Egy ausztráliai ásatáson felfedezték a – jelenleg – legrégibbnek vélt, csontvázzal rendelkező élőlény fosszíliáit.

A Coronacollina acula nevet kapott kicsi, alig néhány centiméter nagyságú, gyűszű alakú lény megkövesedett maradványaiból találtak néhány száz darabot Ausztrália ősi homokkő ágyaiban. A leletek korát 550-560 millió évre datálják, eszerint a Coronacollina az Ediakara korban élt. Ebben a korban jelentek meg az első, már szabad szemmel is látható élőlények a Földön. Ezek jellemzően puhatestűek voltak, bizarr, a mai állatvilág képviselőitől igencsak különböző testfelépítéssel.

A C. acula gyűszű formájú teste körülbelül 1,5 centiméter magas, és 2,2 centiméter átmérőjű volt, a felső pereméről pedig négy, egyenként 37 centiméter hosszú, tűszerű 'szpikula' indult ki. A kutatók szerint ezek a csontkinövések tartották stabilan a Coronacollinát. Emiatt helyváltoztatásra nem volt képes, valószínűleg a mai szivacsokhoz hasonlóan, a vizet megszűrve táplálkozott.

Az Ediakara kor állatainak sorsa a mai napig vita tárgyát képezi a tudósok között. Sokak szerint az élet félresikerült kísérletei voltak, amik gyakorlatilag mind kihaltak, mielőtt a Kambriumban az élet robbanásszerűen elterjedt volna. Ennek ellentmond, hogy a Coronacollina - felépítéséből következtetve – valószínűleg a korai Kambriumban élt Choia nevű szivacs elődje volt. A kutatók a további vizsgálatok során még több kapcsolat fölfedezésére számítanak az ediakarai és kambriumi élőlények között, ami megerősítené azt a feltevést, hogy nem minden ediakarai állat halt ki nyom nélkül.

Az új felfedezések a korai földi élettel kapcsolatban az asztrobiológusokat is segítik az esetleges földönkívüli élet, vagy annak nyomainak felfedezésében. A Coronacollina is csak egy kis lyuknak és néhány vonalnak látszik a sziklában, mégis tudjuk, hogy ezek a formák egy összetett élőlényt jelölnek.

Forrás: livescience.com