Vannak olyan alkotók, akik szüntelenül adnak ki újabb és újabb regényeket, képregényeket, újabb és újabb világokat festve le ezzel. Ám vannak olyanok is, akik életük során gyakran térnek vissza egy világhoz, melyben aztán alkotnak új kalandokat. Az amerikai sci-fiben Frank Herbert ismert erről a vonásáról (Dűne-ciklus), az oroszok közül pedig ott van a Sztrugackij fivérek Delelő-univerzuma. De a japán mangarajzolók között is akadnak ilyen alakok, közülük pedig kimagaslik egy személy, Matsumoto Leiji.

Matsumoto Leiji 1938.-ban született Matsumoto Akira néven, Kuruméban. Első mangája egy 1953-ban megjelent egyfejezetes, úgynevezett "one-shot" volt. Korai alkotóéveire nem szívesen emlékszik vissza, mert elsődlegesen a női közönséget megcélzó mangákat (shoujo) kellett rajzolni, melyek enyhén szólva nem tartoznak a kedvencei közé. Ám ennek a szakasznak is voltak előnyei. Például ekkor ismerkedett meg Maki Miyakóval, későbbi feleségével, aki szintén mangarajzolóként dolgozott. Miután hozzáment Matsumotóhoz, befejezte a karrierjét, de az anyagiak miatt nem kell aggódnia, ugyanis részt vett a japán Barbie baba, Licca-chan megalkotásában, aki jövedelmező, akár csak az amerikai nővére. 

Első, fiúk számára készített (shounen) mangáját majdnem tíz évvel később volt lehetősége publikálni, ez volt az Otoko Oidon, egy kóborló szamurájról szóló történet. Valódi sikert a The Cockpit című mangájával szerzett, ami német, illetve japán szemszögből mesélte el a második világháború történetét. 1993-ban ez a komor hangulatú manga kapott egy háromrészes OVA-sorozatot, és Matsumoto azon kevés történetei közé tartozik, amelyek nem a világűrben játszódnak. Ekkor kezdődött meg ugyanis az úgynevezett "Leijiverzum" kiépítése.

Harlock kapitány, Matsumoto Leiji kultikus figurája.

A japán sci-fi animék klasszikusának tekinthető Uchuu Senkan Yamato (nyugaton Space Battleship Yamato, vagy Starblazers) is az ő kezéből került ki, mely a mai napig a mester egyik legnépszerűbb űroperettje. A világhírt meghozó sorozatai azonban az Uchuu Kaizoku Captain Harlock (nyugaton Space Pirate Captain Harlock) és a Ginga Tetsudou 999 (nyugaton Galaxy Express 999) voltak. Fontos megjegyezni, hogy ezeknek a mangáknak leginkább az animeváltozatok miatt zsebeltek be elismerést külföldön, hisz a globális mangakiadás csak évekkel később veszi kezdetét. Későbbi történetei már ebben, az ő saját kis univerzumában játszódtak. A sorozatok között akadtak átfedések, hogy érzékeltetni lehessen: a Leijiverzum részei. Miután véget ért egyik legnépszerűbb sorozata, a Shin Taketori Monogatari: Sennen Joou (nyugaton Queen Milennia), veszített népszerűségéből, de a később visszatért a színre.

Ginga Tetsudou 999, a szerző - és egyben a világ - egyik legsimertebb 

science fiction mangasorozata. 

Az Interstella 5555 című egész estés, animés zenevideoklip elkészítéséhez kérte fel őt a Daft Punk nevű zenekar, akikre gyerekkorukban nagy hatást gyakoroltak a szerző Harlock kapitányról szóló történetei. Régi álmuk volt, hogy együtt dolgozhassanak a mangarajzolóval, Az eredmény a 2003-ban, DVD-n megjelenő filmecske lett, mely egy olyan zenekarról szól, akiket elragadtak szülőbolygójukról egy koncert közepén, majd agymosásnak vetettek alá, hogy elfelejtsék, kik voltak. Az Interstella 5555 sikere magával hordozta a Leijiverzum leporolását is. Újabb animesorozatok, OVA-k és mangák születtek a korábban megkezdett és népszerű szereplőkkel.  A DVD-t nálunk 2007-ben kezdték forgalmazni.

Matsumoto történeteiben nagy hangsúlyt kapnak a bajtársiasság, a barátság, a felnőtté válás elemei, valamint az emberek és a technológia kölcsönhatása. A rajzoló történetei felhívják a figyelmet az elgépiesedés állandó veszélyére, például arra, hogy a technológia folyamatos fejlődésével a társadalmak kiölik szívükből az emberi vonásokat, és teljesen elhidegülnek egymástól. A második világháború utáni, a technológiában menedéket kereső Japán esetében ez nem is annyira meglepő. Matsumoto rajzstílusa is kellőképpen egyedinek mondható, nehezen keverhető össze más mangarajzolók munkáival. Gyönyörű, gyakran idealizált, vagy éppen a kevésbé kidolgozott és groteszk szereplők jellemzik a mester képeit, átmenetet pedig nem igazán találunk.     

 Matsumoto mást is készített mangákon kívül. A tokiói városnéző vizibuszok egyikét, Himikót ő maga tervezte.