Az "Így megy ez" sötét, szarkasztikus humora számtalan hétköznapi, és globális jelenségre kiváló helyzetértékelés, ám Vonneguton kívül ismerünk egy másik sci-fi írót is, akinek néhány abszurdnak ható szóösszetétele, mondata, sőt, találmánya nemzetközi szinten vált közösségformáló erővé; s ezek mai napig mosolyt csalnak az Útikalauz-könyveket kedvelő emberek arcára.

A Ne ess pánikba, és mindig legyen nálad törülköző, a Viszlát, és kösz a halakat, és maga a 42-es szám, már-már mémmé vált, és cinkos összekacsintás számba megy; a Pángalaktikus gégepukkasztó kikeverése számtalan vendéglátóipari egységnek szolgáltat kihívást, a vogon költészet legalább annyira "népszerű" - és tényleg az, a maga fura, és kacagtató módján-, mint Troppauer Hümér versei, van, aki életstílusává tette Wowbagger szemléletét, és folytathatnám a sort, a végtelenségig... de legalábbis hét, és félmillió évig biztosan, míg megtalálom a választ...

Hogyan lett ekkora nemzetközi siker egy 1978-as rádiójátékból?

A válasz, nos talán 42, de a Végtelen Valószínűtlenség Generátor szerint inkább egy cambridge-i fiatalember szárnyaló fantáziája. 

A félszeg, langaléta srác már kölyökkorában kiemelkedett társai közül, és nem csupán 196 centis magasságával, hanem az írásaival is, melyek közül néhány megjelent az iskolai újságban is. Egy ilyen esszének köszönhetően nyert helyet a cambridge-i St.John's College-ban, ahol végül angol irodalom szakon diplomázott 1974-ben, saját bevallása szerint igen kevés energia-és munka befektetése árán. Írói karrierje kezdetén felfigyelt rá Graham Chapman, így a Monthy Python Repülő Cirkuszának utolsó epizódját Adams jegyzi, illetve a Gyalog Galopphoz is írt egy jelenetet, (ahogy a sci-fi klasszikus Doctor Who-hoz is egy párat, bár ez utóbbi természetesen nem a Monthy Python csapatnak köszönhető, és nem is tudjuk, hogy miért került most ez ide, de itt van, és kész) illetve szerepelt is a Repülő Cirkusz negyedik évadában.
Az Adams és a Monthy Python által művelt "réteghumorból" azonban nemigazán tudott megélni, történeteit és vicceit nem tudta megfelelően értékesíteni, ezért mindenféle munkát elvállat; a sors furcsa fintora, hogy ezek nem egyszer már-már adamsi mércével mérve is különös munkakörök voltak... csirkeól-takarítás, istállóépítés..., csupa olyan dolog, ami a huszadik században főállásként csak egy abszurd novellában elképzelhető. 
Az Útikalauz ötletének születése egy BBC-nek adott interjú szerint:
"Tizennyolc éves koromban végigstoppoltam Európát az Európa-útikalauz stopposoknak című könyvvel. Épp egy mező közepén feküdtem, kissé spiccesen, amikor rájöttem, valakinek a galaxishoz is kéne ilyen útikalauzt írnia"

 A Galaxis útikalauz stopposoknak első sikeres rádiós sorozata után, Adamset szerződtették a BBC-hez producernek... ezt a munkát aztán ott is hagyta, amikor elkezedett dolgozni a Doctor Who-n. 

Aztán az a bizonyos rádiójáték trilógiává nőtte ki magát -méghozzá elképesztően rendhagyó módon ötrészes trilógiává, mely tény abszolute passzol az adamsi univerzum abszurd tér-idő paramétereihez-, ezt követte egy televíziós sorozat, rengeteg színpadi mű, képregények, egy számítógépes játék, és 2005-ben egy játékfilm ugyanezen a címen. 
 

Douglas Adams 2001. május 11-én halt meg szívrohamban... ma lenne hatvanegy éves, és bár már régóta nem tagja ennek a tér-idő kontinuumnak, hagyatéka, és szellemisége a mai napig élő, és aktív, szinte már önálló életre kelt entitássá nőtt.
Május huszonötödikén -mely mi is lehetne más, mint a két héttel az író halála utáni nap-, a Nemzetközi Törülközőnapon világszerte százezrek kanyarítanak a nyakukba törülközőt, és függetlenül attól, hogy milyen módon jutnak el a munkahelyükre, vagy milyen beosztásban dolgoznak, egész nap hordják azt, ezzel is büszkén adózva a Galaxis útikalauz írója emlékének. 

E sorok írója is emígyen tesz, s ahogy az lenni szokott, ha valakit felfedez a buszon, a metrón, a villamoson, vagy éppen a zebra közepén törülközővel a nyakában loholni, arra az egyetlen pillanatra ismeretlenül is, de felbuzog keblében a testvériség, és sorsközösség léleklobbantó tüze... egyetlen cinkos összemosolygás, vagy kacsintás erejéig összeolvadva a két élet elhalad egymás mellett..., majd eme felemelő pillanat szinte azonnal el is enyészhetne, a többi, Adamsből kikupálatlan földi halandó értetlen, és elképedt pillantásának kereszttüzében...
...azonban egy igazi stoppos nem hagyja magát zavartatni, hiszen pontosan tudja azt, amit eme földi halandók még csak nem is sejtenek.

Hogy miért is olyan fontos az a törülköző!

"A lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Jaglan-Béta hideg holdjain; heverhetünk rajta, míg a Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjain szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Moth folyón; takarózhatunk vele, miközben Kakrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk; megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában; fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha te nem látod őt, ő sem lát téged – annyi esze van mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyon mohó); veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen beletörölközhetünk, ha még elég tiszta hozzá. Másrészt, és ez a fontosabb, a törölközőnek roppant pszichológiai jelentősége van. Miért, miért nem, ha a strag (strag: nem stoppos) észreveszi, hogy a stopposnak van törölközője, azonnal föltételezi, hogy fogkeféje, arctörlője, szappana, doboz kétszersültje, kulacsa, iránytűje, kötélgombolyagja, szúnyogriasztója, esőkabátja, űrruhája stb. is van. Sőt a strag boldogan odakölcsönzi a stopposnak a felsoroltak vagy egy tucat egyéb tétel bármelyikét, melyet a stoppos véletlenül „elvesztett”. A strag úgy gondolkodik, hogy aki széltében-hosszában bejárja stoppolva a galaxist, nomádul és csövezve él, hihetetlen nehézségekkel néz farkasszemet, és győz, és még azt is tudja, hogy hol a törölközője – az igazán olyan valaki, akit komolyan kell venni."

Hát, barátaim a Zűrben, találkozunk május huszonötödikén a Törülközőnapon, valahol a... izé... környékén.... még nem tudom hol, de ott leszek, az biztos. 
Ajánlom figyelmetekbe a facebookot, ott általában megtalálhatók, illetve azok lesznek a többnyire egymástól függetlenül szervezett Törülközőnapok pontos koordinátái. A legszebb, amikor a város különböző pontjairól elindulva egyszer csak összetalálkozunk... 
És, őszintén szólva, minden évben egyre többen gyűlünk össze ezeken a flashmobokon, és emeljük égnek a törülközőnket alaposan meglepve ezzel az utca népét, akik vagy szektásnak gondolnak bennünket, vagy őrültnek. 

Lehet, hogy egyik esetben sem tévednek?!