Aki nem tudja, mit jelent a cím, annak büntető házi feladatot adunk: először is szégyellje magát, másodszor pedig hazafele menet sebesen szerezzen be néminemű Kurt Vonnegut-irodalmat, mert az kötelező minden becsületes sci-fi- és humorkedvelő olvasónak.

Vonnegut megítélésében megoszlik az irodalmár társadalom: sokan nem tartják science fiction írónak, mert műveiben nem a sci-fi vonulat a lényeg, legfeljebb ugródeszkának használja. De emellett nem lehet nem szeretni abszurd, őrült akasztófa-humoráért, nyelvi leleményességéért, így szerintem megbocsátja a legelkötelezettebb sci-fi rajongó is az esetleg háttérbe szoruló sf-oldalt is.

Az 5-ös számú vágóhíd, A Titán szirénjei, A Macskabölcső vagy az Időomlás után az ember már nem csodálkozik azon, hogy sf-íróként aposztrofálják Vonnegutot. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy Vonnegut sok esszét, kritikát is írt, valamint számos előadást tartott (tanárember lévén). Ezekben ugyanazt az ironikus hangot halljuk, amit regényeiben is megszokhattunk - ezért külön öröm számunkra a nem régiben a Maecenas Kiadó gondozásában megjelent csemege, a Vámpéterek, foma és nagybömbök című kötet.

Ebben pontosan olyan Vonnegut-munkákat olvashatunk, amelyek eddig magyarul nem nagyon voltak hozzáférhetők. Sokrétű témákat dolgoz fel benne: nagy nyíltsággal beszél saját életéről, a hatvanas-hetvenes évek társadalmáról, a jövő tendenciáiról, a mindennapokról, irodalomról... Teszi mindezt a megszokott görbe tükör, a humor és az irónia eszközeivel, ráadásul olyan perspektívából ír ezen témákról, amire rajta kívül senki sem volt képes.

Vigyázat! Nem kezeskedünk a rekeszizmok épségéért, és azt sem garantáljuk, hogy a kötet olvasása nem indít be erős gondolkodást a szürkeállományban, mert de. Mindenkinek ajánljuk, aki szereti a fekete humort, az intelligens diskurzust, és érdeklődik a "hogyan volt?" és a "hogyan lesz?" kérdésekre adható válaszok iránt. Főként akkor, ha szeretné a válaszokat a Mester fanyarul kacagtató, elgondolkodtató hangján hallani.