Ööö... izé...tegnap este megnéztem a széria első részét az RTL-en.
Képtelen voltam komolyan venni a sztorit, ellenben bekapcsolt az önvédelmi mechanizmusom.
Nem, nem nyomtam át a távtütüt másik csatornára.
Jobbat találtam ki.

A film megasz*r, de szórakozásnak elmegy, amennyiben tragikomédiaként, paródiaként aposztrofálom.
Bevallom, ha mozijegyárat adtam volna érte, intenzíven k*vaanyáztam volna, de így ingyen csaphattam egy kiadós könnyezve röhögős mozizást. Esküszöm, már csak a pattogatott kukorica hiányzott mellőlem, no meg a sör. 

Konkrétan a kisfiam szőrös játékmacskáját borítottam az arcomra, és abba vinnyogtam bele kínomban, mert olyan eszelős vihoghatnék tört rám minden tizedik percben.  

Az "oroszlán beleszeret a bárányba" résznél, amikor Eddy fiú cikkacakkos villámkodik a Zerdőben, és csillog, meg gyönyörű, meg Izabélánk bevállalom felkiáltással bizonygatja a mit is..., mert hogy szerelemnek nem nevezném azt a paszív-agresszív, lelki terrorrá tuningolt neuroendokrinológiai tünetcsoportot, amit produkált, nos, ez volt az a pont, amikor beleharaptam a jobb sorsra érdemes játékmacska hasába, és tele lett szőrrel a szám, amit kishíján félrenyeltem a röhögéstől. 

Eme ténynek valószínűleg semmi köze sincs a filmkészítők eredeti szándékához, legalábbis ide a rozsdás bökőt, hogy nem ezt a reakciót várták egy nőnemű nézőtől.


Az egyik koleszterinszint- és prosztatakaliber-csökkentő szünetben egy szál cigit slukkolva, a konyhában merengve elgondolkodtam, hogy vajon echte kultúrsznobbá váltam-e vénségemre, vagy tényleg ennyire ssssz... rossz a film; aminek egyébként erényei is vannak, méghozzá technikai szempontból. 

Jók a vágások, az operatőri munka, a fény-árnyék játék, stb... és igen, gyönyörű hátterű nagytotálokat láthatunk. 
Egy biztos, a következő részre is vevő vagyok, meg is nézem vasárnap a tévében.

Hátha megint viháncolhatok egy jót. 
Veszek sört, meg kukoricát is.
Sajtosat. De a papírzsepi és a kilós fagyi (az eredetileg valószínűleg ide szánt kellékek) attól félek, elmaradnak...