A nemrég moziba került Looper kapcsán nyakra-főre születnek a top időutazós-posztok. Már tudjuk, hogy minden idők legjobbja e témában a Vissza a jövőbe trilógia, szorosan nyomában kullog a Terminátor 1-2, és a 12 majom is kihagyhatatlan klasszikus. Itt most olyan időutazós filmeket gyűjtöttem össze, amelyekről remélhetően hallottunk már, de vagy a feledés homályba tűntek, vagy túl kevés méltatást kaptak anno. Íme, lehet válogatni, hogy mit is nézzünk akkor, ha már unjuk a klasszikusokat.

 5. Mennydörgő robaj (A Sound of Thunder, 2005)

Az 52 millió dollárból forgatott film egy Bradbury-íráson alapszik, ám az alkotók némileg elferdítették és olyan hollywoodi módra továbbgondolták a történetet. Adott egy nagyon gazdag, és annál pénzéhesebb cégtulajdonos, akinek (sajnos) birtokában van az időutazás technikai megoldása. Ki is használja lehetőségeit arra, hogy más, szintén nagyon gazdag kuncsaftoknak szafarit szervezzen az őskora. A story gerincén annak a szabálynak a megszegése okozza, ami kimondja, hogy semmit nem szabad visszahozni a múltból, mert beláthatatlan következményekkel járhat a jövőre nézve. Egy eltaposott pillangó így okozhatja egy egész világ és civilizáció megváltozását, ami leginkább az eredeti, írott műben érhető tettem, a továbbgondolt filmes változatban a változások hullámokban érkeznek, és ezzel időt adnak az időutazóknak, hogy megpróbálják kijavítani az elkövetett hibát. Logikai ellentétek és apró paradoxonok azért akadnak a filmben bőven, nem véletlenül került csak az ötödik helyre...

4. Az időutazó felesége (The Time Traveler's Wife, 2009)

Audrey Niffenegger regényéből is filmet készítettek a leleményes filmesek, mely nagyrészt követi is az író által megálmodott eseményeket.  Az elképzelés szerint léteznek olyan személyek, akik képesek a spontán időutazásra, ám irányítani képtelenek ezeket. Az új idősíkba érkezőt saját leleményességén kívül semmi nem segíti, meztelenek és zavartak. Henry e különös genetikai vonás miatt kiszámíthatatlanul ugrál életének idősíkjaiban, harminc évesen megismeri majdan feleségét, aki akkor mindössze hat esztendős. Kérdés csak az, hogy vajon meddig tart Henry élete, és hogy egy-egy ugrást követen visszatér-e, és ha igen, mikor? A film egyedülálló az időutazós filmek körében, több idősíkban játszódik, de épp az időutazás irányíthatatlansága miatt van benne egyfajta remény és reménytelenség egyaránt. Az időutazás itt olyan személyes tényező, amely nem mesterségesen generált, és egy-két rövid jelenetet leszámítva nem számít giccsnek a játékidő során.

3. Idővonal (Timeline, 2003)

Szintén regényelőddel rendelkező film, az alapötletet itt eredetileg Michael Chrichton követte el. Az alapötlet ésszerű, és érthető. Egy, fax mintájára működő új technikai berendezéssel atomjaira bontani az utazókat, majd átküldeni őket egy féreglyukon. Utóbbit a filmben nem látjuk, az utazás ábrázolása nem valami szépen kivitelezett, de simán elhisszük, hogy a féreglyuk másik vége a középkori Franciaországban van. Az utazók itt persze mindenféle kosztümös, százéves-háborús kalandokba keverednek, választ adnak pár addig hitt paradoxonra és újakat generálnak, amit a film már nem magyaráz meg. A sci-fi vonal mellett inkább a kalandfilm elemeiből építkezik az alkotás, a bonyolultabb megoldásokhoz szokott nézőnek egyszerű, de élvezhető. A történet vonalát szándékosan nem lőjük le, nincs undorítóbb, mint az ajánlóba ültetett spoiler.

2. Időbűnök (Los Cronocrímenes, 2007)

Ötvözi az időutazást az üldözős-horrorral, ugyanakkor ki is figurázza mindkettőt. Olyan kliséket gyúr össze a film, amelyek így együtt egy nagyon is élvezhető mozit adnak. Nem kell nagy történelmi időket átívelő utazásokra gondolni, itt mindössze egy nap áll rendelkezésre, hogy beosztásra kerüljön a főszereplő és osztódásai számára. Nem véletlen ez a megfogalmazás, hiszen arra a nagy kérdésre, hogy hogyan lehetséges ugyanabban az idősíkban két azonos személy jelenléte, még nem kaptunk értelmes és hihető választ. A film időutazója itt egy átlagos kispolgár, Hector, aki egy nap vetkőző nőt vél látni a saját kertjéből. Természetesen nem bírja ki, oda kell mennie, hogy közelebbről is szemügyre vegye a dolgot. Itt szippantja be őt (és a nézőt) a történet.

1. A jövőből vagyunk (Мы из Будущего, 2008)

Négy orosz fiatal ás egy régi csatamezőn világháborús ereklyék után kutatva. A sors fintora, hogy miután alaposan bevodkáznak, majd a meleg beűzi őket a közeli tóba egy kis hűsölésre. Itt szól közbe a történelem, hiszen az úszás túl jól sikerül: a négy orosz srác a világháború közepén találja magát golyózáporban, német támadás alatt, miközben saját harcoló honfitársaik eleinte dezertőröknek hiszik őket. Több spoilert nem is nyomatunk ide, a lényeg, hogy a film amellett, hogy világháborús-időutazós kalandfilmnek is beillik, rengeteg erkölcsi mondanivalót hordoz magával annak ellenére, hogy nem egy hollywoodi dollártízmilliókból készült, agyonutómunkált alkotás. Nemcsak tanulságos, hanem a karakterek lelki és jellembeli fejlődése is világosan utolérhető a végére, ami az új generációs orosz filmkészítést dicséri. Kár, hogy nem árasztanak el minket a keleti mozifilmek, mert semmivel nem maradnak le attól, amit nyugatról kapunk. Nem véletlenül végez az ajánló első helyén. Jó szórakozást!

+1. Cloud Atlas, 2012

Ráadásként pedig íme egy időn, korszakokon és életeken átívelő mozi, amit lehet várni (bár már nem sokáig, hiszen a bemutató időpontja november 22.)