve fejezi be a reggelit. És mivel a stílus a mindene, vörös bőrkabátját sem csak úgy felveszi, hanem a levegőben megpörgeti, földobja a magasba, és konkrétan ráesik a kabát és magától fölvevődik, hogy neki már ezzel se kelljen vacakolni, mert egy igazi férfinek erre nincs semmi, de semmi ideje. Fél-démon, fél-emberként szupererős, szupergyors, és kegyetlenül, de valami megdöbbentően lusta. Mindenre. Meló van? Várhat. Minden nap zárva van az üzlete, mindenkivel goromba, mindre nógatni kell. Azzal lehet a legjobban aktivizálni, ha rárúgják az ajtót, és ráuszítanak néhány démont, mert az ilyesmi képezi az ingerküszöbe... legalját. Dante egy piszkosul komolytalan Geralt-kiadás, a nagy különbség a két démonvadász között az, hogy Geralt komolyan veszi a munkáját (csak sárkányt nem vállal), Dante pedig az egész világot gigantikus toalettnek tekinti és semmi, de semmi nem izgatja. És közben stílusos: minden harcát, mozdulatát elegánsan, szépen akarja kivitelezni, még akkor is, ha nem látják, pusztán a style kedvéért. Ugyanígy van beszólásokkal is: a merő kúlság árad belőle akkor is, ha éppen tökéletesen egyedül van. Képességei emberfelettiek, tucatméteres ugrások, embertelen sebesség és pontosság és démoni kecsesség jellemzik a magányos farkast, aki nem restell robbanófejes rakétán szörfözve röpködni, vagy a bőrkabátjával gyilkolni, ha éppen az a kúl. Dante olyan Rambóhoz képest, mint a Csomolungma a Retyezáthoz, mindkettő szép, szép, de a Csomolungma kicsit jobban odab...eretválósabb. Dante hosszában, a Marsig tolja az akcióhősök 99,99%-át, talicskában. Vagy az imént említett Retyezátig, de akkor nehezítésként megolvadt betonban hajtja végre, folyamatosan pizzázva.

NON PLUS ULTRA: Hail to the King, baby!

Fogd meg Arnold Schwarzeneggert a legkúlabb korszakában. Adj neki tűrhető akcentust és a játéktörténelem legkúlabb hangját (legyen az mondjunk a színész-énekes, Jon St. John hangja). Végy kölcsön egy sor elemet és beszólást egy Ash nevű önjáró állról, aki a legmacsóbb filmkarakter volt az elmúlt ezer évből. Adj neki néhány hollywoodi akcióhős elemet, egy mázsa pózőrséget és egy hadsereg libidóját... meg a varázslatos, titkos összetevőt, és igen, megszületik a játéktörténelem legnagyobb, legkúlabb, legbarbárabb és királyabb hőse, Duke Nukem. Ő egy annyira tökös legény, hogy épp a saját magáról készült videojátékát tolja egy tömbház méretű plazmatévén hiányos öltözetű hölgyek társaságában, amikor beüt a krach és az idegenek lecsapnak a Földre. Ami még nem volna baj, de balszerencséjükre viszik a csajokat. És ez egy Duke Nukem-féle egészséges önképpel rendelkező férfinek nagyon sok, úgyhogy jöhet az aranystukker, a kicsinyítőágyú, a rakétavető, a tejfölösbödön-jellegű miniatom, és irány rendet tenni, de iziben, mert ez így nem állapot. Elfogyott a rágógumi, és az soha nem jó.

Duke megtestesíti az amerikai szuperhős összes örökké ismételt ismertetőjegyét, és úgy nyújt zseniális önparódiát, hogy közben nem válik ripacskodóvá, hanem megmarad annak, ami: egy titánium-acélhere ötvözetből készült, egy szál trikós tank, aki nem csak hogy végigzúzza az univerzumot, hogy megmentse az emberiség kebelméretileg leginkább eleresztett díszpéldányait (és ezzel a világot), de közben NAGYON, NAGYON JÓL szórakozik. Sültparaszt beszólásait generációk tudják idézni és minden politikai inkorrektsége ellenére abszolút kulturális alaptétellé vált. (No meg a reménytelen, bár messianisztikus várakozás szimbólumává, de az egy más történet.) Duke-ra mindig fogadhatsz, akkor is ha letépik a fejedet és csúnya dolgokat tesznek nyakaddal kapcsolatban - bár ha ezek megtörténnek, tudhatod, hogy a keménység rossz oldalára kerültél...

Akárhogy is, Duke Nukem minden kétséget kizáróan az univerzum legkeményebb és legkúlabb számítógépes figurája. Meg sem dolgozott érte - ez neki jön. Akkora arc, hogy nem életereje van, hanem ego pontjai, amit többek közt sörözéssel tölt föl. Hiába, a férdiasság kötelezettségekkel is jár! Hail to the King, baby!

Persze, ahogy már jeleztem, a lista korántsem teljes, hiszen a keménységnek számtalan egyéb típusa és válfaja létezik még. Lara Croft, Leon a Resident Evilből, Caleb (!!) a Vérbű', Catherine Ironfist a Heroes3-ból, Rayne a Bloodrayne-ből illetve Mikiko Ebihara a Daikatanából (jajaj...), Gabriel Angelos a Dawn of Warból vagy La'Kais a Warhammer 40k: Fire Warriorból mind-mind megérné a saját helyezését. Az ő keménységük és stílusosságuk azonban más lapra és más napra tartozik, így egyelőre csak ezzel az említéssel emlékezünk meg róluk. Mondom egyelőre...