William Gibson azok közé a sci-fi szerzők közé tartozik, akik elmondhatják magukról, hogy nem csak jó könyveket írtak/írnak, hanem még a popkultúrára is óriási hatással voltak. Az 1984-ben megjelent Neurománc a modern sci-fi klasszikusa lett, és új megvilágításba helyezte a jövőnket. A regény nagy siker lett, és mai napig a cyberpunk műfaj egyik legfontosabb alkotásának tartják, mely bejárta az egész ismert világot, és rengeteg nyelven megjelent. Cikkünk Gibson életművéről szól.

William Gibson az 1970-es évek végén ismerkedett meg későbbi kollégájával és jó barátjával, John Shirleyvel, akinek a bátorítására kezdte meg írásai publikálását. Shirley-n keresztül ismerkedett meg két másik szerzővel, Lewis Shinerrel és Bruce Sterlinggel. Sterling elolvasta Gibson elkészült novelláit, és lenyűgözte őt kollégája teljesítménye.

Ezekben az első novellákban kezdte meg Gibson a Sprawl kiépítését. Az Izzó króm és a Johnny, a kacattár című írásai már ebben a világban játszódtak, és a legismertebb szereplőjét, Mollyt már itt is megtalálhatjuk. 1984-ig kellett várni az első Sprawl regényre.

Gibson majdnem abbahagyta az írást, miután megnézte a Blade Runnert, hisz attól tartott, hogy mindenki azt fogja hinni: lemásolta Ridley Scott mesterművét. Szerencsére nem vesztette el a lelkesedését, és meg is jelenhetett leghíresebb alkotása, a Neurománc. A hatása óriási volt. Gibsonban nem csak a sci-fi új nagymesterét kezdték látni (egyszerre nyerte el regényével a Hugo-, a Nebula- és a Philip K. Dick-díjat), hanem az ellenkultúra egyik legintelligensebb alakját is. Sok kifejezést, mely felbukkant a regényében, átvett a tudományos kánon, és az akkoriban szárnyait nyitogató cyberpunk mozgalom bibliája lett. Nem a Neurománc volt az első cyberpunk regény, de a népszerűségének gyors terjedése ennek a könyvnek volt köszönhető. A sikeren felbuzdulva Gibson további két folytatást is írt a Számláló nullára (1986) és a Mona Lisa Overdrive (1988) képében.

A cikk folytatását keresd a Galaktika.hu-n!