Egy amerikai újságírónő, Natalie Wolchover feltette a fenti kérdést, James Overduin, a maryland-i Towson University fizikusa pedig válaszolt rá.

Az első eshetőség, ha az Univerzum úgy alakul ki, hogy csak három alapvető kölcsönhatás – az elektromágneses, a gyenge és az erős – alakítja. Ez esetben az Univerzum teljesen lapos, és meglehetősen unalmas hely lenne. A gravitáció felfogható úgy is, mint a téridő görbülete: ahogy egy bowling golyó meghajlítja egy trambulin felületét, úgy az anyag és energia is meghajlítja a téridőt. Tehát, ha nincsen gravitáció, vagyis a téridő nem görbülhet, akkor nincsen anyag és energia sem.

Egy másik lehetőség, ha az Univerzum kialakulásában mind a négy alapvető kölcsönhatás közrejátszott, azonban a gravitáció egyszer csak megszűnik. Einstein bebizonyította, hogy a gravitációs állandó (G) értékét nem lehet megváltoztatni – matematikailag egyszerűen nem működnének a világot eddig viszonylag jó leíró egyenletek. Van azonban két alternatív megoldás.

Az egyik, hogy a G-t skalármezőként fogjuk fel. A fizikusok egyenletei ettől még ugyanolyan jól működnénk, azonban a skalármező lehetővé tenné, hogy a G értéke változzon a térben és időben. Ha nullával tennénk egyenlővé ezt a skalármezőt, az univerzum 'kisimulna'. Az egyes objektumok nem vonzanák többé egymást, a trambulinos példánál maradva, a gumiszőnyeg nem lapulna be a bowling golyó alatt.

A másik lehetőség, ha a Higgs-mezőt kapcsoljuk ki. A Higgs-mező felelős az elemi részecskék tömegéért: áthatja a teljes téridőt, minden részecskével kölcsönhat. A legegyszerűbb, ha úgy képzeljük el, mintha a részecskék egy szirupszerű valamiben röpködnének, ami lelassítja őket (ez a lassulás feleltethető meg a tömegnek). Ha ezt a mezőt lenullázzuk, a szirup közegellenállása megszűnne, a részecskék teljesen szabadon mozoghatnak, a tömegük pedig megszűnne. Tömeg nélkül nem hajlítanák meg a téridőt, így nem lenne gravitáció.

Mindkét megoldás esetén a gravitáció értéke zérus lenne. Ez elég kellemetlen következményekkel járna ránk nézve: feltéve, hogy megmaradna a Föld tengely körüli forgása, a felszínéről minden - beleértve a légkört, az óceánokat és minket is - lerepülne. A csillagok egytől-egyig felrobbannának, a galaxisok szétesnének, a téridőt pedig előbb-utóbb egy elektromágneses sugárzásból és elemi részecskékből álló, homogén 'massza' töltené ki.

Forrás: livescience.com