A megszokott, szórakoztató cikkektől eltérően egy komoly elméletet kell megvizsgálnunk, mégpedig a jövő társadalmának rétegződését, amely sokszor, sok film kapcsán csupán mellékszálnak tűnik, háttértörténetként szolgál egy-egy szereplő vagy esemény bemutatásához. De milyen is lenne a jövő osztályrendszere? Gazdagok (azaz elit) és szegények (azaz csencselők, feketézők), vagy valami más? Igyekszünk összegyűjteni az elképzeléseket olyan népszerű filmek alapján, amelyekben a rétegződés nagyon is fontos szerepet játszik a történet során. De hogy valóban így lesz-e, csak rajtunk (illetve utódainkon) múlik....

5. Equilibrium

Az alaphelyzet egyszerű: a III. világháború után a nyertesek okokat keresnek az eredendő emberi agresszióra. Ezt az érzelmek kifejezésében találják meg. Nincs tehát más választás, mint kiiktatni ezeket a veszélyes jellemzőket, és szabályos, monoton, előre eltervezett életvitelt folytatni egy újjáépült világban, ahol mindennek kiszámított helye, ideje, menete van. A szabály betartásához természetesen szükség van valamiféle végrehajtó hatalomra, jelen esetben ezt egy újkori papság kapja feladatul. A történet folytatását nem spoilerezzük, a cikk szempontjából egy lényeg van: a közeljövő víziója ebben az alkotásban egy olyan beszabályozott társadalom, ami gondolkodik, de nem érez, e kettős nélkül pedig monotonná, kiszámíthatóvá, és leginkább irányíthatóvá válik a felső vezetés keze által (mert ilyen mindig van, itt is.) A vezetés végrehajtója a papság, aki modern inkvizícióként üldözi és tűzbe teszi (afféle gyorségető, hamvasztókamra által) azokat, akik vétenek a szabály ellen, és érzéseket, szeretetet, szépséget csempésznek életükbe (melyeket ugyancsak ki kellett iktatni, ez volt az ára az agresszió eltüntetésének). És végül van a polgári lakosság, aki a szabályokat betartja és végzi rábízott munkáját. Sötét egy jövő, annyi "szent".

4. A pap

Az emberi társadalom mellett itt még egy tényezőt figyelembe kell vennünk, mégpedig a vámpírfaj emberekkel párhuzamosan való létezését. A két faj természetesen nem talál közös hangot, ennek következtében évszázadokon átívelő háborúskodások zajlanak le, mely szép lassan leamortizálja a világot, az emberiség maradványait pedig fallal körülvett modern városokba kényszeríti, melyeket nem vesz körül más, csak a kietlen pusztaság. A félreértések elkerülése végett: a vámpírfajt itt nem csillogó bőrű selyemfiúk alkotják, hanem állatias, vak, vérszívó teremtmények csoportjai, olyan ösztönlények, akik nem gondolkodnak. A megsemmisítésükre pedig a kommandósokat megszégyenítő harctechnikával és fegyverarzenállal rendelkező papságot vezénylik, tehát itt a modern papi hadsereg nem embertársait üldözi, hanem épp ellenkezőleg: megmentőjévé válik. Ennek ellenére a háborúk végeztével a papok szegénységbe, kitaszítottságba süllyednek, beolvadnak a városok gyomraiba, a legalsóbb szintek bűzös sikátoraiba. Persze amikor ismét veszély fenyeget, akkor milyen jól jönnek a kiképzett harcosok... Ez a film megmutatja az ember egyik tipikus jellemvonását: valami csak addig van megbecsülve, amíg haszna van. Hasonló a közelmúltban is többször előfordult: ez a háborúból hazatérő, leszerelt katonák sorsa, avagy még rosszabb, a háborúból hazatért, maradandó sebesülést szerzett katonák sorsa. A társadalom általában nem hálálja meg az érte hozott emberi áldozatot.

3. A pusztító

A lineáris történetvezetés során a jelenből jutunk el némi csavarral a jövőbe. John Spartan rendőrnyomozó letartóztatja a több ember haláláért és jelentős anyagi kár okozásáért, valamint még hosszú lajstromlistájáért a Simon Phoenix nevű bűnözőt, ám az akció közben civilek halnak meg. Bűnbakot a sztárrendőrben találnak, ezért elfogottjához hasonlóan ő is a jégbörtönbe kerül, ahol pár évtizednyi pihenés után kiolvasztják, hogy a jövőben is ugyanazt a macska-egér játékot játsszák. A különbség csupán a társadalmi változásban érhető tetten: egy végzetes földrengés elpusztította a felszínt, amit a jövő szorgos emberei újjáépítettek. A tökéletes társadalomban nincsenek káros élelmiszerek, dohányzás, csúnya beszéd, testi érintkezés, a rendőrség legnagyobb problémája pedig a tiltott falfirkák készítőinek elfogása. Emberölés évtizedek óta nem volt, azt sem tudják, milyen az, illetve hogy kellene kezelni. Van azonban a csillogó felszín alatt egy föld alatti emberiség is a régi városok romjain, akik a normális fogalmához legközelebb álló életvitelt szeretnék követni, nem az elkorcsosult felszíni normákat. Afféle jövőbeli anarchistákként lehet őket azonosítani, akik borsot törnek a szabályozott felszíniek orra alá, ételt lopnak, és sört isznak. Ezt a berendezkedést borítja fel és a film végére hozza szintbe a múltból előkerült bűnöző, és az elfogására kiolvasztott rendőr...

2. Gattaca

Szintén a közeli jövőben járunk, egy viszonylag jóléti társadalomban, ahol a technikai fejlődés forradalmasította az űrutazást és a földi tudományokat egyaránt. A születendő gyermeknél már az első percekben általában reális életutat lehet következtetni, ebben benne foglaltatik várható életkoruk, betegségre való hajlamaik, tehát genetikai alkalmasságuk bizonyos foglalkozások betöltésére. Az alapvető probléma innen fakad. Egy testvérpár egyik tagja genetikailag majdnem hibátlan egyed, míg másikuknak nem jósolnak sem hosszú, sem szépségekben bővelkedő életet az orvosok. A küzdeni akarás azonban mégis felborítja a rangsort. Bár a fiatalabb fiú genetikai kódját nem tudja megmásítani, de az ezt ellenőrző testületeket becsapni igen. Ebben van segítségére egy deréktól lefelé lebénult ex-űrhajós, egy genetikai tökéletesség, aki megfelelő mennyiségű mintával szolgál a fiúnak ahhoz, hogy ő megvalósíthassa álmát, és a Gattaca nevű űrközpontban dolgozhasson. Az ellenőrzések azonban nagyon pontosak, gyakoriak és szakszerűen, mert csak a legjobbak tartozhatnak bele ebbe az elit közegbe... Az elkülönülés itt tehát nem nemre, bőrszínre vagy származásra való tekintettel történik, hanem a biológiai hibátlanság a kiválasztódás hatékony eleme.

1. Szárnyas fejvadász

2019-re az emberiség kényelmét teljesen emberszerű mesterséges lények, a replikánsok szolgálják. Ők végzik a nehezebb fizikai munkákat, különös tekintettel a földön kívüli kolóniákra, ahonnan soha többé nem térhetnek vissza. A replikánsok kinézetüket tekintve emberek, éppen csak kevesebb élettartammal bírnak (néhány év). Azonban mindig lesznek közöttük lázadók, akik elfogására létrehozzák a Blade Runner nevű rendőrségi különítményt. Ennek az egységnek a leszerelt tisztje Rick Deckard, akinek feladata néhány ilyen lázadó android-replikáns likvidálása.
Los-Angeles zűrös mélységeiben tobzódnak a társadalom perifériájára szorult alakok, lecsúszott középosztálybeliek, bevándorlók. A mélyben a légszennyezettség miatt állandó a sötétség, és mindig esik az eső. A mélybeliek saját nyelvet is alkottak már maguknak, ami az angol, a kínai nyelvjárások és egyéb jövevényszavak keveréke. A filmnek több befejezése is létezik, így jó szívvel ajánlom minden olvasó figyelmébe a rendezői változatot. 

Összességében elmondhatjuk, hogy a jövő társadalma a népszerű hollywoodi példák alapján a rend megalkotásán és fenntartásán alapul. Azonban a rendet többen, többféleképpen képzelik el és kívánják megvalósítani, ami legtöbbször bizonyos addig megszokott és természetessé vált élethelyzetek, folyamatok megvonásával, átalakításával jár. Az így nyert szabályok betartása mindig kiváltja azon csoportok ellenállását, amelyekre nézve a legtöbb hátránnyal jár. A különbözőségek kiemelése pedig osztályok közötti összetűzéshez, esetekben ember és ember közötti háborúskodáshoz is vezethet. Az elkülönülésre (némileg evolúciós alapon) példaként szolgálhat még a Wells regényéből készült feldolgozás, Az időgép, társadalmi szabályszerűségek diktatórikus módszerű betartására pedig egy hazai szerző, Antal József Diagnózis című regénye. A szerző a Galaktika 2005. évi közönségdíjasa.