Bizony jól látjátok, feleim, Hollywood újabb merényletre készül az Alapítvány-sorozat mestere ellen. Akinek nem lett volna még elég A kétszáz éves ember sikerültebb vagy az Én, a robot kevésbé sikerültebb verziója, az most nyugodtan fellélegezhet. Ugyanis az álomgyári munkások tervbe vették az Acélbarlangok című robot-regény filmre vitelét is. Méghozzá a lehető "leghozzáértőbb" emberek, egy tervező grafikus rendezői és egy egyébként a NASA-nak dolgozó úriember forgatókönyvírói közreműködésével.

És ez nem vicc. Sőt, a két úriember már gyakorol is a későbbi sci-fis együttműködésre: jelenleg a Maggie című, alacsony költségvetésű tini zombis filmen munkálkodnak közösen. Aggodalomra azonban semmi ok: ugyan Henry Hobson ez utóbbi filmen túl még semmit nem rendezett, művészeti rendezőként és munkatársként az elmúlt években több látványos kas(s)zasiker cím- és stáblistáját tervezte és készítette. Így például közreműködött a Sherlock Holmes, a Robin Hood, A karate kölyök vagy a Másnaposok 2 című múviknál. Ugyan forgatókönyvírás helyett John Scott III-t pedig inkább a NASA munkatársaként tartják számon, mint már említettem volt, reménykedni azért még lehet. Végtére is elég tudományos is, és meglehetősen fantasztikus is egy ilyen "munkaügyi háttér". Aztán már csak azért sem kell (feltétlenül) aggódnunk, mert a produceri székbe azt a Simon Kinberget ültetik, aki már az X-Men: Az elsők vagy a Hipervándor gépezetét is hájpolta és munícióval látta el. Nem mellesleg pedig neki már van némi forgatókönyvírói tapasztalata is. Annyi tehát bizonyos, hogy lesz itt megfelelő promó és multiplex-díszcsomagolás.

Komolyra fordítva a szót: az viszont tényleg pozitívumként könyvelhető el, hogy a Will Smith nevével áruba bocsátott Én, a robotnál elkövetett hibába a készítők ezúttal nem estek bele. Az Acélbarlangok ugyanis nem egy egész novellás kötet, hanem egyetlen regény, amiből így egyszerűbben és némileg logikusabban lehet egyetlen egész estés filmet gyúrni. Teljesen biztonságos, egyenes és járható út ez, nem lehet itt bukni, kérem. Pláne, mivel már önmagában is ütős az 1953-as kiadású regény cselekménye. Egészen pontosan egy sci-fi krimiről van szó - ahogy első generációs magyar címe (Gyilkosság az űrvárosban) is mutatja. A történet egy ezer évvel távolabbi jövőben játszódik, ahol a robotoktól idegenkedő, túlnépesedett földlakók a falakkal körülvett citykben nyomorognak, míg a nagyon magas technikával rendelkező és a robotokat saját szolgálatukba állító űrlakók ritkán lakott bolygóikon luxus körülmények között tengetik víg napjaikat. A két "párt" között adott a konfliktushelyzet: a földlakók irigylik és ezért utálják az űrlakókat, míg az űrlakók lenézik a földlakókat. Azonban történik egy felismerés is űrlakó-részről: csak a két kultúra összefogása állíthatja meg a hanyatlást, ami mindkét oldalt fenyegeti. Ennek érdekében egy nagykövetséget, az úgynevezett Űrvárost hozzák létre a Földön. A földlakók szemében persze ez nem igazán szimpatikus húzás, így nem is csoda, hogy hamarosan zavargások törnek ki. Az amúgy is feszült helyzetet pedig csak fokozza, hogy a neves űrlakó szociológus történészt holtan találja New York város rendőrfőnöke. A nyomozással a földlakó Elijah Baleyt bízzák meg, az űrlakók azonban nincsenek ezzel kibékülve. Ultimátumot adnak hát, aminek eredményeként Elijah társat is kap R. Daneel Olivaw robot személyében. Ez a furcsa páros már önmagában izgalmas aspektusa a sztorinak, főként a háttérkonfliktus miatt, és minden bizonnyal nehéz lenne elrontani a filmvásznon azt, ami ennyire nyilvánvalóan kivesézhető és árnyalható téma. De ki tudja? A megfelelő kezekbe helyezve még ebből is lehet Arany Málna díjas alkotást készíteni. Persze azért reméljük, hogy nem így fog történni.