Egyes elméletek lehetségesnek tartják, hogy a korai Univerzumban létrejöhettek sötét anyagból álló csillagok.

Távoli csillagokat speciális eljárással vizsgálnak. Itt, mivel az egyes csillagok fényét nem tudják különválasztani, az együttes fényüket vizsgálják. Az okos tudósok már ebből az összemosódott fényből is tudnak következtetni a fényforrások egyes tulajdonságaira – meghatározható például a tömeg-fényesség arány, a csillagképződési ráta, illetve a csillagok fényességére is lehet egy alsó és felső korlátot adni.

A legkorábbi csillagok esetén egy kicsit nehezebb a tudósok dolga. Ezek esetében például a csillagképződési rátát csak közvetetten, numerikus szimulációk alapján tudják meghatározni. Viszont a csillagászok azt remélik, hogy a legtávolabbról érkező fények vizsgálatából meg tudják mondani, hogy a csillag energiatermelésében részt vesz-e a sötét anyag.

A legújabb kutatások szerint a legrégebbi csillagok keletkezésénél az első szakaszban – amikor a gravitáció elkezdi összehúzni a hidrogén- és héliumfelhőket – akár sötét anyag is bekerülhetett a csillag anyagába. Egy mostanság keletkező csillagban az energiatermelésért a magfúzió felel, a legrégebbiekben azonban - ha a sötét anyag aránya a csillag össztömegében eléri az 1%-ot – ezt a feladatot a sötét anyag láthatja el. Ebben az esetben magfúzió helyett a sötét anyag és anti sötét anyag találkozásánál felszabaduló energia fűti a csillagot. Normál anyag esetében ha antianyag találkozik az anyaggal, annihilálódnak, és keletkezik néhány foton, elektron és pozitron. Azt persze nem tudjuk, hogy sötét anyag esetében mi keletkezik, de az energiafelszabadulás biztosra vehető.

Az ilyen csillagok hidegebbek, mint a fúziósak, és tovább is élnek – életkoruk, megfelelő mennyiségű sötét anyag esetében, összemérhető az Univerzuméval. A számítások szerint a fényüket infravörös tartományban észlelhetjük. Sötét anyagban gazdag helyeken – mint például a galaxisok központi vidékei – a mai napig formálódhatnak hasonló csillagok.

Forrás: space.com