A Snow Crash egy 1992-ben megjelent science fiction regény Neal Stephenson tollából. A regény a cyberpunk műfajának egyik legfontosabb alkotása. A snow crash a hackerek egyik kifejezése. Azt jelenti, hogy egy rendszer totálisan összeomlik - amikor a gép már a monitort sem képes vezérelni. Kavargó hóviharrá változtatva a képpontok precíz négyzetrácsát.

Véleményem szerint Neal Stephenson által vázolt jövőkép fő vonalai bekövetkezhetnek a mi világunkban is, azonban vannak dolgok, melyeket eleve kizárnék.
Azt kétlem, hogy a társadalom fő vagányai Pizzafutárok és Kurírok lennének, de a multik által uralt, s köztük feldarabolt világ igenis reális jövőkép. Elég csak szétnéznünk Budapesten -nagyobb távlatban Magyarországon-, ahol láthatjuk, hogy a kisboltok, a mesteremberek kuckói mennek tönkre. Nem véletlenül nem tanul senki cipésznek, varrónőnek, s egyéb kétkezi munkásnak, mert -habár kis körben hozhatna haszont- arra nagyon kevés esély van, hogy városszinten felfusson (sajnos). Az adók, az üzlethelység ára mind-mind olyan akadályt jelentenek a szegény embereknek, hogy két választásuk marad: vagy diplomát szereznek /bár ugye kérdés, hogy ez az opció is meddig lesz nyitott/, s majd "elsodorja" őket valahova az élet, vagy beállnak egy multicég alkalmazottai közé, ahol csak egyek lesznek a sok közül.
Ott van például Y.T. anyukája, aki a Fedeseknek dolgozik. Mikor olvastam a toalettpapír-készlet elhelyezéséről szóló memót, teljesen Bradbury: Fahrenheit 451 című műve jutott eszembe. Mindig mindenhol mindenki ellenőrizve van, az emberek életmódja, olykor háza is szabványosított, csak úgy mint lassan az általuk meghatározott személy. A multik erősek lesznek (már most is azok), hisz könnyebben, olcsóbban szerzik be a dolgokat, s így nagyobb haszonnal tudnak túl adni rajtuk, legyen szó egy számítógépről, vagy akárcsak egy doboz pizzáról.

Ennek a műfajnak az egyik jellegzetessége az, hogy főszereplő általában hacker, csakúgy mint Hiro Protagonist (habár nincs még egy olyan menő, mint ő, hisz hányan mondhatják el magukról azt, hogy ex-pizzafutárok, szabadúszó hackerek és szamurájok egy személyben?).
A hackerkedés már napjainkban is komoly fenyegetést jelent, mivel világunkat az információs forradalom átalakította: bárhol legyünk is (najó, kivéve Száhel övezet és környéke) egy gigantikus háló pontjai vagyunk, állandóan online, olyannyira, hogy lassan elfelejtkezünk Offline létünkről. Erre kiváló példát láthatunk a könyvben is, Y.T.-t idézném: "-Túl sok időt töltesz bekukkolva. Szoknod kellene a Valóságot."
Na igen, a Metaverzum. Ott az lehetsz, aki akarsz, azt csinálhatsz amit akarsz (hmm...főleg ha Te írtad a programot ^^ ). Egy olyan alternatívát nyújt, melyre nagyon sokan vágynak köznapi emberként. E kapcsán a Gamer-Játék a végsőkig film ugrott be. Ott is jelen volt a second-life, például mikor egy kissrác (!) irányít egy arénába zárt katonát igen véres küzdelemben. Mintha xbox-on CoD-ot játszanál, csak élő emberekkel... O.O"

Tehát a hackerek azok, akik igazán értik a számítógép bináris nyelvezetét, világát, ők a nyelveken beszélő sámánok. Így belegondolva félelmetes "erejük", tudásuk van, és főleg lesz, ha a számítógépek/internet jövőbeli befolyása tovább növekszik.

A találmányok közül a CIC könyvtár és hiperkártyák nagyon jól hangzanak, létrejöttük esélyes /e-book, és usb ehhez nagyon jó alapot szolgálnak/, bár szívből remélem, hogy a könyvtárt nem teljes egészében fogják helyettesíteni. Az ott folytatott kutatómunka maga is egy élmény, mindemellett a könyvek illata pótolhatatlan (számomra). :)

Nekem a sumer vonatkozás nagyon tetszett benne, utána fogok nézni mennyire reális. Sok helyen olvastam, hogy "áh, nem kell komolyan venni" meg stb., de sok ilyet olvasni a Da Vinci kódról is. Persze gondolom, hogy nem 100%-osan úgy van, ahogy a szerző leírta -hisz sokkal inkább a szórakoztatás, mint a tudományos értekezés volt a célja-, de már ha egy kicsi is igaz belőle, el tudja gondolkodtatni az embert. S ekkor már megérte rááldozni az időt.
Jók a történelmi hivatkozások is, mert hitelességet a könyvnek, s valami kapcsolódási alapot adnak az embernek.

A könyv egy fontos pontja a vallás. Magáról a témáról mindig sokat vitatkozom emberekkel, úgy hogy tömören a lényeg: szédítő és ijesztő, hogy mekkora ereje van, s tény, hogy "terjed, mint egy vírus". Véleményem szerint az ember a szívében/lelkében higgyen abban, amiben ő maga akar, nevezzük bárhogy, lásd Védák könyve: "Az Igazság egy, bár a bölcsek sok névvel illetik". Nem kell ahhoz pap, se egyházi rendszer, hogy Istennel kapcsolatot tartsak. Pont.

Összességében szerettem a könyvet olvasni, elgondolkodtatott, és jó sokszor megnevettetett. Pár szál elvarratlan maradt (Da5id), amit hiányoltam ugyan, de így legalább az író engedett egy kis teret a fantáziának is. Élmény volt, így tehát ajánlom mindazoknak, akik egy jó kis cyberpunkra vágynak, ebben nem fognak csalódni!

"-Ez egy hiperkártya. Az előbb mintha azt mondtad volna, hogy a Snow Crash egy drog - veti fel végül tökéletes higgadtsággal.
- Az - mondja a fickó. - Próbáld ki.
- Mit csinál, elcseszi az agyadat? Vagy a gépet?
- Mindkettőt. Egyiket se. Mi a különbség?"