Ősi toposz, hogy apák és fiaik időnként nehezen jönnek ki egymással (finoman szólva): az ősök bűneiért sokszor szenvednek a fiak, és a fiak is pokollá tehetik apus életét például azzal, hogy türelmetlenkednek idős, királyként elhelyezkedett apjuk nyugdíjba vonulása kapcsán... Ez az évezredes téma fel-felmerül a sci-fi és a fantasy berkeiben is, bizony, igen kínos, fájdalmas vagy súlyos apa-fiú kapcsolatokat láttunk már a műfajon belül is. Itt még nyílt lángon zajló egymás pörkölése is előfordul, de van, hogy egyszerűen olyan terheket örökölnek a gyerekek apáiktól, amilyeneket nem igazán méltó továbbadni. A legjelentősebb sf és fantasy apa-gyerek kapcsolatokat az alábbiakban összeszedtük. Jó szórakozást!

5. Aragorn - A Gyűrűk Ura

Aragorn esete hatványozottan súlyos: ő nem csak édesapjától, Arathorntól örökölt brutális ólomsúlyokat, hanem visszamenőleg az ÖSSZES férfi felmenőjétől! Bizony, Isildur, a szegény, elcsábult Isildur, aki nem pusztította el a Gyűrűt (és azzal a Sötét Urat, Szauront) csak egy volt a terhelő felmenők közül: ott sorakoznak Númenor királyai is, akik ugyanúgy elcsábultak a rabláncon elhurcolt Szauron szép szavai hatására, és ezzel a valák által jelentős mértékben a ganyéból kikapart emberiség hanyatlását okozták. Aragornt nem csak bukott felmenőkkel, hanem jó lelkiismerettel is megverte a sors, így egyrészt jól tudja, mennyi mindent kell kijavítania, amit ősei elbaltáztak, másrészt, meg is akarja tenni. Nem igazán tudjuk, hogy milyen viszonyban volt Arathornnal, a kedves papával, de az biztos, hogy a vérség Aragorn számára rendkívül fontos és hogy mindent megtesz, hogy apja s ősei terhes örökségét jóvá tegye.

Családilag elég nagy szívás Aragornnak lenni...

4. Richard Cypher - Az Igazság Kardja-sorozat

Richard idilli életét egy bájos, gyönyörű nő törte derékba, aki révén többek között rájött arra, hogy a családja nem is az igazi családja, hogy egy kvázi-mindenható, elmebeteg, szadista mágus van a nyomában az alvilág összes démona kíséretében, és nyilván a gyerekkori szülinapi tortáit is jól megtömték hashajtóval azok, akikben  megbízott, akiket szeretett...

Ja, igen. Az apja pedig nem az öreg Cypher volt, hanem az imént emlegetett, undorító, szadista féreg, Darken Rahl, akinek a hobbija az özvegyek és árvák megnyúzása, a gyerekek nyakig földbetemetése - neki még Vivaldi Négy Évszakot is megkínzott aranyhörcsögökön játszák. Ennél elszúrtabb apuka... Richard annak rendje és módja szerint intézi el vele a dolgokat, és ő sem lesz a fiúi szeretet mintaképe. De addig is egy világleigázó, alvilági hatalmakkal cimboráló sötét mágus fiának lenni meglepően rossz.

3. Miranda Lawson - Mass Effect

Ha már rohadék apukákról van szó, a bájos Cerberus-leányzó, a valós modellról, Yvonne Strahovskiról (jobb oldal) mintázott Miranda Lawson apjáról is meg kell emlékeznünk. Lawson-bácsi a Cerberus egy magas rangú vezetője, jól képzett tudós, okos ember. Emellett képes vol a lányát minden tekintetben tökéletesre építeni a genetika segítségével: ott manipulálta szegény lány génállományát, ahol érte, amitől Miranda ugyan szuperokos és bombanő lett, de nyilván utálták az osztálytársai, ráadásul az erkölcsi érzéke se nagyon fejlődött ki apu gondos odafigyelése miatt.

Az embertelen körülmények között felnevelt lány - természetesen - Shepard mellett találja meg a lelkiismeretét és tör ki a gépies, atomra hülyített fater rabságából. De apus ezt se hagyja, két alkalommal is a húgával zsarolja meg szegény Mirandát, aki mindkétszer csak a galaxis elit far-destabilizáló (=széjjelrúgó) osztagának segítségével tudja megmenteni. A Lawson bácsi, nevéhez méltón kissé túlzásba viszi az apai szigort... ráadásul attól sem riad vissza, hogy saját gyerekeit is kitegye a reaperek veszedelmének, vagy, ha veszélyesek az őrült kutatásaira, akkor akár meg is ölje őket. Nem éppen apai viselkedés, főleg, hogy Miranda testén-lelkén viselte apja perverz tökéletesség utáni vágyát, így eléggé nem jött össze olyan húdejóra az élete.

2. Az Adama-átok, Battlestar Galactica és Caprica

Az Adama család tagjai generációk hosszú során át nem tudtak mit kezdeni az apaság-fiúság fogalmaival. A Capricában visszamenőleg láthattuk, micsoda szerencsétlenkedést műveltek le egymással, míg a Battlestar Galacticában jóval tovább volt szerencsénk követni az parancsnok Bill és pilóta fia kapcsolatát.

Ami nem volt rózsás. Folyamatos súrlódás, üvöltözés jellemezte kapcsolatukat: az Apollo hívójelű, ifjú Lee önfejű módon a saját útját akarta járni mindig, mindenben, míg apja szintén nem kevésbé keményfejűen azt akarta, hogy Lee inkább azt az utat járja, amit ő kitalál neki. Úgyhogy lett ebből minden, a bunyón keresztül az egymás legfájdalmasabb pontjain való szivatásáig, rugdosásáig. Sőt, Lee még apja nagy ellenségéhez is átpártolt, és egyenesen az elnök asszony jobbkeze lett belőle, fáradhatatlan ellensége apjának, aki persze kiválóan hozta a szemet szemért-fogat fogért viselkedést, és a helyzet csak mérgesedett és mérgesedett...

Aztán persze csak kibékültek, amikor már minden mindegy volt, de hogy Lee és a születendő fia (ha lesz ilyen) megörökli-e az Adamákra jellemző legendásan pompás kapcsolatot... az a jövő zenéje. Illetve, a sorozat vége alapján nekünk a múlt zenéje. Vagy mi is van.

1. Dargor - Rhapsody: Symphony of the Enchanted Lands

A fantasy metállal foglalkozó összefoglalónkban emlegettük már a törénetet, amit a Rhapsody (akkortájt, 2004-ben még csak ennyi volt a neve) albumain elmesélt. Ebben megismerhetjük Dargort, az apailag egyik legterheltebb fazont a fantasy világában. Az ő apukája nem egy elszúrt alak, nem egy alacsony érzelmi szintű férfi, nem egy szadista, elmebajos perfekcionista tudós.

Az ő apukája egy démon.

Bizony, bizony, a Rhapsody mitológiája szerint ugyanis a jó és a rossz erői megmérkőztek egymással a világ teremtése után nem sokkal, ahol a Poklokat megszemélyesítő démon fia, Nekron vezette a gonosz erőket. Őt legyőzték, és megsemmisítették a testét, de hű csatlósai a világ elfeledett helyein megbújva várják mesterük visszatértét. Ezek közül a démonok közül az egyik leghatalmasabb és leggonoszabb Vankar, és így szegény Dargor vére önmagában is elég szentségtelen. Persze Vankar a vaskalapos gonoszok közé tartozik, és mindent megtesz, hogy fia a poklok akaratát cselekedje... többek között személyesen is megkörnyékezi, hogy akkor na most together we can rule the... amit akarsz. Dargor válasza "fityiszt, fater", de egész végig azon aggódunk, vajon mikor árulja el a többieket... egy ilyen apa súlyával a hátán Dargor olyan a Rhapsody világában, mint Atlasz, aki a Földet tarja.

A kategória örök győztese: A Darth Vader-szindróma, Star Wars

Tagadhatatlanul a leghíresebb apa-fiú viszony az sf-fantasy vonalon Darth Vaderhez kötődik. A sith nagyúr gyereknevelési skilljei kimerülnek a végtaglevágásokban, illetve a kínzódroidok a lányán történő futtatásában, de apai figyelme kiterjed arra is, kikkel barátkoznak a gyerekei: az irritáló bádogembert szétlöveti, a renitens, törvényenkívüli Han Solot mélyfagyasztja, mindenki mást lecsuk vagy lekaszabol...

De mielőtt még beleócsároljuk szegény Vadert a porba, tegyük hozzá, hogy ő is halmozottan hátrányos helyzetben van apaság terén. Emlékezzünk: az anyukája 3-6 éves korában forma1-es pilótát akart nevelni belőle a Tatooine-on (mit is várunk egy Schumi Skywalker nevű nőtől...), és ez sok gyereknél betenné a kaput azért. És hol volt a kedves apuka, kérdem én. Ja, ugye, pont ez az! Nem volt apukája! A MIDI-kloriánok termékenyítették meg igényesen Schmit (még jó, hogy nem a WAV-kloriánok, vagy a MIDI-bóriánok. Akkor aztán lett volna nemulass), így a kis Anie (uuugh) apa nélkül nőtt föl. Honnan is tanulhatta volna meg Anakin a gyerekekkel való kulturált bánásmód csínját-bínját? A midikloriánoktól? Vagy a gondterhelt homlokú Qui-Gontól, aki amúgy is elég hamar gyomorfalra szívott egy fénykardot? Netalántán a besavanyodott, keménykezű és egy cirkuszba is beillő összeválogatottságú jedi-tanácsból valaki? 

És akkor csoda, hogy véreskezű szadista lett belőle, aki úgy szeleteli a gyerekeit, mintha szürkemarha-szalámik lennének? Mindezt közvetlenül azelőtt, hogy jönne részéről az ominózus bevallás (Luke-kun, watashi wa omae no oto-san desu.")... Hiába, apa csak egy van...