Mondjuk úgy, kevésbé vagyok csalódott, mint a Prometheus után, ami annyira zöldségre sikeredett, hogy írni se voltam hajlandó róla. Az Emlékmásban a kulcsmomentum kivágása veszett nagy hiba. Kihagyni ebből a filmből a Marsot olyan, mint az athéni olimpiai nyitóünnepséget megrendezni Vangelis nélkül. Mindkettőt megtették... 

A "világ legjobb titkos ügynöke" -idézet a filmből - egy rakás szerencsétlenség, nagy bociszemekkel, akit igencsak határozott, céltudatos, szexi nők vesznek körül. Gyakorlatilag viszik a hátukon. Mert Colin Farrell önmagában ebben a filmben bizony igencsak béna. A többi jellem is elnagyolt, a film nem a szereplőkre, nem a színészi játékra épít, hanem a túlzásba vitt látványvilágra. Első látásra a zsúfoltság és az emberek származási sokszínűsége (ami a tömegben megmutatkozik, de a film mondattal rendelkező szereplői között nem) halványan emlékeztet ugyan a Szárnyas fejvadász Földjére, de ezzel ki is merül a film minden erénye.

Számomra igazán unszimpatikus, hogy az első harminc másodpercben megszabadultak az alkotók a világ háromnegyedétől, tekintve hogy a történet szerint csak két kontinens lakható, ez pedig az Egyesült Brit szövetség és Ausztrália területén van, utóbbi visszasüllyedt a gyarmat szintjére. Tehát figyelmen kívül hagyja a legnépesebb Ázsia, vagy épp Afrika teljes lakosságát. Kíváncsi lennék, a film e tekintetben érintett nézőit mennyire nyűgözi majd le az ötlet. Már csak azért is, mert bizony az új Emlékmásnak szinte alig van köze a régihez, és az új verzióban egy teljesen átalakított Földet kapunk, futurisztikus, bizarr és időnként céltalan berendezésekkel. Az eredeti marsi helyszín, ahogy már említettem, sehol nem lelhető fel, magára a Marsra is csupán három tőmondat erejéig történik utalás, ennyiben ki is merült a szerepeltetése. Érdekesség viszont, hogy az alkotók megtartották az eredeti mozi legbanálisabb jeleneteinek egyes figuráit, így nem meglepő, hogy ismét találkozhatunk a három mellű nővel, és a szocreál öltözködésű, angolul egy mondatnyi tudással rendelkező turista asszonnyal, aki  csak "két hétig" szeretne a Marson... illetve bocsánat, a gyarmatokon tartózkodni. 

Hogy valami jót is mondjak, kiemelném, hogy az új Emlékmásban sokkal jobban összefonódik a képzelet és a valóság, jobbak a történetvezető megoldások. Ám elég szörnyű, hogy a játékidőből idegesítően hosszú időt tesz ki az autós (repülő közlekedési eszközös) üldözés, a szaladás, menekülés, sunnyogás. Mintha csak a pszichológiai ráhatást kiemelni hivatott rádöbbenések, titkos összefonódások kibogozása csak töltelék lenne egy nagy, rohanós, agyon utómunkázott képfolyamban. Sajnálom, mégsem tudtam elég jót mondani. Összességében kár volt leforgatni a filmet, legalábbis így, ennyire eldeformálva. Ez a baj a remake-ek túlnyomó részével: nagyot akar villantani, végül csak halványan pislákol.